Henivel reggeli közben beszéltük meg, hogy már robotok készítik az autókat, robot repülők bombáznak és félelmünk, hogy a mesterséges intelligencia átveszi az emberek irányítását. Ennek kapcsán felidéztem Heninek, hogy 30 évvel ezelőtt mennyire lázba hoztak Asimov sci-fi történetei. A VÍRUSNAPLÓ mai bejegyzésében elmondom, hogy az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a Földön: az emberek és a magyarok, avagy emlékeztetem olvasóimat a robot és a szemérmetlen vén kéjenc történetére:
Isaac Asimov (1920 – 1992) oroszországi zsidó származású amerikai író és biokémikus. Tudományos-fantasztikus és tudománynépszerűsítő művei tették ismertté rendkívül sikeres és kivételesen termékeny írói pályafutása során. Több mint 500 könyve és nagyjából 90 000 egyébb írása jelent meg. Egyike volt a sci-fi irodalom megteremtőjének. Asimov legismertebb műve az Alapítvány-trilógia, de hasonlóan jelentős a Galaktikus Birodalom-sorozat. Népszerűek olvasmányos stílusban megírt tudományos ismeretterjesztő munkái, illetve tudományos újságírói tevékenységének eredményéből, a több mint 1600 esszéje.: https://www.libri.hu/szerzok/isaac_asimov.html
1939-ben diplomázott a Columbia Egyetemen, majd 1948-ban ugyanott biokémiából doktori fokozatot szerzett. Miután ledoktorált, a Bostoni Egyetem orvostudományi karának tantestületéhez csatlakozott. 1958-tól kezdve már egyáltalán nem tanított, minden idejét írással töltötte. 1979-ben írói tevékenységének elismeréseképpen egyetemi tanárnak nevezték ki. 1965-től gyűjtött személyes iratait a Mugar Memorial könyvtárban tartják, ahol 464 dobozban 71 méternyi polcot foglalnak el.
Asimov klausztrofíliás volt: élvezte a kicsi, zárt helyeket és nagyon félt a repüléstőé. Meglehetősen szórakoztató, termékeny és keresett szónok volt de elég ügyetlen volt: soha nem tanult meg úszni vagy biciklizni, bár megtanult autót vezetni.
1960-ban Asimov előtt magas IQ-ja megnyitotta a Mensának, a rendkívüli intelligenciájú emberek egyesületének a kapuit. A tagságtól hol visszalépett, mert a tagtársakat túl arrogánsnak találta, hol aktív tagként előadásokat tartott Mensa csoportok előtt.
Asimov 1992. április 6-án halt meg. Tíz évvel halála után felesége életrajzi művében felfedte, hogy férje halálát AIDS okozta. Asimov egyik bypass műtétje során, vérátömlesztéssel kapta a HIV vírust.
Isaac Asimov humanista és racionalista volt. Nem ellenezte mások őszinte hitét valamely vallásban, de annál inkább felszólalt a babonás és megalapozatlan hiedelmek ellen. Gyerekkora alatt szülei az ortodox zsidó hagyományokat követték, de nem erőszakolták ezen hitet fiukra, így nem hatott rá olyan erőteljesen a vallás. Ennek köszönhető, hogy a Bibliát a héber mitológia szövegkönyvének tekintette, valahogy úgy, mint ahogy a görögé azIliasz. Asimov sok éven keresztül ateistának mondta magát, ugyanakkor tudta, hogy ez kissé alkalmatlan meghatározás, mert azt mondja el, miben nem hisz, nem pedig, hogy miben hisz. Később a „humanista” jelzőt találta kielégítőnek.
Utolsó önéletrajzi művében Asimov ezt írta: „Ha nem lennék ateista, olyan Istenben hinnék, aki nem a szavaik, hanem a teljes életük alapján menti meg az embereket. Azt hiszem, inkább választana egy őszinte és becsületes ateistát, mint egy tv-szónokot, akinek minden szava Isten, Isten és Isten, de minden tette aljas, alávaló és tisztességtelen.”
Asimov politikai beállítottságát nézve progresszívnak mondta magát, s hűséges támogatója volt a Demokrata Pártnak. A 60-as években hangos ellenzője volt a vietnámi háborúnak. Nem örült annak a – szerinte értelmetlen – iránynak, amerre a 60-as években a liberális politikusok vitték az országot.
Azzal érvelt, hogy a nők jogai szorosan összekapcsolhatók a népességkorlátozással. Úgy gondolta továbbá, hogy a homoszexualitásnak ugyanúgy erkölcsileg elfogadottnak kéne lennie, ahogy minden reprodukcióhoz nem vezető szexuális aktivitás is az.
Asimov karrierjét több szakaszra is bonthatjuk. Korai időszaka – amelyet a science fiction uralt – 1939-ben indult, novellákkal, majd 1950-től regényeket is publikált. Ez a szakasz nagyjából 1958-ig tartott, nagyjából A mezítelen nap megjelenéséig. 1952-ben kezdett el ismeretterjesztő műveket is írni, egy egyetemi tankönyv, a Biochemistry and Human Metabolism szerzőjeként. Az első embergyártotta műhold, a szovjet Szputnyik–1 pályára állítását követően egyre többet írt tudományos ismeretterjesztő könyveket, ennek következtében a sci-fi történetek fokozatosan elmaradtak. Az elkövetkező negyedszázadban csak négy sci-fi regényt írt. 1982-ben indult science fiction-karrierjének második fele Az Alapítvány peremével. Innentől kezdve egészen haláláig Asimov több előzményt és utótörténetet is írt meglévő regényeihez, s ezzel az eredetileg teljesen különálló sorozatokat összecsatolta, egy új univerzumot kapva. Asimov úgy gondolta, legmeghatározóbb munkái a robotika három törvénye és az Alapítvány-sorozata lesz.
Asimov első sci-fi története a Hajótörés a Vesta térségében, amit 1939-ben, tizennyolc évesen írt. Két és fél évvel később már a harminckettedik novellájánál, az Leszáll az éjnél járt, amit minden idők legismertebb sci-fi történeteként tartanak számon.1968-ban az Amerikai Science Fiction Írók a valaha írt legjobb sci-fi novellának kiáltották ki.
1941-ben Asimov rendszeresen kezd írásokat eladni a piacon meghatározó Astounding sci-fi magazinnak. 1943-49-ig pedig minden publikációja megjelenik a magazinban.
1942-ben publikálni kezdte az Alapítvány-történeteket – amiket később az Alapítvány-trilógiában, az Alapítványban, az Alapítvány és Birodalomban és a Második Alapítványban adtak ki egyben –, amelyek a jövőbeliGalaktikus Birodalom összeomlásáról és újjászületéséről írnak. Ezek együtt alkotják Asimov legismertebb sci-fi munkáját (beleértve a robot- és a Birodalom-sorozatot is). Jó pár évvel később folytatta a regényeket Az Alapítvány peremével (1982) és az Alapítvány és Földdel (1986), majd visszaugrott az időben, s megírta a trilógia előzményét, Az Alapítvány előtt-öt (1988) és az Előjáték az Alapítványhoz-t (1992). A sorozatban szerepel a kitalált pszichohistória tudománya, amivel a tömegek jövőbeni viselkedését előre lehet látni.
Robotokról szóló történeteit – amik nagy része olvasható a Robottörténetek című novelláskötetben – szintén ez idő tájt kezdte el írni. Szerepelnek bennük robotetikát meghatározó szabályok (lásd a robotika három törvénye) és intelligens gépezetek, amik számos egyéb írót és gondolkodót megihlettek. Egyik novelláját, A két évszázados embert meg is filmesítették, A kétszáz éves emberben Robin Williams játssza a főszerepet: https://videa.hu/videok/film-animacio/a-ketszaz-eves-ember-1999.-ketszazev-williams-QsHmzAsoZofM0Lm8
Tudományos munkássága mellett Asimovot a történelem is foglalkoztatta. A 60-as évektől kezdve összesen tizennégy történelemről szóló könyvet írt, legjelentősebb ezek közül a The Greeks: A Great Adventure („A görögök: egy nagy kaland”, 1965), a The Roman Republic („A Római Köztársaság”, 1966) és a The Roman Empire („A Római Birodalom”, 1967).
Két részben kiadatta az Asimov’s Guide to the Bible-t („Asimov útmutatója a Bibliához”) – az Ószövetségről 1967-ben, az Újszövetségről 1969-ben –, majd 1981-ben összegyúrta azokat egy 1300 oldalas kötetbe. Táblázatokkal és térképekkel teletömve az útmutató sorban végigmegy a Biblia könyvein, s közben ugyanúgy elmagyarázza mindegyik történetét és politikai hatását, mint ahogy életrajzi adatokat is szolgáltat néhány fontosabb személyhez.
Főleg írói pályájának második felében Asimov a szeretni való szoknyabolond szerepében is megmutatkozott időnként. 1971-ben a népszerű The Sensuous Woman („Az érzéki nő”, írta „J.”) és a The Sensuous Man („Az érzéki férfi”, írta „M.”) szexuális útmutatók szatírájaként írta meg a The Sensuous Dirty Old Man („A szemérmetlen vén kéjenc”) című könyvét, „Dr.A.” néven aláírva. Úgy remélte, a szerző személye titokban marad, viszont a hírt már akkor szétkürtölte a sajtó, amikor a könyv még meg sem jelent. Amikor pedig a könyv végül megjelent, a „Dr. A.” mögé zárójelben a teljes neve is felkerült.
A későbbiekben – tréfából – többször így konferálták be: „…és ki tudja, hány könyve között ott van a Vezérfonal a Bibliához és A szemérmetlen vén kéjenc is.”