Cipőgyárosként sok nő szívét megdobogtattam:
Kedvesem ma nyári gardróbját próbálta összeállítani, ez adott apropót a VÍRUSNAPLÓ mai bejegyzéséhez: mert a divat mindig is érdekelt, pénzt lehetett vele keresni, meg a divatszakmában sok csinos hölgy között mozoghattam. Ez volt az egyik inspiráló hatás, hogy 1987-ben megalapítottam az első jugoszláv privát női cipőgyárat. Már az első évben robbantottam a piacon – egymást érték a női cipő divat bemutatóim, az újságok és a tévé velem volt tele, nagyon beindult a bolt. A rá következő évben üzlethálózatot is szerveztem a gyártás mellé, és hamarosan exportra is gyártottam a fehér női esküvő cipőket és a piros, magassarkú, borjúbőr menyecskecsizmákat. Aztán jött a jugoszláv háború és mindenem odaveszett. De a divat szeretete máig is megmaradt bennem – emlékszem egyik előadásomra melyet a híres belgrádi cipőkiállításon mondtam el: háború után nem volt bőr, mert minden disznóbőrt és marhabőrt megettünk, a megmaradt bőrből pedig katonabakancsokat gyártottunk, így megszületett a zsákból készült cipő. Később Gucciék ebből trendet teremtettek és elkezdtek szövetből, selyemből, farmeranyagból cipőkollekciót készíteni. Követem a divatot, érzékelem, hogy mekkora üzlet van a divatban, nem úgy mint a háború után, az én gyermekkoromban, amikor a megkopott télikabátot kifordította a szabó, mert új anyagot nem lehetett kapni. Ma már a tavalyi kabátot fel sem vesszük, mert divatjamúlt. Ugyanakkor viszont ennek az a következménye, hogy a feleslegessé váló ruhaneműk jelentős része hulladékba kerül és ez a környezetszennyeződést növeli és közvetve az éghajlatváltozásra is negatív hatással van.
Pár szó a divatról:
A divatot az emberi kultúra részének, az önkifejezés egyik eszközének tekinthetjük. Ez kiterjed az öltözködésre, az ember egyes használati tárgyaira, továbbá viselkedésére, társadalmi szokásaira, magatartási formáira is.
Fast fashion (gyors divat) kifejezés arra az 1980-as években kialakult tendenciára utal, hogy a divatcikkeket (elsősorban ruhaneműket) gyártó cégek arra ösztönzik a fogyasztókat, hogy minél gyakrabban cseréljék ruhatárukat, hiszen ez a gyártók számára újabb és újabb megrendeléseket, ezzel üzleti hasznot eredményez. A fast fashion szellemében működő cégek nem a tartósság, hanem a „minél többet minél olcsóbban és minél gyorsabban” elvén működnek: pár hetente cserélődő kínálatukkal egyszerre teremtik és táplálják az igényt a folyamatos megújulásra. Olcsóságuk következtében a fogyasztók gyorsan túladnak rajtuk (kidobják, jobb esetben elajándékozzák), ha megjelennek újabb tetszetős darabok a kereskedelemben. Ezeket az általában olcsó, sokszor gyenge minőségű anyagokból készült, de mutatós, divatos termékeket legtöbbször ázsiai országokban varratják, ahol a nagyon rosszul fizetett munkások többnyire nagyon rossz körülmények között dolgoznak.
A slow fashion (lassú divat) a folyamatos vásárlásra ösztönző fast fashion ellentéte. Lényege a jó minőségű alapanyagokból készített, lehetőleg egyedi tervezésű ruhák viselésére való törekvés. A slow fashion mozgalom 2008-ban indult Amerikából, eredetileg azzal a céllal, hogy hazai termékek vásárlására ösztönözzön az olcsó, de gyenge minőségű távol-keleti származású ruhadarabok helyett. A slow fashiont előnyben részesítő cégek időtálló, környezettudatos termékeket terveznek és gyártanak. A mozgalom legfőbb üzenete a környezettudatosság. Emellett a slow fashion hívei pénzt takaríthatnak meg, mert jó minőségű, tartós árucikket vásárolnak.
A fair fashion (tisztességes divat) irányzata arra törekszik, hogy olyan ruhadarabokat vásároljunk, amelyeket tisztességes körülmények között állítottak elő, vagyis olyan helyen, ahol a munkavállalókat tisztességes bánásmódban részesítik és tisztességesen megfizetik, biztosítják számukra a nemzetközileg elismert emberi jogokat, még a hátrányos helyzetű emberek számára is. Ez elsősorban a Latin-Amerikában, Ázsiában és Afrikában működő ültetvényekre és gyártóüzemekre vonatkozik. A tisztességes divatot kínáló vállalatok figyelembe veszik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető munkaügyi normáit: az egyesülési szabadságot és a kollektív tárgyalásokhoz való jogot, a kényszermunka felszámolását, a gyermekmunka eltörlést és a foglalkoztatás és a munkavégzés tekintetében a megkülönböztetés tilalmát.
És akkor beszéljek a legsikeresebb hazai divatmárkáról a NANA’S Fashionról:
A NANA’S Fashion alapítója, illetve tervezője Drencseva Natali, aki 18 évesen, egy londoni utazás során ébredt rá, hogy a jogász szakma helyett inkább a divat világában szeretne elhelyezkedni. Két éves blogolás után döntött úgy, hogy szeretné a kreativitását még inkább kiélni. Elmondása szerint az első kollekcióját akkor rajzolta meg, mikor lekéste egy pár napos nyaralásra induló repülőgépét. Ezt a szerencsétlenséget egy jelnek vette, és úgy döntött, ideje belevágni gyerekkori álmába. A márka alapvetően női ruhákra specializálódik, melyekben egyszerre jelenik meg a laza városi divat, valamint a könnyed elegancia. A márka célja, hogy mindenkihez eljuthasson, így igyekeznek tartani az elérhető árkategóriát. Natali egy interjújában elmondta, a márkával kapcsolatban arra a legbüszkébb, hogy az már kezdi egy közösséggé is kinőni magát. Ezt a tényt számtalan rendezvényük, gyűjtésük és jótékonysági akciójuk is bizonyította már.
És most lássunk Nana ruhái közül néhányat:
