Európában az 1800-as években a zsidók elvileg szabadon választhattak nevet, de a közigazgatási korrupció gyakran itt is működött. Ha valaki meg tudta fizetni, akkor szépen hangzó természeti képekből formálhatta új nevét. Így születtek például a következő megoldások: Grünfeld = zöldmező, Rosenberg = rózsahegy, Goldberger = aranyhegyi. Mások a hatalom auráját sugárzó neveket preferálták. Ők némi megvesztegetésért cserében olyan nevekre tehettek szert, mint például a König (király), Kaiser (császár), Graf (gróf), Herzog (herceg). Akinek nem futotta kenőpénzre, annak gyakran be kellett érnie az egyszerűbb, gyakran a saját fizikai megjelenésére utaló nevekkel (Klein = Kis, Gross = Nagy, Braun = Barna, Roth = Vörös).
A névválasztási kényszer persze számos kiskaput rejtett. Márpedig sok zsidó arra törekedett, hogy új neve valamilyen formában utaljon származására, vagy éppen régi nevére. Nem csoda, hogy voltak olyanok, akik az uralkodói szándékkal ellentétesen országokról vagy városokról kapták nevüket. Gyakran éppen arról a területről, ahonnan származtak. Ilyenek például a Böhm (csehországi), a Schweizer (svájci), az Ungár (magyar), vagy a Rechnitz (Rohonc német nevéről). A Spirók, Spirák, Shapirók ősei Speyerből, a Pressburgerek Pozsonyból érkeztek. Voltak, akik héber személynevük német fordítását választották. Így lett a például a héber Cvi (szarvas) fordításából Hirsch, Hirschler, Herzl, a Salomból (béke) pedig Freud, vagy éppen Freudiger. Mások édesanyjuk nevéből képezték családnevüket: Gold, Goldmann a Golde női névből, Rosner, Rosinger, a Rosából. Sok új családnév a foglalkozásra utalt: Schneider = szabó, Goldschmidt = ötvös, Knöpfler = gombkötő, Kaufmann = kereskedő.
Rengeteg zsidó azonban ragaszkodott a hagyományokhoz és nem volt hajlandó engedelmeskedni a rendeletnek. Ilyen esetekben a helyi hatóság képviselője találomra nevezte el az illetőt. Sokan kijátszották a rendeletet és olyan, látszólag német neveket választottak, amelyek héber szavakat rejtettek. Számos kohanita származású például a Katz nevet választotta, ami németül macskát jelent ugyan, de valójában a „kohen cedek” = igazságos pap héber kifejezés rövidítése. A Schön név a „saliah neemán” kifejezésre (igaz vezető) utalhatott, a Back, Bak, Bok mögött gyakran a „ben kedosim” (mártírok fia) rejtőzött. A Siegel, Segal, Chagall jelentése pedig „szegán levájja” (a léviták elöljárója).
A Mordechai, Mordeháj névből ered sokak szerint a Márkus, Marcuse, Marx név is, vagyis keresztnévből is válhatott családi elnevezés. Ez biztosan igaz Karl Marxra, akinek neve eredetileg Mordechai volt, régi rabbicsalád. A becenevekről felvett elnevezések közé tartozott például a Hitzig (forró). A szintén Ausztriához kerülő Galíciában (egykori lengyel területeken) viszont 1805-ben már inkább hivatalnokok adtak nevet az ott élő zsidóknak, így sokszor gúnyneveket is anyakönyveztek esetükben.
Ausztria és Galícia példáját követve, a Napóleon által meghódított, illetve áttételesen irányított német területeken is egyre inkább terjedt a kötelező családnévhasználat. Így Frankfurtban 1807-ben, a Rajna-vidéken és Vesztfáliában 1808-ban, Badenben 1809-ben, Poroszországban 1812-ben, Bajorországban pedig 1813-ban történtek ilyen intézkedések. A poroszok által megszállt lengyel területeken 1833-ban, Szászországban 1834-ben, tehát jóval Napóleon bukása után vezették be a családneveket. A széttagolt német államocskák sorában Oldenburg az utolsók között tett hasonló lépéseket. A német államokban, különösen a napóleoni időkben tiltották a bibliai nevek felvételét, ezért választottak inkább foglalkozásról vagy helynévről elnevezést a zsidók. Nem véletlen tehát a sok Kaufmann (kereskedő) vagy éppen Frankfurter, Berliner, Mannheimer, Leipziger, Präger család felbukkanása.
Sokan a cégérekről, cégtáblákról nevezték el magukat. Így a legendás Rothschildok a vörös tábláról vették nevüket, de amíg zöld volt a táblájuk, egy ideig a Grünschild nevet is használták.
A galíciai zsidók, (a németből kialakult) jiddis nyelven beszélő askenázi zsidók voltak, akik a Monarchia fennhatósága alá került Galíciából és az Orosz Birodalom területéről érkeztek. Az ő nevük a zsidó nevek szlávosított formáját őrzik, pl. Horowitz, Gersowitz. Van, hogy csak az -ov, -ev maradt fenn, az itz, ic végződés eltűnt, (ennek ismert formája az -ov, helyett (valószínűleg angol kiejtése folytán) az -off i s , p l . Davidoff), de manapság Magyarországon annyira sokan magyarosították az ilyen származású nevüket, hogy alig találkozunk vele.
A 19. század integrációs tendenciái nemcsak az anyanyelvváltásban, hanem a nevek magyarosításában is jelentkeztek. A 19-20. század fordulóján a zsidók tömegesen cserélték német vagy szláv hangzású nevüket magyarra. Hasonló folyamat játszódott le a többi vallási és etnikai kisebbségnél, de a névmagyarosítás a zsidók között volt a leggyakoribb. 1894 és 1918 között a magyarosítók 57,5 százaléka (mintegy 55 ezer ember) zsidó volt.
Sokan a német nevük magyar megfelelőjét választották. Így lett Weiszből Fehér, Steinerből Köves, Schönből Szép. Volt, hogy a nevük apró átalakításával képeztek magyar helységnévből vezetéknevet, pl. Ungárból Ungváryt. Mások olyan nevet kerestek, amelynek kezdőbetűje megfelelt az eredeti névnek. Így vált a Kohnból Kovács, Veiszfeldből pedig Vázsonyi. Csemegi Károly, a magyar büntetőjog egyik legnagyobb szaktekintélye kifejezetten kreatívnak bizonyult. Eredetileg ugyanis Naschnak hívták, amely a német naschen ígére utalt. Ennek jelentése: édességet eszik, nassol, torkoskodik. Ebben az időben kezdtek terjedni a zsidók körében a nem bibliai eredetű utónevek is. Így vált népszerűvé a Lipót, az Ármin, a Miksa, a Regina, a Lili és az Ida.
A Horthy-rendszer bürokratikus antiszemitizmusa a névváltoztatási kérelmek kezelésében is jelentkezett. A harmincas évek első felében havi kvótához kötötték az engedélyezett zsidó névmagyarításokat, radikálisan csökkentve ezzel számukat. 1937-től pedig, bár erről semmilyen jogszabály nem rendelkezett, a legtöbbször indokolás nélkül megtagadták a kérelmeket..
Sok zsidó név származik az Ótestamentumból, pl. Salamon, Jakab, Izsák, Simon, Naftali, héber szavakból: Kohn, Chaim, Jehudi, Jehuda, Levi, Menasse vagy Manasse, stb., zsidó csoportok nevéből: Askenázi, Szefárd, Kazár, …, Bibliai vagy vallással kapcsolatos szavak mint Pogány (angolosan: Fagan vagy Fagin) , Kaplan, Joffe, (a bibliai Jafet-ből), Lévy, Lőwi, Lévai (a leviták szóból)
Ezeket néha németesített vagy magyarosított alakban használják, pl. Chaim helyett Heim, Heimer, Xheimer, ahol X tetszőleges német településnév, pl. Guggenheim, Bettelheim, vagy Kohn helyett Kun, Khun, Koch, Kohl.
A magyarnak tűnő Gál vagy Gaál név héberül is létezik, héberül a gál szó hullámot, a gálgál szó kereket jelent. A Gál, Gaál név ez okból kedvelt név zsidó körökben.
Sokszor használják zsidók névként városok és országok nevét, pl. Breslauer, Debreceni, Egri, Erdélyi, Hamburger, Karinti, Kállai, Krakauer, Lipcsei, Rátonyi, Ruttkai, Soproni stb.
Területek vagy nemzetségek neve
Elsas, Holländer, Littauer, Magyar, Pollack, Polák vagy Lengyel, Schlesinger, Italiener, Olasz, Kun, Székely, Ungár, Magyar, Deutsch, Német, Hazai, Rapaport, Rappaport Rapoport Rappoport (olaszországi zsidó név, a Rapo család Portóból), Brody, Bródy (Egy Lvov környéki város neve).
Ház-névtáblák
Régen előírás volt, hogy a zsidó városrészben a házakat táblákkal kellett jelezni. Ezekről is sok zsidó nevezte el magát, pl. Apfelbaum, Nußbaum, Rebstock, Rothschild, Schiff, Schwarzschild,
Nemesfémek vagy drágakövek neve
Bernstein, Diamant, Edelstein, Goldbaum, Karfunkel, Perl(e), Rubiner, Saphir, Silbermann.
Foglalkozások, tárgyak
Cassirer, Vámos, Wechselmann vagy Wechsler: Váltó, Kardos, Kerekes.
Pénzzel kapcsolatos nevek
Borgenicht, Gazdag, Pénzes, Reich, Reichmuth, Schuldenfrei
Illatnevek
Némely zsidó illatok nevéről nevezte el magát: Blumenfeld, Liliental, Rosenzweig, Tulpental, Veilchenduft, Weingeruch.
Állatnevek
Farkas, Falk, Gans, Hauptvogel, Kanarienvogel, Katz, Löwe, Hahn, Hirsch, Löwenthal, Walfisch, Wolf, Wolffsohn.
Konvertáltak neve
Sok a kereszténységhez konvertált zsidó vallásos nevet vett föl, pl. Fromm, Frommherz, Gottdiener.
Francia nevek
Némelyik zsidó francia nevet vett föl, pl. az Aaronból L’Arronge-t vagy Sallingerből Salingrè-t.
Keresztnevek mint vezetéknév, gyakran három név
Tamás Gáspár Miklós, Gábor Miklós, Péter Gábor, Gerő Ernő, Boldizsár Iván, Szamueli Tibor.
Virágok, égitestek, tájrészletek neve
Róna, Csillag, Sugár, Rosenthal, Rózsavölgyi.
Magyar nemesi családok nevét utánzó nevek
Bethlen, Bornemisza, Rakócza, Rákóczi, Szécsényi.
Híres emberek neve
Az ismert kortárs zsidók között néhány gyakoribb név: Aczél, Alföldi, Arató, Balázs, Balog(h), Bálint, Barabás, Bárdos, Benedek, Benkő, Béres, Boros, Bródy, Csillag, Deutsch, Egri, Erdei, Erdős, Erdélyi, Farkas, Fellegi, Fenyő, Földes, Földesi, Földi, Frank(l), Gábor, Galambos, Gáspár, Gerendás, Gerő, Gulyás, Gyarmati, György, Hajdú, Hajós, Halász, Haraszti, Harsányi, Hegedűs, Heller, Herczog, Horn, Horváth, Kalmár, Karsai, Kálmán, Keleti, Kende, Kern, Kertész, Király, Kis(s), Klein, Koltai, Kósa, Kovács, Krausz, Krémer, Kun, Lázár, Léderer, Lendvai, Lévai, Magyar, Mező, Mészáros, Molnár, Müller, Nádas, Nagy, Németh, Novák, Ormos, Oroszlán, Pach, Pelle, Peller, Pető, Pogány, Princz, Radnóti, Rényi, Réti, Révai, Róna, Rózsa, Rubin, Rudas, Salamon, Sándor, Schiffer, Sebes, Seres, Simor, Stahl, Steiner, Stern, Sugár, Szabó, Szerb, Székely, Szilágyi, Tamás, Ungár, Ungvári, Varga, Vágó, Vámos, Várkonyi, Veres/Vörös, Weisz, Walfisch, Wolf, Zentai.