Európa éppen végzetesen deeurópaizálódik. A szemünk láttára vész el minden érték, ha úgy tetszik, előny, amit az európaiság, ha még oly keleti vagy balkáni is akár, de jelent az európai embereknek. Úgy tartják, Európa saját, három történeti evolúciós pillérén nyugszik: a görög kultúrán, a római jogon és a keresztény humánumon. Ám napjainkban ezek helyébe nyomakszik-furakodik néhány, épp ezeket romboló, pusztító jelenség.
Ilyenek az usás-globális forrású multikulturalizmusos médiadömping, a liberális jogállamiságok brüsszelita korrupt-bürokrata, transznacionális frigye az angolszász üzleti globalizmus tőkecentrikus monetarizmusával, és a progresszív értéksemlegesség káoszteremtő antihumanizmusa.
Az Európai Unió nemhogy egységet, de sosem látott széthúzást, önpusztítást, jellemzően posztmodern idiotizmusok tárházát, kettős mércét, erkölcstelen bürokrácia-burjánoztatást, intézményivé szövetesedett korrupciót, de mindenekelőtt: elgyengülést és feltétlen USA szolgálatot hozott.
Európa ereje – ami az ókorból eredeztethető, és ami maga az európaiság mind szellemi, mind kulturális, mind politikai értelemben – röpke pár év alatt kétezer éves történetét meghazudtolva semmivé lett. Külső migrációs nyomás, pénzügyi válságok, majd a világjárvány és most a végtelenbe húzódni látszó háború és az energiaválság…. Mindez egy évtizedet se vett igénybe, és e sűritett válságsorozat totális pusztító hatássá lett Európa számára. Most pedig nem elég, hogy Európa nem tesz semmit önmaga védelmében, de ráadásul az usás vezénylésű szolgapolitikusok még rá is segítenek Európa pusztítására.
Olvasom:
A brüsszeli elit úgy döntött, hogy Európa az Egyesült Államok hátsó udvara lesz. Kiürült a brüsszeli kassza, az a kassza, amelyből Ukrajnát támogatják. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 50 milliárd eurót kér, ennyi lenne a következő segélycsomag. A különböző támogatásokat összevetve másfél év alatt nagyjából 190 milliárdot költöttünk Ukrajnára. Mennyire reális, hogy újabb 50 milliárdot át fog utalni az unió?– vetette fel a kérdést Lánczi Tamás.
Kiszelly Zoltán azt mondta, vita van arról, hogy Európa Kínának a hátsó udvara legyen vagy az USA-nak. Hozzátette, a brüsszeli és a német elit is úgy döntött, hogy Európa az Egyesült Államok hátsó udvara lesz. A politológus több példát is említve arról beszélt, hogy a kaotikus állapotokból egyértelműen profitál Amerika.
Szikra Levente kifejtette, ő inkább egyfajta önkéntes, kevésbé önkéntes alárendelődést lát az európai politika részéről, és úgy véli, hogy a Biden-adminisztráció politikai szándékai mögé sorakozott fel a brüsszeli politika.
A politikológusok azt is megvitatták, hogy miközben felfoghatatlanul nagy összegeket áldoz az Európai Unió Ukrajna támogatására, az olyan uniós tagállamok, mint Magyarország vagy Lengyelország, még mindig nem kapták meg a nekik járó uniós pénzeket. Nem lehet, hogy az a pénz, ami Magyarországnak járna, valójában már nincs meg és nem is annyira transzparens, hogy pontosan hogy működnek a brüsszeli döntésmechanizmusok?
Legújuabb:
Egyenesen Vera Jourovához szaladt Donáth Anna, hogy a pedagógusokat eszközként használva újabb akadályokat gördítsen a Magyarországnak járó uniós pénzek kifizetése ellen. A Momentum még aláírásgyűjtésbe is kezdett, hogy a pedagógusbér-emelés kikényszerítésének jelszavával éppen azokat a támogatásokat blokkolja, amelyekből a bérrendezés megvalósítható.
Kérdésem:
2020-ban Magyarország 1,5 milliárd euróval járult hozzá az EU teljes, 160 milliárd eurós bevételéhez, ami a Magyarországon megtermelt jövedelem mintegy 1%-a. Most arra szeretnék választ kapni, hogy az utóbbi két évben, mióta az EU visszatartotta a Magyarországnak járó pénzeket, mi magyarok befizettük-e a 3 milliárd eurót az EU kasszába?