A Nemzeti Összetartozás Napja[ az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező, június 4-ére eső nemzeti emléknap Magyarországon: A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.
Az első világháborút lezáró békerendszer alapján az akkori Magyarország népessége öt, a mai állapot szerint nyolc államban találta magát, és vele együtt történelmi és kulturális emlékhelyeinek nagy részét is: 300 ezer került Ausztriához, 3,5 millió Csehszlovákiához, 5,3 millió Romániához, 4,1 millió Jugoszláviához – Magyarországon az összmagyarság alig kétharmada, 7,6 millió fő maradt. Románia 102724 négyzetkilométernyi területet kapott, amely nagyobb terület, mint a mai magyar állam területe, a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz 20913 km2 került. Csehszlovákia 61661 km2-rel, Ausztria 3967 km2-rel gyarapodott. Lengyelország 519km2-t, Olaszország pedig Fiumével 18 km2-t kapott.
A trianoni trauma óta eltelt évtizedek alatt hatalmas volt a magyarság lemorzsolódása az anyaország határain túl, az elszakított nemzetrészek szétfejlődésének jelei is mutatkoztak ugyan, de a nemzeti együvé tartozás érzése megmaradt. A magyarság tudatában a történelmi Magyarország képe tovább élt. A Kárpát-medencében egy virtuális belső Magyarország született. Ennek határai a nemzeti nyelv, a nemzeti kötődésű irodalom, a hitélet, a művészetek, a népi alkotások, a hagyományőrzés, a viselkedési szokások továbbélése révén a fizikai-földrajzi, állami és jogi széttöredezettség ellenére az országhatárok fölött is átívelőn élt tovább.
KDNP szegedi szervezete 2023. június 2-án 18 órakor tartotta a Nemzeti összetartozás napi megemlékezését a szegedi Délvidék-országzászlónál. Beszédet mondott dr. Miklós Péter történész, címzetes egyetemi tanár. (Jády Lucián fotója)
Az évforduló kapcsán, a VÍRUSNAPLÓ mai bejegyzésében, a TRIANONI BÉKADIKTÁTUM okozta helyzet megoldásainak lehetőségeivel foglalkozik
Három lehetőség van, ezek egyike, hogy mi történik akkor, ha elfogadjuk Trianont végleges megoldásnak, a másik, hogy mit jelent az autonómiáért való küzdelem ott, ahol tömbmagyarság vagy szórványmagyarság él a Kárpát-medencében, a harmadik megoldásként pedig a területi revízió, azaz a határmódosítás lehetőségét, helyzetét, illetve annak realitását vizsgálhatjuk meg.
Európa három legsovinisztább országa, Ukrajna, Szlovákia és Románia. A Kárpát-medencében az alaphelyzet jelenleg is az, ami 1920-ban, 1930-ban vagy az 1947-ben aláírt Trianoni békeszerződést megerősítő, jelenleg is hatályos párizsi békeszerződés idején volt. Az összes utódállamban a többségi nemzet stratégiai célja, hogy a magyarokat valamilyen módon megsemmisítse, beolvassza.
Nem szabad beletörődnünk abba, hogy a trianoni döntés értelmében Magyarország elveszítette területei egy részét, de az autonómia-törekvések sem biztos, hogy sikerhez vezetnek, mert a Felvidék esetében kivitelezhetetlenek, Erdély esetében pedig az autonómia veszélybe sodorhatja annak megmaradását.
Ha elfogadjuk Trianont, csak hogy békesség legyen, akkor az 1920-ban megindult folyamat gyorsuló ütemben folytatódik, és ötven év múlva a Székelyföldből vagy a Csallóközből egy kis rezervátum lehet.
Azonban az autonómia is veszélyes lehet. Ha például valamilyen csoda folytán a románok megszavaznák a székelyföldi autonómiát az csupán három megyét érintene Erdélyben, de van ott még másik 15 megye – ezzel elérjük, hogy 10 éven belül óriási túlnépesedés lesz a székelyföldi autonómiában, és nem lesz elég munkahely. De a legsúlyosabb következmény az lesz, hogy Erdély 15 vármegyéjét, 75-80 százalékát simán elveszítjük, amint azt Szászföld példáján is látni, és Nagy-Romániát erősíthetjük.
Mint ahogy azt a történelem során is láthattuk, a harmadik lehetőség, a határmódosítás során sok minden szempont számít, de az, hogy hány magyar lakik ott, egyáltalán nem. A történelem során volt már a határmódosításra példa, 1938 és 1941 között például négyszer is módosították Magyarország javára a határt a korabeli nagyhatalmak segítségével A kérdés csak az, hogy ez ma mennyire reális. Mi kell ahhoz, hogy Magyarország kormánya felvethesse a realitás reményében azt, hogy Magyarország határait meg kell változtatni Magyarország javára? Kell hozzá először is az, hogy Magyarországon erős gazdasági fejlődés legyen. A másik, ami kell hozzá a haderőfejlesztés. 2035-re Magyarországon olyan haderő van betervezve, amely a szomszédos országokkal vagy paritásban van, vagy nagyobb erőt képvisel. Továbbá meg kell hozzá nyerni egy szövetséges nagyhatalmat, és természetesen kell hozzá egy olyan magyar kormány, amely akarja ezt.
Még ha jelenleg nem is úgy tűnik, hogy erre egyhamar sor kerülhet, ha a magyarok úgy határoznak, hogy a Trianont meg akarják semmisíteni, akkor meg is tudják azt semmisíteni, mert a történelem mindig hoz lehetőségeket.