2023. Május 15.- 540. A TÖRTÉNELEM LEGROSSZABB ÉVE

AZ 540. ÉV JELÖLÉSE KÜLÖNBÖZŐ NAPTÁRAK SZERINT

Időszámításunk szerint 536-ban volt a legrosszabb a helyzet, és az azt követő időszakban sem nagyon javult, sőt borzalmas évek következtek.

Az egész azzal kezdődött, hogy egy masszív vulkánkitörés miatt a Föld északi féltekét annyira beborította a hamu, hogy a napfény sem jutott át rajta rendesen. A hőmérséklet olyannyira lecsökkent, hogy nyáron 1,5-2,5 fokot lehetett mérni, két évezred óta az volt a leghidegebb évtized.

A növénytermesztés ilyen körülmények mellett lehetetlen volt, ezért a rákövetkező években sok helyen az éhínség okozott problémát, és ha ez nem lett volna elég, akkor 542-ben elkezdett terjedni a bubópestis a Római Birodalomban. Ez volt az első nagy pestisjárvány a kontinensen. 536 volt a kezdete az egyik legrosszabb időszaknak, ha nem az volt a legrosszabb év. A vulkánkitörést és a pestis terjedését Európa-szerte megsínylette a gazdaság is, és ez a következő harminc évben így is maradt.

A kitörés időpontját és helyét egyébként egy svájci gleccserből vett ultra-precíz vizsgálattal sikerült beazonosítani, és az is kiderült, hogy a vulkán az eddigi sejtésekkel ellentétben nem Kaliforniában, hanem Izlandon volt. A mostani eredményeket alátámasztja, hogy az 540-es évek nyarai jóval hidegebbek voltak, ezt akkor fák évgyűrűiből vett minták alapján állapították meg.

És még csak nem is az emberek keresték a bajt, természeti katasztrófa történt: az eget beborította egy poros köd, ami blokkolta a napfényt mindenhol a világon, valamilyen mértékben. Ezzel együtt jött a szárazság, a termés se vizet, se napfényt nem kapott, hamar beütött az éhínség, a régészeti leletek szerint egészen 640-ig nem történt jelentős javulás, a gazdaságban legalábbis.

540-ben tört ki az egyiptomi Pelusium kikötővárosban (a mai Port Szaíd közelében) az úgynevezett justinianusi pestisjárvány, amely a Keletrómai Birodalom lakosságát tizedelte meg, és két évszázadon keresztül vissza-visszatérve akár 50 millió ember halálát is követelhette a Földközi-tenger térségében. A mezoamerikai Teotihuacán korabeli civilizációja is ebben az időszakban indult romlásnak, vélhetően a klímaváltozások által keltett szárazságok következtében. A 6. századi szélsőséges időjárási eseményekhez köthető még a perzsa Szászánida Birodalom és az indiai Gupta Birodalom bukása, valamint az ázsiai török népek terjeszkedésének kezdete, amely az avarok Kárpát-medencébe települését is eredményezte.

Pieter Bruegel A halál diadala (pestisjárvány)

MI TÖRTÉNT EBBEN A KORAI KÖZÉPKORBAN?

EUROPA

• Ír telepesek és hódítók, a skótok letelepülése Kaledóniában (később Skócia)
• Bubópestis Konstantinápolyban és a Római Birodalom többi részén
• 507: vouilléi csata: Klodvig legyőzi és kiszorítja a nyugati gótokat Gallia nagy részéről
• 527–565: I. Justinianus császár, a kelet-római birodalom legnagyobb uralkodója. Utolsóként tesz kísérletet a Római Birodalom feltámasztására.
  • 534: a bizánci hadvezér, Flavius Belisarius legyőzi Gelimert, a vandálok utolsó királyát, ezzel véget ér az afrikai Vandál királyság
• 531: a frankok és a szászok megsemmisítik a türingek germán királyságát
• 534: a frankok bekebelezik a burgundok államát a Rhône völgyében
• 537: a camlanni csata: Arthur briton király utolsó csatája
  • 567: az avarok elpusztítják a Gepida királyságot, a longobárdok elhagyják a Dunántúlt és Itáliába vándorolnak
• 567–631: A hispaniai nyugati gót királyság fénykora.
  • Leovigild király 585-ben bekebelezi a félsziget ÉNy-i részében a germán svévek államát. Fia, I. Rekkared 587-ben áttér a keresztény ariánus hitről a római katolicizmusra. Utódai visszafoglalják a bizánciaktól a Justinianus által elhódított hispaniai területeket.
• 568: A népvándorlás utolsó mozzanata: a Pannóniában lakó longobárdok Alboin vezetésével Itáliába költöznek, miután megsemmisítették a germán gepidák népét, amely a hunok elvonulása óta a Tisza vidékén tanyázott. A longobárdok Itália nagy részét elfoglalják. Központjuk a Pó-síkság lesz, Pavia székhellyel. (A régió innen kapja Longobardia → Lombardia nevet.)
  • A kiürült Kárpát-medencét az avarok szállják meg (→ Avar Kaganátus), fejedelmeik (kagánjaik) adófizetésre kényszerítik a környező szláv népeket.
• 596: Megkezdődik Rómából az angolszászok keresztény hitre térítése

ÁZSIA

• 550 körül: Az ősi magyarok feltehetően ekkor kerülnek Nyugat-Szibériából a Belaja és Káma vidékére (Magna Hungaria)
• 531–579: I. Huszrau (Khoszrau), a perzsa Szászánida-dinasztia legnagyobb uralkodója
• 551–657: Hatalmas nomád Türk Birodalom Belső-Ázsiában. (A törökök ősei innen vándorolnak később nyugatra.)
• Észak-Indiában (550-ig): Gupta Birodalom
• Dél-India: Pallava Birodalom
• Japán: Kofun-kort az Aszuka-kor váltja
  • 552 – a buddhizmus Korea felől eléri Japánt
  • 562 – a japánokat elűzik Koreából
• 589: A Szuj-dinasztia uralma alatt ismét egyesül egész Kína
• A fekete halál DK-Ázsiában pusztít
• A selyemút Európába ér

VALLÁS

• 529: A nyugati szerzetesség alapítása. Nursiai Szt Benedek kolostort létesít a Monte Cassinón, és szabályzattal látja el.

• 553: Második konstantinápolyi zsinat
• 590-től: I. (Nagy) Gergely pápa. Megalapozza a pápaság világi uralmát. Egyházszervezői munkásságának emlékét a római liturgikus énekművészet elnevezése, a gregorián is fenntartotta.
• 570: Mohamed, az iszlám alapítójának születése

Az V-VII. század közötti időszak az antik világ tudásanyaga átörökítésének a korszaka. Az ekkor született enciklopédiák, az ekkor megalapozott műveltségeszmény lesznek a középkori kultúra alapjai. Boethiushoz hasonlóképpen olykor az utolsó ókori latin írónak minősítik Cassiodorust (487?–583), aki Vivarium (Vadaskert) nevű kolostorában másolóműhelyt rendezett be, amelynek kiemelkedő jelentősége volt az ókori kéziratok áthagyományozásában. Cassiodorus írt történeti munkákat (Világkrónika, A gótok története), dicsőítő beszédeket, egy Egyháztörténetet, illetve egy teológiai és világi tudományokat bemutató enciklopédiát írt Institutiones divinarum et humanarum lectionum címmel. Sevillai Szent Leander fivére, Sevillai Szent Izidor (~556–636) Etimoligiaeja tudományos enciklopédia, de ismeretesek egyes tudományokkal foglalkozó írásai is: grammatikai a Defferentiarum libri II, természettudományi a De natura rerum és a De ordine creaturuarum, történelmi a 615-ig tartó Chronicon (Világkrónika) és a Historia Gothorum (A gótok története). Összegyűjtötte a bibliai személyek adatait (De ortu et obitu patrum), liturgikus szokásokról értekezett a De ecclesiasticis officiisben, és írt egy Regulát. A Brit-szigeteken, és Írországban is működtek írók, mint például a természettudományi, történeti, költői műveket alkotó Beda Venerabilis (672–735).