Kollár Ferenc: Regina, Barbi és Szilvi hip-hopot táncolnak Dubajban
Kollár Ferenc: Slavko, Vesna és Nebojsa kólót táncolnak egy csacsaki lakodalomban
Kollár Ferenc: Huagnisz auloszon játszik, Theodórosz, Ambrosziosz és Theophilosz táncolnak Phrugiában
A szerzői jog a szellemi alkotások jogának fő részterülete az iparjogvédelem mellett. A szerzői jog az irodalmi, tudományos és művészeti művek (a továbbiakban együtt: szerzői alkotások) oltalmára hivatott. Emellett bizonyos szomszédos jogok oltalmát is biztosítja.
A technikai fejlődéssel lépést tartó, korszerű szerzői jogi szabályozás meghatározó szerepet tölt be a szellemi alkotás ösztönzésében, a nemzeti és az egyetemes kultúra értékeinek megóvásában; egyensúlyt teremt és tart fenn a szerzők és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között, tekintettel az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás igényeire is; gondoskodik továbbá a szerzői jog és a vele szomszédos jogok széles körű, hatékony érvényesüléséről.
Az Szjt. 1. § (2) bekezdése alapján szerzői jogi védelem alá tartozik az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása, így szerzői műnek minősül különösen:
- irodalmi mű
- a nyilvánosan tartott beszéd
- számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (a továbbiakban: szoftver)
- a színmű, a zenés színmű, a táncjáték és a némajáték
- a zenemű, szöveggel vagy anélkül
- a rádió- és a televíziójáték
- a filmalkotás és más audiovizuális mű
- a rajzolás, festés, szobrászat, metszés, kőnyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott alkotás és annak terve
- a fotóművészeti alkotás
- a térképmű és más térképészeti alkotás
- az építészeti alkotás és annak terve, valamint az épületegyüttes, illetve a városépítészeti együttes terve
- a műszaki létesítmény terve
- az iparművészeti alkotás és annak terve
- a jelmez, a díszlet és azok terve
- az ipari tervezőművészeti alkotás
- a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis
Bármi, amit megalkotunk – legyen az tanulmány, vers, honlap, grafika, zenemű, film vagy más irodalmi, tudományos, művészeti alkotás, egy építészeti terv vagy egy számítógépes program, de akár egy adatbázis is – szerzői jogi védelem alá esik, amennyiben az egyéni-eredeti jelleggel rendelkezik. A szerzői jog (copyright) azt illeti meg, aki a művet megalkotta, vagyis a szerzőt.
Először nézzük meg, hogyan bizonyíthatja, hogy Ön a szerző. Pontosabban azt, hogy a mű egy adott időpontban, az adott formájában – az ön szerzőségét vélelmezve – létezett. Erről az alábbi módokon gondoskodhat:
- igénybe veheti a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) által vezetett önkéntes műnyilvántartást. Az SZTNH ilyenkor kibocsájt egy közokiratot – amely ugyan nem ad jogi védelmet, adott esetben azonban bizonyíthatja, hogy a mű a nyilvántartásba vételkor pontosan mit tartalmazott; vagy e célból
- fordulhat valamely közös jogkezelő szervezethez (pl. Artisjus), amely az Ön művének nyilvántartásba vételekor egy magánokiratot állít ki;
- annak bizonyítására, hogy a mű az akkori formájában létezett folyamodhat akár közjegyző segítségéhez is, oly módon, hogy a dokumentumot, művet közjegyző jelenlétében lefényképezi, dokumentálja;
- a legolcsóbb és leggyorsabb módszer kétségkívül az, ha a művének dokumentum-másolatait saját magának postai úton – nem kívánt nyitás elleni védelemmel ellátott biztonsági borítékban – tértivevénnyel elküldi, és a küldeményt csak esetleges jogvita esetén, tanúk előtt bontja fel.
Ha egyik vélelem sem áll fenn, akkor azt kell szerzőnek tekinteni, aki a művet először nyilvánosságra hozta.
Hogyan védekezhet az Ön dokumentumának, publikációjának illegális terjesztése ellen? Az alábbi gyakorlati tippeket ajánljuk figyelmébe:
- Amennyiben Ön a művét az interneten letölthetően látja viszont, figyelmeztesse az adott tárhely szolgáltatóját, hogy szerzői jogsértés történt, az Ön alkotásának másolatát távolítsák el a szóban forgó honlapról, különben ő, a tárhelyszolgáltató is bűnrészessé válik.
- A honlapjáról kért e-book, oktatóanyag, stb. esetében a dokumentumot, pdf-et jelszóval védett formában küldje el a megrendelőnek. Ha nem túl nagy darabszámról van szó, a jelszó legyen az adott megrendelő neve, esetleg egyéb azonosítója, így ő kétszer is meggondolja, hogy illegálisan közzétegye-e.
- Növelje meg a kiadott dokumentum méretét. Ha pl. nagyméretű képekkel illusztrálja dokumentumát, az kevésbe könnyen lesz továbbítható, megnehezítve ezzel az illegális terjesztést.
- Hathat közönségére pszichikailag is a szerzői jogsértésre vonatkozó figyelmeztető bejegyzéssel, esetleg a jogszabályra (1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról) való hivatkozással is.
A szerzői jog a szerzői művek alkotói számára biztosítja azt, hogy korlátozhassák műveiknek lemásolását és felhasználását egy meghatározott időtartam leteltéig.
A szerzői jogi oltalom a szerzői alkotásoknak a szellemi alkotást képező részét védi: a könyv által elmondott történetet védi a nem megfelelő felhasználástól (és nem magát a kinyomtatott példányt) vagy a szobor formáját védi (és nem a konkrét faragott követ). A szerzői jogok viszont nem védenek ötleteket és találmányokat – ez a szabadalmak feladata –, csupán egy ötlet konkrét kifejeződését, megformálását. Például a Mickey egeret védő szerzői jog nem gátol meg senkit abban, hogy egy beszélő egeret alkosson, de csak akkor, ha az nem egyezik meg túlzottan az említett rágcsáló kinézetével és tulajdonságaival.
A szerzői jogi oltalom aszabadalmi oltalomhoz és a védjegyoltalomhoz hasonlítanak abban, hogy mindkettő kizárólagos jogot biztosít a jogtulajdonosnak, amely mindenki mással szemben érvényesíthető. Az elvileg korlátlan alkalommal megújítható védjegyoltalommal szemben a szerzői jogi oltalom egy adott, előre meghatározott számú évig tart, amely alatt a jogtulajdonos nem köteles a védett művet használni vagy árusítani azért, hogy másokat annak használatában megakadályozhasson.
A szerzői jog védelmi idejének eredeti célja az, hogy a mű alkotója a védelmi idő alatt szabadon felhasználhassa alkotását, és abból lehetőségei szerint haszonhoz juthasson; a védelmi idő lejártával pedig alkotása közkinccsé válik, és így az egyetemes emberi tudást gazdagítja, és lehetővé válik a mű ingyenes felhasználása, vagy akár fejlesztése.
A védelmi idő lejártával sem szűnnek meg a személyhez fűződő jogok (például senki nem állíthatja ma, hogy ő írta Petőfi Sándor „Nemzeti dal” című költeményét.)
A védelmi idő tartama országonként eltérhet, ám a legtöbb ország a Berni Uniós Egyezmény alapján állapítja meg ezen időtartamot.
A védelmi idő Magyarországon a szerző halálától (vagy több szerző esetén az utoljára elhunyt szerző halálától) számított 70 év.
A szerzőt megillető jogok közül a személyiségi jogok nem ruházhatók át, viszont a vagyoni jogok átruházhatók.
Az olyan művekről, melyek nem esnek szerzői jogi védelem alá (például mert már lejárt a védelmi idő, vagy a mű felhasználhatósága más okokból engedélyezett) készült digitális másolat nem hoz létre új, önálló művet. Ebből következik, hogy az elektronikus formába hozott – de eredeti formájukban felhasználható – források szabadon felhasználhatóak, ebbe beletartoznak a szabad források (például egy múlt századi lexikon) internetes, CD-s vagy tetszőleges egyéb formában terjesztett vagy árusított változatai; kivéve az egész mű teljes átvételét és felhasználását, mert az már a gyűjteményes mű teljes átvételének számíthat.
A szerzői jog a mű szerzőjének vagyoni és személyhez fűződő jogosultságokat biztosít. A vagyoni jogosultságok révén a mű felhasználására fő esetekben csak a szerző engedélyével kerülhet sor. Felhasználás pl. egy színdarab előadása vagy egy zeneszám internetre való feltöltése illetve lejátszása stb. A felhasználásokért a szerzőt fő esetben ellenszolgáltatás, ún. jogdíj illeti meg. A törvényben foglaltak szerint a következő felhasználásokhoz kapcsolódóan szükséges a szerző engedélyét kérni (e felhasználások testesítik meg tehát a szerző vonatkozó jogait):
a) a többszörözés (Szjt. 18-19. §),
b) a terjesztés (Szjt. 23. §),
c) a nyilvános előadás (Szjt. 24-25. §),
d) a nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy másként (Szjt. 26-27. §),
e) a sugárzott műnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történő továbbközvetítése (Szjt. 28. §),
f) az átdolgozás (Szjt. 29. §),
g) a kiállítás (Szjt. 69. §).
Az Szjt. nem csak a szerzői műveket, hanem a felhasználások lehetséges módjait is csak példálózva sorolja fel. E felsoroláson kívül léteznek egyéb típusú, nem nevesített felhasználási módok is, hiszen az Szjt. általánosságban mondja ki 16. §-ának (1) bekezdésében, hogy a szerzőnek a szerzői jogi védelem alapján a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére kizárólagos joga van. Ezek gyakorlása esetében is ugyanúgy szükséges a szerző engedélyének beszerzése, mint a törvényben felsorolt felhasználásokkor.
A személyhez fűződő jogok az alábbiak:
a) a mű nyilvánosságra hozatalának joga
b) a szerző névfeltüntetési joga
c) a mű egységének védelme.
A személyhez fűződő és a vagyoni jogokkal kapcsolatos részletes szabályok az Szjt. II. és III. fejezetében találhatók.
A szerzői jogi védelem kapcsán összefoglalóan leírható, hogy amennyiben egy bizonyos irodalmi, művészeti vagy tudományos mű egyéni eredeti jellegű és megalkotója halálától 70 év még nem telt el, akkor felhasználásához engedélyt szükséges kérni alkotójától, kivéve, ha ezt a kötelezettséget a törvény úgynevezett szabad felhasználási esetként kizárta.
A szerzői engedélyezési jogosultságok gyakorlása, azaz a szerző műve felhasználásának más részére történő engedélyezése alapvetően két módon valósulhat meg.
Az egyik az egyéni engedélyezés útja, mely során a jogosult felhasználási szerződés keretében ad engedélyt műve felhasználására. Ennek feltételeit a szerződő felek a törvény keretei között szabadon állapíthatják meg. Erre az engedélyezésre szerződés, ún. felhasználási szerződés keretében van mód, melyet írásba kell foglalni. A feleknek a felhasználási szerződésben rögzíteniük kell: (i) a mű pontos megjelölését, (ii) a felhasználás módjának (papír alapú vagy digitális többszörözés, terjesztés, internetes hozzáférhetővé tétel), idejének (egy év vagy adott példányszám), területi hatályának (pl. kizárólag Magyarország területe vagy Európa egésze) pontos meghatározását, (iii) a felhasználás ellenértékét (a jogdíj mértékét).
Vannak olyan esetek, amikor a felhasználásra nem a szerző ad közvetlenül engedélyt, hanem az engedélyezési jogot a szerző helyett az ún. közös jogkezelő szervezet gyakorolja.
Erre általában akkor kerül sor, ha az egyedi engedélyezésre a gyakorlatban nincs mód, például a felhasználások (rádiók általi napi több száz zenei szám lejátszása), vagy a felhasználók nagy száma miatt (vendéglátóipari egységek általi zenelejátszás) és ezért a törvény a szerzők jogainak közös jogkezelés keretében történő gyakorlását előírja vagy erre lehetőséget ad. Jelenleg kilenc közös jogkezelő működik hazánkban.
A szerzők nevében történő engedélyezést a jogkezelők is tulajdonképpen szerződéses alapon végzik, de ennek megkötésére nem valamennyi felhasználó tekintetében egyénenként kerül sor. A felhasználás egységes feltételeit és a díjazás mértékét ún. díjszabások írják elő, melyek a gyakorlatban a jogkezelők által megállapított szerződési feltételekként működnek. A közös jogkezelő szervezetek díjszabásait az igazságügyért felelős miniszter hagyja jóvá a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala előtt lefolytatott véleményezési eljárást követően.
A közös jogkezeléssel kapcsolatos részletes szabályokat a szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok közös kezeléséről szóló 2016. évi XCIII. törvény (Kjkt.), valamint a közös jogkezelő szervezetek és a független jogkezelő szervezetek működésének és a jogkezeléssel kapcsolatos eljárások részletes szabályairól szóló 216/2016. (VII. 22.) Korm. rendelet tartalmazza.