Harminc évvel ezelőtt 14 millió magyar élt a Kárpát-medencében, ma ez a szám nem több 10 milliónál.
Honfoglaláskor körülbelül 500.000 magyar telepedett le a Kárpát-medencébe.
1495 -ben 990.000,
1715 -ben 1.176.000,
1784-ben 2.103.000,
1880-ban 4.402.364,
1900-ban 5.890.999,
1910-ben 6.730.299,
1920-ban 7.155.973,
1930-ban 8.000.335,
1941-ben 11.881.455,
1949-ben 9.076.041,
1960-ban 9.786.038,
1970-ben 10.166.237,
1980-ban 10.638.974 magyar élt Magyarországon.
Magyarországon ma 8.200.000 magyar él.
A magyarországi magyarok közül római katolikus 5 289 521, református 1 622 796, evangélikus 304 705 valamint görög katolikus 268 935.
Magyarországon több mint 300.000 cigány és több mint 12.000 izraelita él.
Romániában 1.002.151, Szlovákiában 456.000, Szerbiában 184.442, Kárpátalján 120.000, Horvátország 10.315, Szlovéniában 5.500 magyar él.
Továbbá Németországban 200.000, Angliában 100.000, Ausztriában 90.000, Svájcban 23.000 Hollandiában 16.000 magyar lakik.
Amerikában vagy 1.500.000 magyar él.
A korfa egy adott népesség nem és kor szerinti megoszlását oly módon mutatja be, hogy az egyes korévekhez (vagy korcsoportokhoz) tartozóan jobboldalon a nők, baloldalon a férfiak számát ábrázolja egymásra helyezett szalagdiagramok formájában.
Háromféle korfa-típust különböztetünk meg, ahol a korfa formája az adott népesség korstruktúráját is jelzi.
Piramis alakú korfa: a növekvő népesség korfája – itt széles az alap, ami fölfelé gyorsan keskenyedik, hisz sok a fiatal és magas a halandóság (alacsony a születéskor várható átlagos élettartam). A korfa tradicionálisan ilyen, ez jellemző ma a természeti népekre, a fejlődő országokra.
Harang alakú korfa: a stagnáló népesség korfája – itt a fiatalok és a középkorúak aránya közel egyformán magas, a korfa csak az idős népességnél keskenyedik el és veszi fel jellegzetes, haranghoz, méhkashoz hasonló formáját.
Urna vagy hagyma alakú korfa: a fogyó népesség korfája – ez keskeny alapú, felfelé kissé szélesedő forma, amit a fiatalok arányának csökkenése, az idősek arányának növekedése okoz (magas születéskor várható átlagos élettartammal). Ilyen korfával rendelkezik sok fejlett ország, többek között Magyarország is.
1910 – 1956 között Magyarországon évente megközelítőleg 200.000 gyermek született és vagy 100.000 haltak meg – így a természetes szaporulat majdnem elérte a 100.000.
1980-tól átfordult a trend és lassanként az évi 40.000 fős fogyás állt be.
1900 éveken a teljes termékenységi arányszám 5,28, míg napjainkban alig 1,5.
Közben öregszik a magyar társadalom születéskor várható élettartam a férfiaknál 72,01 év, a nőknél 78,73 év.