Platón szerint a szerelem végső célja az, hogy világra hozza a szépséget. A filozófus szerelemről alkotott nézeteit a Phaidroszban és a A lakoma (Szümposzion) című művében fejtette ki. Ez utóbbi dialógusban úgy jellemzi a szerelmet (Ámor istent), mintPenia (a szegénység istennője) és amPorosz (a fortély istene) nászából született félistent: Ámor nem isten, hanem daimon, olyan lény, amely félig isten, félig halandó, se nem szép, se nem csúnya, nem bölcs és nem tudatlan.,A szerelem pedig az istenhez hasonlóan nem szép és nem kifinomult dolog, ahogyan sokan gondolják, hanem épp ellenkezőleg, anyja hasonlóságára mezítláb jár, kóborol, megszokta, hogy ruhátlanul a puszta földön aludjon, a házak küszöbén vagy az utcán, hogy az éjszakát a szabad ég alatt töltse, s a szükség mindig otthon legyen nála. Az apai részről viszont a szépek és a nemesek elcsábítója, bátor, merész, határozott, rettenetes vadász, aki mindig készen áll új és új fortélyok kieszelésére, kíváncsi mindenre, sok kelepcét rejt, egész életében hajlamos filozofálni, rettenetes csaló, boszorkány és szofista.
Az ösztönt, amely az embert újra és újra az igazi lét és a jó birodalmába vezeti, Platón erósznak nevezte. Az erósz ébreszti a vágyat az emberben, hogy az ideák szemléletének szentelje magát. Ezt az erószt a filozófus a Lakomában úgy írta le, mint az ismeretek utáni filozófiai törekvést. Ez az érzéki és a szellemi világ között közvetítő szerepet tölt be.
Platón szerint a Szerelem az, aki szeret és nem az, akit szeretnek; szépségre pedig csak annak van szüksége, akit szeretnek, nem pedig annak, aki szerelmes lesz, s minthogy a Szép azonosítható a Jóval, aki a Szépet akarja, akarja a Jót is, és csak akkor lesz boldog, ha ezt megtalálta. Tehát a szerelem célja a Szépség nemzése, ehhez pedig több fokozaton keresztül lehet csak eljutni: az első szinten a fizikai szerelem áll, a második szint a lelki szerelem, a harmadik szint a művészet, majd az igazság szerelmesei következnek, ezt követi a tudomány és megismerés, a legfelső szinten pedig a Jó szerelmesei találhatók.
kollár ferenc vallomás a szerelemről te tudtad hogy az a szerelem amikor egy idősebb férfi tanítja a fiatalabb nőt kulturálisan és szexuálisan te tudtad hogy a szerelem szépek és a nemesek elcsábítója bátor merész határozott rettenetes vadász aki mindig készen áll új és új fortélyok kieszelésére kíváncsi mindenre sok kelepcét rejt egész életében hajlamos filozofálni és rettenetes csaló te tudtad hogy a szerelem néha nem szép és nem kifinomult dolog hanem mezítláb ruhátlanul kóborol te tudtad hogy a szerelem az embert újra és újra az igazi lét birodalmába vezeti te tudtad hogy a szerelem az aki szeret és nem az akit szeretnek szépségre pedig csak annak van szüksége akit szeretnek nem pedig annak aki szerelmes lesz és minthogy a szép azonosítható a jóval aki a szépet akarja akarja a jót is és csak akkor lesz boldog ha ezt megtalálta te tudtad hogy iránta érzett hálám a szerelemem legintenzívebb fokozata és ez az érzékelés által okozott élvezet felülmúlja az élvezetet te tudtad hogy az én szerelmemnek nincs története de ehhez is bátorság kell