ORGOVÁNY ERIKA, a VÍRUSNAPLÓ munkatársa ellátogatott a több mint 150 műremeket számláló budapesti Dalí kiállításra. A művész grafikái, életnagyságú szobrai és egyéb különlegesen megmunkált műtárgyai fejthetetlen élményt nyújtanak. A katalógus szerint Dalí univerzuma próbára teszi a látogató valóságérzékelését és kitolja a racionális gondolkodás határait. A szürreális utazás minden látogató emlékezetében és képzeletében is maradandó nyomot hagy.
Dalí zsenialitását talán senkinek nem kell bemutatni. Ő a 20. század egyik legnagyobb hatású művésze, a szürrealizmus maga, aki egyszerre alapított és járatott csúcsra egy laikus érzékszervek számára is különleges művészeti irányzatot. Dalí nemcsak festő volt, hanem egy rendkívül sokrétű művész, aki a szobrászat, az irodalom, a mozgókép, a bútortervezés, sőt az ékszerek, a reklámkészítés világában is tudott maradandót alkotni. És most eljött hozzánk Budapestre, hogy mi is elmerülhessünk egy lángelme labirintusának lenyűgöző útvesztőiben.
Orgovány Erika:
A LÁNGELME LABIRINTUSAIBAN
Az extravagáns, mindenben a különcséget kereső Dalí igyekezett olyan műveket létrehozni, amelyek meghökkentik, sőt megbotránkoztatják a nézőt, s a szemlélő ráadásul nem is tud mit kezdeni az eléje táruló látvánnyal. Nagy hatással volt rá Sigmund Freud akinek elmélete segített felszínre hozni a tudatalatti képeket, érzelmeket. Mélylélektani asszociációi által vezérelve fogalmazta meg a körülötte lévő világot. Salvador Dali munkásságát a létkérdések alakították. Kérdéseire választ a rajzain keresztül tárta fel. Rájött, hogy ez a misztikum, mindenkit foglalkoztat a világ kezdete óta. Nem a világnak kell hatással lenni a művészre, hanem a művésznek kell hatni a nézőre.
People love mystery and that is why they love my work! (Az emberek szeretik a rejtélyt, és ezért szeretik a munkámat! )
A kiállítóterem első meghökkentő szobra az Űrvénus.
A művész világra jöttének körülményeit ismerve az önazonosság kérdéseit feszegeti ez a szobor. A színpadias hatás a reflektorok fénye a szobor körüljárhatósága alkalmat adott arra, hogy a már ismert stílusjegyek mellett megfogalmazódjon a mű rám gyakorolt hatása.
Szinte sokkolt a tojásban felismerhető tükörképem, csíra szerű állapota.
Automatikusan megfogalmazódtak a kérdések:
-Ki vagyok én?
-Honnan jöttem?
Ahogyan a tekintem a fejnélküli torzó nyakán lévő elfolyó időt is felfedezte jött a következő kérdés:
– Merre tartok?
Még sokkolóbb milyen látvány hozta létre ezt az idő-asszociáció-formát.
” Az érett, igazi francia Camembert-sajthoz hasonlóan folyóssá váló óra” fedi fel vallomásában a festő.
Számomra más mélyebb értelmezése is van a tojás szimbólumnak ebben az esetben is. Az anyaméhre a létezés eredetére és a termékenységre utal, az anyaghoz kötött lét kifejezője. A kozmikus tojás a teremtés kezdete, az őspotencia, a minden létező csíráját magában foglaló differenciálatlan teljesség. A jelkép egyszerre ösztönzi önmegváltásra és egymás megváltására az embereket, szolgálja a földi értékeket, amilyen a jólét, munka, egészség és összetartás, szeretet, és tartja ébren a halál gondolatát, segít hinni az egyenkénti és közös üdvözülésben, feltámadásban, az örökéletben. Hirdeti, hogy a legnagyobb érték a szeretet, az egymásért való munkálkodás.
A szobor szinte grafikai megjelenés erejével hat. A technika segítségével játszadozva bizonyságot is szereztem:
Az Űrvénusz antikizáló szépségével tisztelgés a női nem előtt a múlandóság „hangyányi” filozófiai megközelítésével.
Az egész kiállítás anyaga nagy hatással volt rám, ebből is látszik a reprodukció nem tölti be a helyét az eredeti művel való találkozásnak.