2023. Május 24.- A VILÁGHÍRŰ MAGYAR SZINKRONIZÁLÁS

írta | máj 23, 2023 | Vírusnapló, Archívum, Kultúra, Tehetség, Videó

kautzky csoport talent

A TALENT Stúdió fiatal szinkron-színészei

A szinkronizálás egy olyan filmgyártási tevékenység, melynek során egy már meglévő kép- és hanganyaghoz általában az eredetitől eltérő nyelven új dialógusokat vesznek fel lecserélve az eredetit.

Több formája létezik:

  • Klasszikus értelemben vett szinkronizálás (szinkron), melynek során a meglévő képanyag idegen nyelvű beszéd (dialógus) sávját teljes egészében eltávolítva teljesen új dialógusokat vesznek fel. Ez megszokott metódusa különböző mozi, illetve tv-filmek, tv-sorozatok, reklámfilmek stb. magyarításának.
  • Hangalámondás, melynek során az eredeti képanyag – általában idegen nyelvű – hanganyagát lehalkítva rögzítenek a hanganyaghoz újabb dialógusokat, párbeszédeket stb. Hangalámondással általában dokumentumfilmekben találkozhatunk, bár Magyarországon a VHS-korszakban sokszor jellemzőek voltak az ún. alábeszélős filmek.

Magyarországon az első filmszinkront az 1928-ban forgatott amerikai fimhez, a The Singing Foolhoz készítették. A filmet 1929. szeptember 20-án mutatták be, Az éneklő bolond címmel. Ez volt egyben az első hangosfilm is Budapesten. A korai próbálkozások még gyenge technikai felszereltséggel, rossz hangminőséggel és amatőr szintű színészi teljesítménnyel készültek. 1931-ben egy amerikai vállalat hangosfilm műtermet építtetett Párizsban azzal a céllal, hogy minél több nyelvterületet lefedjen filmjeivel. Felépítették a díszleteket, megíratták a forgatókönyvet (ügyelve arra, hogy kevés szereplő legyen benne), majd Európa különböző országaiból színészeket hívtak, hogy játsszák el a filmet a saját nyelvük tolmácsolásában.

A magyar filmszinkron tulajdonképpen 1935 novemberében született meg, amikor Lakner Artúr a Magyar Film Iroda keretén belül elindította a szinkronkészítést. A második világháború alatt nagyon nehéz volt beszerezni, vásárolni bármilyen stúdióba szükséges technikai felszerelést.

Aztán az 50-es évektől kezdve egyre nagyobb mennyiségben készültek a minőségi, esztétikai élményt nyújtó szinkronfilmek, központi kérdéssé vált, hogy művészetnek vagy ipari műveletnek érdemes-e inkább tartani a szinkronizálást. Mi több, 1951. július 1-jén Újhelyi József igazgatásával megalakult a Magyar Szinkronfilmgyártó Vállalat, mely az első olyan önálló stúdió volt Magyarországon, amely kizárólag szinkrongyártással foglalkozott. A magyar szinkron történetének következő fontos fordulópontját jelentette, hogy 1951-ben mozikba kerülhetett az első, nyugatról behozott szinkronfilm, a Botrány Clochemerle-ben (Clochemerle, 1948) című francia vígjáték, ugyanis addig kizárólag a szovjet filmgyártás remekeit részesítették előnyben. Szintén ebből az évből való a Boldog nyár (Shchedroe leto) című szovjet mozi szinkronja is, melyben az összes elhangzó dalszöveget magyarították, a Sevcsenkóban pedig ugyanezt tették sikeresen a cselekménybe ágyazott versszövegekkel, nem is sejtve, hogy ezáltal elindul egy gyakorlatilag a mai napig tartó folyamat, melynek célja, hogy a külföldi filmekben szereplő dalok vagy versbetétek – ha a helyzet úgy kívánja – magyarul hangozhassanak el.

A magyar szinkron érdekes kísérletei közül az egyik legelső 1962-re tehető. Ebben az évben a moszkvai filmszemlén fődíjat nyert egy szovjet film, a Magyar Televízió pedig – hogy kommunikálja a nézők felé naprakészségét – úgy döntött, hogy a díjkiosztó után egy héttel már műsorra is tűzi az alkotást. Mindebből persze az következett, hogy elegendő idő híján a színészeknek élő adásban kellett a szerepüket a képre mondaniuk ezzel hatalmas kockázatot, adott esetben a befogadói élmény szétrombolásának veszélyét vállalva. Szerencsére a dolog nem fulladt kudarcba, sőt, 1963-ban határozat született, hogy ezentúl minden televízióban vetített filmet szinkronizálva kell leadni. A televíziós szinkron ezután egyre nagyobb hírnévre tett szert, hiszen olyan alkotásokat köszönhetünk ennek a folyamatnak, mint a Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki (The Flintstones, 1960–1966) című rajzfilmsorozat eredeti szövegénél mérföldekkel szellemesebb magyarítása, a Dallas (1978–1991) című szappanopera leleményei, vagy éppen a Flúgos futam (Wacky Races, 1968–1970) Mardeljének asztmás fulladozásra emlékeztető vihogása.

Az 1989-es rendszerváltás nemcsak a filmgyártásban és forgalmazásban, de a szinkronizálás történetében is radikális változásokat hozott. Mindez elsősorban annak volt köszönhető, hogy az addig egyeduralkodó Magyar Televízió mellett rohamos tempóban jelentek meg a különböző kereskedelmi csatornák, illetve gyors ütemben fejlődött a videó kölcsönzés kultúrája is. Másrészt a 90-es évek elején több új film- és videóforgalmazó cég alakult, ennek révén pedig többszörösére duzzadt a mozikba és a tékák polcaira kerülő filmek száma, arról nem is beszélve, hogy az új televíziós csatornák műsorsugárzási igényei is folyamatosan bővültek. Mindezzel párhuzamosan rengeteg új szinkronstúdió is létesült. Ám egyre inkább világossá vált, hogy a kisvállalkozók által üzemeltetett műhelyek ugyan bírják az iramot, és az előírt mennyiséget is képesek előállítani, a produkciók minősége azonban meg sem közelíti a korábbi, pannóniás változatokét.

A szinkron minőségét csak 1997-re nyerhette vissza, amikor megindult a multiplex mozik kiépítése az országban, és a korábbi analóg hangrendszer helyett a digitális technika használata lépett életbe. Ám ez az állapot is csupán átmeneti volt, ugyanis a digitális technika alkalmazása rengeteg tucat terméket is magával sodort, melyeknek megrendelői egyre csak terjesztették a fertőző mentalitást, miszerint alapvetően nem a szinkron minősége a lényeg, csupán az, hogy valaki magyarul felmondja az idegen nyelvű kópiára a szöveget, és így a film a magyar közönség számára eladhatóvá váljék.

Az igazán végzetes fordulat viszont 2000-ben következett be, amikor a TV3 nevű televíziós csatorna bukása maga alá temette az egykori Pannónia Filmstúdiót is. Azóta a helyzet egyre romlik, jóllehet a mai napig készülnek igényes, minőségi szinkronmunkák és érdekes szinkronkísérletek is, ám annak ellenére, hogy az idegen nyelvek gyakorlásáról ezzel a módszerrel is leszoktatott közönségnek láthatóan hatalmas igénye van a magyar szinkronnal fogyasztható filmekre és sorozatokra, a forgalmazók többsége továbbra sem tesz lépéseket annak érdekében, hogy az egykor világhírű magyar szinkron megközelíthesse régi dicsőségét.

Habár egy-két lelkes szinkronhívő felkarolta a magyar szinkron ügyét, és minden lehetséges módon igyekszik közvetíteni a közönség felé, hogy a minőségi hangalámondás fontos részét képezi a filmgyártásnak. A magyar szinkron mára rendelkezik saját weboldallal (Magyarszinkron.hu), az IMDb-hez hasonló online adatbázisrendszerrel (iszdb.hu), sőt olyanok is akadnak, akik azért kampányolnak, hogy nyilvánítsák hungarikummá.

A VÍRUSNAPLÓ mai bejegyzésében szeretnénk bemutatni egy ifjú szinkron-színész tehetséget:

Szabó András Noel (2011. 09.21. Kecskemét – ) a kecskeméti Vásárhelyi Pál Általános Iskola 5. osztályos tanulója színésznek tanul és a budapesti TALENT Stúdió Szinkron-Színész Mesterképzésében vesz részt. Tanárai Kökényessy Ági (1967-) és Kautzky Armand (1964-).

IMG 1119
IMG 1126
IMG 1196

Kategóriák