A HORVÁT NIKOLA TESLA KICSIT MAGYAR IS VOLT
Nikola Tesla a világ egyik legjelentősebb és leghíresebb tudósa és feltalálója, tevékenységét elsősorban az elektromosság, mágnesség és gépészet területén fejtette ki. Több fontos elméleti és gyakorlati részecskefizikai és gravitációs kutatáson kívül a nevéhez kötődik a többfázisú villamos hálózat, a váltakozóáramú motor, az energia vezeték nélküli továbbítása, az energiatakarékos világítás, a távirányítás, a nagyfrekvenciás elektroterápiás készülékek, a napenergia-erőmű és más megújuló energiaforrással működő berendezések, valamint a rádió feltalálása is. Munkássága jelentősen hozzájárult a második ipari forradalomhoz, és döntő mértékben meghatározza jelenkori gazdasági és társadalmi életünket.
Tesla 1856. július 10-én Smiljanban született, a katonai határőrvidéken, a jelenleg Horvátországhoz tartozó Likavidékén. Édesapja, Milutin Tesla európai műveltségű ortodox pap, édesanyja, Georgina Mandić szintén szerb lelkészi család sarja: egyik fivére, Petar a Tuzla-zvorniki Ortodox Egyházmegye metropolitája volt, míg másik testvére, Pavle Mandić az Osztrák–Magyar Monarchia ezredese volt.
1881-ben Budapestre költözött, hogy a Puskás Tivadar-féle American Telephone Companynek dolgozhasson. A budapesti telefonközpont átadásán, 1881-ben Tesla lett a cég főmérnöke. Hamarosan feltalált egy telefonkihangosítót, ami tulajdonképpen nem más, mint az első hangszóró. Önéletrajzi írása szerint Tesla a pesti Városligetben barátjával, Szigeti Antallal sétálgatott, és Goethe Faustját eredetiben idézte. Tesla a porba egy bottal megrajzolta a váltakozóáramú motor működését, amelyen már öt éve gondolkozott.
1882-benPárizsba költözött, hogy Puskás Tivadar ajánlásával a Continental Edison Companynál dolgozhasson, elektromos készülékek javításán és fejlesztésén. 1883-ban a strassburgi kiküldetése alatt megépítette a Városligetben feltalált váltakozóáramú motorjának első kísérleti példányát, ebben forgó mágneses teret használt a motor meghajtásához (erre később 1888-ban kapott szabadalmat az USA-ban).
A fiatal Tesla rnökként bejárta Európát; mielőtt 1884-ben áthajózott volna Amerikába, mert személyesen Edisonnal akart dolgozni. Tesla Edison legszorgalmasabb munkatársa lett, de Edison az egyenáramú gépek fejlesztése után nem fizette ki Teslának az ötvenezer dolláros munkadíjat. Tesla a pénzügyi viták miatt elhagyta Edisont, és váltakozó áramú rendszerének találmányi jogát eladta George Westinghouse-nak.
Az úgynevezett áramok harca során a gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy Tesla váltakozóáramú rendszerének és gépeinek használata előnyösebb az egyenáramúaknál. Ma már az egy-, illetve többfázisú váltakozóáramú elektromos rendszert és az indukciós motort az ipari és háztartási eszközökben világszerte alkalmazzák. Nem beszélve arról, hogy az egyenáramnál az áramfejlesztőnek a fogyasztó közelében kellett lennie a vezetéken kis feszültségen fellépő nagy veszteségek miatt.
Ezután Colorado Springsben saját laboratóriumában dolgozott tovább az elektromos energia és információ vezeték nélküli továbbításán. Edison nemtelen propagandahadjáratot folytatott a váltakozó áram lejáratására, sikertelenül.
Utolsó 10 évében elszegényedve élt. A manhattani New Yorker Hotel 33. emeletén, a 3327-es szobában galambok között lakott, őket tekintette egyedüli barátjának.
Tesla 1943. január 7-én, 86 éves korában a hotelszobájában halt meg egyedül. Holttestét Alice Monaghan szobalány találta meg, amikor a két nappal korábban az ajtóra tett “Ne zavarj” táblát figyelmen kívül hagyva bement a szobájába. Halálának oka koszorúér trombózis volt.
TESLA 100 ÉVVAL EZELŐTTI TALÁLMÁNYA A VEZETÉK NÉLKÜLI ENERGIATOVÁBBÍTÁS
A POWER energiatovábbító rendszer hatalmas távolságokat képes áthidalni magasan a légkörben vagy az űrben csomópontról csomópontra továbbküldött lézersugarakkal. A drónokra és műholdakra szerelt relék átalakítás nélkül irányítják át a lézerenergiát, majd ezt a végfelhasználók napelemekre hasonlító monokromatikus fotovoltaikus eszközök segítségével alakítják vissza villamos energiává. Ezen a hálózaton bárhol és bármikor elérhetővé válik a tiszta energia.
Az utóbbi években technológiai oldalról jelentős előrelépések történtek a nagyenergiájú lézerek, a hullámfront-érzékelés, az adaptív optika, a nagy magasságú elektromos légi platformok, a biztonsági reteszek és a keskeny sávszélességű, nagy hatékonyságú fotovoltaika terén.
A kirakós játék másik kritikus darabját a megbízható relék jelentik. Ha ezeket a reléket kifejlesztik, akkor jelentős lehetőséget nyilnak meg az energiaelosztás forradalmasítására. A relék hosszú élettartamú drónokba és műholdakba építve kulcsfontosságú szerepet fognak játszani a jövőben. Ezek a nagy magasságban lebegő drónok lézerenergiát továbbítanak majd egymásnak nagy távolságokon keresztül, mielőtt eljuttatják azt egy amerikai katonai bázisra. A műholdak ugyanezt a feladatot fogják ellátni az űrben.
A POWER olyan sztratoszférikus platformokat fejleszt ki, amelyek a csomópontok között kisebb körülbelül 100 kilométeres távolságot képesek áthidalni. Az olyan kedvezőbb környezetben, mint az űr, a nagyobb, akár 1000 kilométeres távolságok is észszerűek lehetnek a csomópontok között. Az eredmény egy globálisan skálázható energiaelosztó hálózat lenne.