A MAGYAR NEMZET
Egy népet testi jegyei, szellemi- és tárgyi kultúrája valamint nyelve határozza meg. Legmaradandóbbak biológiai-élettani jegyei, legváltozékonyabb nyelve. A magyar Európa egyetlen nem indoeurópai népe. Ez a másság tette lehetővé, hogy ebben az idegen tengerben biológiai alkatát, szellemi- és tárgyi kultúráját valamint nyelvét a máig meg tudta őrizni. Egy nemzet –, mint például a magyar – több etnikumból (népből) tevődik össze. Természetesen a magyarok – Árpád népének – honfoglalását megérte az ősi autochton lakosság – az újkőkori, a réz- és bronzkoriak, a vaskoriak, a szkíták, a szarmaták, a népvándorláskor Kárpát-medencén átvonult népeinek töredékei (maradványai) és a vándorlásuk során sokszorosan ötvöződött beköltözött magyarságot színezték a honfoglalás után betelepített és betelepült népek (jászok, kunok, szászok, svábok, szlovákok, ukránok, románok szerbek, horvátok stb.). A magyar nemzet gerincét mégiscsak a 895-ben a Kárpát-medencébe költözött ötszázezernyi honfoglaló magyar adta és ma is ez alkotja.
A TISZA-MENTI HONFOGLALÁS
A honfoglaló magyarság 897-ben vonult be a Tiszántúlra és telepedett meg a Temes, Bega, Maros és a Tisza partjain, az avarok egykori pusztaságain. Árpád a Marostól délre eső vidék elfoglalását két rokonára, Szoárdra és Kalocsára bízta.
A Tisza mellékén gyér lehetett a lakosság. Valószínűleg csak a folyók összefolyásánál volt egy-egy szláv vagy gepida tanya, árpa- és köles-vetéssel. Természetes határokul a letelepedett törzsek között a síkot keletről nyugatra és éjszakról délre szelő folyók kínálkoztak.
A nemzetségfők lassanként benépesítették a vidéket s idővel rengeteg területű földekre terjesztették ki hatalmukat. Egy ily hatalmas nemzetség sarja volt. Szent István király korában Ajtony is, ki székhelyét Maros várában (Őscsanád) tartotta.
Az első megszállástól kezdve, Orsovától Belgrádig a Duna volt az új haza határa, és ez a természetes határ megmaradt a vezérek korában ép úgy, mint Szent István király uralkodása alatt is. 950-ben Magyarország és Bolgárország, majd 1018-tól kezdve a görög császárság és a magyar királyság között a Duna volt a határ.
A MAGYAR NEMZET IDEGEN FAJ EURÓPÁBAN
Vagy tíz éve már, hogy bizonyos brüsszeli informátorok szerint, létezik az EU-ban egy magyarokat Szibériába visszatelepítő tervezet. A terv részletezi a több éves kitelepítési akciókat a kiválasztott orosz területekre, melyeket az orosz állammal 2012-ben egyeztettek is. Az EU titkos tervei szerint a magyarokat Szurgutba és környékére telepítenék. Szurgut a nyugat-szibériai síkságon , az Ob folyó jobb partján található, Moszkvától 2.150 km -re kelet-északkeletre található. Szurgut városa a Hanti-Manszisz–Jugra autonóm körzet (területe 535.000 km2 – 1.500.000 lakosa) területén fekszik és 400.000 lakosa van. A régió bennszülött népei, a manzik és a hantik. Hivatalos nyelv az orosz. Az Oroszországban megtermelt olaj nagy része Hanti-Mansisból származik, ami nagy gazdasági jelentőséget tulajdonít a régiónak.
Ma, a kormányinfón Gulyás Gergely mondta: „egy magyarellenes, ha csúnyát akarok mondani, akkor faji alapú bosszú”
De mit is értünk egy idegen faj alatt: Az inváziós faj (szaknyelvben és a nemzetközi használat nyomán említik invazív faj, illetve a magyar nyelvű szakirodalmakban sokszor találkozhatunk még az azonos értelmű özönfaj kifejezéssel is) olyan idegenhonos faj, amely miután sikeresen leküzdi a természetes terjedési gátakat, akadályokat (például folyók, tengerek, sivatagok) képes természetes elterjedési területén kívül megtelepedni, tömegesen elszaporodik, nagy területeken elterjed. A fajok a sikeres megtelepedést követően csak akkor válnak invázióssá, ha valamely tulajdonságuk erre alkalmassá teszi őket, jellemzően a gyors szaporodó-képességük, a környezeti feltételekkel szembeni tág toleranciájuk, valamint a jó versenyképességük és agresszivitásuk.
A MAGYAROK, AKIK EZER ÉVE VÉDIK EURÓPÁT
Az ország többek között az Európai Unió, a NATO, az OECD, a Világbank és az ENSZ tagja is, része a schengeni övezetnek, valamint egyik alapítója az úgynevezett Visegrádi Együttműködés szervezetnek. Közben a brüsszeli urak nem ismerik a történelmet és nem tudják, hogy a magyarok a mai napig, már 657 éve védik Európát a muszlim áradat ellen:
Magyar–török háború (1366–67)
Nagy Lajos 1365-ben a belviszályok gyötörtre Bulgária északi felére támadt, amit Bodonyi bánság néven tartománnyá, később hűbérállammá szervezett. Az ország déli felét és a szerb területeket a törökök rendszeresen megtámadták, ezért előbb, vagy utóbb elkerülhetetlenné vált az összecsapás a magyarokkal. 1366-ban VI. Orbán pápa keresztes-hadjáratot hirdett. Magyarország összefogva Savoyával vezetett támadást. Míg Lajos serege szárazföldön aratott győzelmet, a savoyaiak elfoglalták Gallipolit.
Velencei–magyar háború (1372–81)
1372-ben Pádua kapcsán Lajos sokadjára keveredett Velencével háborúba. A velenceiek ekkor segítségül hívták a törököket és Treviso mellett vereséget mértek a magyarokra és páduai szövetségeseikre, ami miatt a város velencei fennhatóság alá került, de Dalmácia megmaradt a magyar király kezén.
Magyar–török háború (1375–77)
I. Lajost a trevisói eset arra késztette, hogy hadat vezessen a török ellen. Serege bevonult Havasalföldre, de a művelet nem indult kedvezően, ugyanis a románok nem Lajost, hanem a pogányokat támogatták a magyarok ellen. Ennek ellenére az Erdélybe betört török martalócokkal szemben eredményesen harcolt. Lajos serege 1377-ben bolgár területen csatát nyert egy másik török sereggel szemben.
A vereség után több mint egy évtizeddel a törökök nagy hadjáratot vezettek Szerbia ellen, amely próbált koalícióba tömörülni (a magyar király nélkül) a többi szomszédos országgal, de végzetes vereséget szenvedett Rigómezőnél.
Magyar–török háború (1391–96)
A törökök 1391-ben elfoglalták Galambócot. A további benyomulások és Bulgária lerohanása miatt Zsigmond király 1396-ban egy nagy törökelleni hadjáratra indult hadaival, amelynek egy részét tették csak magyarok; a többiek Európa különböző helyeiről toborzott csapatok voltak, többek közt spanyolok, csehek, olaszok, franciák stb. A nikápolyi csatában súlyos vereséget szenvedett nyílt csatában a szultáni főseregtől. A vereség hasznos tanulságul szolgált Zsigmondnak, aki ezután védelemre rendezkedett be.[3] Erre idő bőven kínálkozott, mert a törökök 1402-es veresége után a birodalom szétesett egy időre.
Magyar–török háború (1415–19)
I. Mehmed 1413 és 1422 között újra egyesítette a birodalmat. 1415-ben szövetségben Boszniával támadást intézett Magyarország és Horvátország ellen. Ennek eredményeként Boszniát uralmuk alá hajtva a törökök szandzsákot szerveztek belőle. Mehmed további hadjáratokat indított Havasalföld és a Temesköz ellen, de ott nem járt eredménnyel. 1419-ben a felek békét kötöttek.
Al-dunai háború
Főleg az Al-Duna mentén végrehajtott sikeres török-elleni akciókat nevezi a történelem al-dunai háborúnak. 1420-ban, mihelyst a török megvetette a lábát Havasalföldön, rögvest megtámadta Erdélyt. A trónra jutó II. Murád szultán a Balkán teljes bekebelezésére törekedett. 1423-ban Ozorai Pipó olasz származású hadvezér, Zsigmond király szolgálatában mélyen benyomult Havasalföldre, az Al-Duna térségébe, és ezt követte két másik sikeres hadjárata. Pipó 1426-ban bekövetkezett halála miatt elmaradt a déli védvonal eredményesebb megerősítése, de 1427-ben még sikerült annyit elérnie, hogy a magyarbarát II. Dan kerüljön a román fejedelemség székébe.
Magyar–török háború (1432)
A kisebb portyázásokat követően 1432-ben nagy török támadás zúdult Erdélyre. Zsigmond csak 2000 katonát küldött a szorosok őrzésére, de a védelmet a törökök áttörték és feldúlták a barcasági, hunyadi és kézdiszéki területeket, ahonnét több ezer fogollyal tértek vissza a balkánra.
Magyar–török háború (1437–41)
A törökök 1437-ben indítottak újabb nagy hadjáratot Magyarország ellen, de 1435 és 1436 között is sorra vezettek portyázásokat főleg Erdélybe. 1437-ben a szultáni sereg ostromolta az al-dunai Szendrőt, de a magyar-cseh-szerb csapatok felmentették az erősséget. 1438-ban a törökök feldúlták Erdélyt. 1439-ben Szendrő is a kezükre jutott és a déli területeket alaposan feldúlták. Sikerükhöz hozzájárult, hogy Erdélyben 1437-ben nagy felkelés dúlt Budai Nagy Antal vezetésével, amely legyengítette az országrészt katonailag. 1441-ben Hunyadi János benyomult Szerbiába, egy évvel később leverte a ruméliai beglerbéget Erdélyben.
A Hosszú hadjárat
IV. Jenő pápa ösztönzésére Hunyadi délnek egy nagy hadjáratot vezetett a Török Birodalomba, kihasználva, hogy a törökök keleten a perzsákkal háborúznak. A német és cseh zsoldosoktól is erősített magyar-lengyel hadak (akikhez szerb és bolgár sereg is csatlakozott) kis híján elérték Drinápolyt, a birodalom fővárosát. 1444-ben Váradon béke született a szultán kezdeményezésére, de a Giuliano Cesarini bíboros feloldotta esküje alól I. Ulászlót, hogy a török elleni háborút folytatni lehessen.
Magyar–török háború (1444–48)
A Magyarországból, Lengyelországból, Rómából, Velencéből, Burgundiából, Genovából és Havasalföldből álló koalíció (több nemzetiségű egységekkel kiegészülve) 1444-ben újabb török elleni hadjáratra indult. A magyar hadak behatoltak Bulgáriába, de a genovai flotta állítólagos árulása miatt a szultán Várnánál várta Hunyadiékat. A város alatt vívott csatában I. Ulászló elesett, mert Hunyadi intése ellenére megrohamozta a janicsárokat. Hunyadi az elkövetkező években kormányzóként vezette az országot, s 1448-ban majdnem Macedóniáig nyomult seregével, hogy egyesülhessen Szkander bég albán vezérrel. Azonban a Rigómezőn (a mai Koszovó területén) II. Murádtól újabb vereséget szenvedett. A szultáni fősereget egészen a 17. század végéig senki sem tudja leverni Európában.
Magyar–török háború (1454–56)
A Bizánci Birodalom 1453-as bukása után Hunyadi újból a török ellen fordította fegyvereit és jelentős haditetteket hajtott végre a Balkánon. II. Mehmed szultán is készült egy Magyarország elleni nagy támadásra és 1456-ban hatalmas serege Nándorfehérvárt ostromolta. Hunyadi keresztesekkel megerősített csapataival áttörte az ostromgyűrűt és erősítést vitt a várba. Később az utolsó nagy rohamot is sikeresen visszaverték, világraszóló diadalt aratva, de Hunyadi nem sokkal később meghalt pestisben.
Kilencedik magyar-török háború
Magyar–török háború (1458–65)
Mátyás király trónra kerülésétől kezdve kevesebb mint egy évtizedig folytatta a török elleni harcot. Visszahódította Galambócot, 1463-ban elfoglalta Jajcát és Bosznia még török kézben levő területeit. Mátyás világosan látta, hogy az egyre kiterjedtebb Oszmán Birodalommal szemben Magyarország ereje már kevés, ezért nyugatra a németek és a csehek ellen vezetett háborúkat, amellyel a német-római császári trónt akarta megszerezni. Ha Mátyás német császár lett volna, akkor a magyarokkal, a németekkel és a csehekkel fordulhatott volna a törökök ellen, és kiűzhette volna őket Európából.
Moldvai–török háború (1471–76)
III. István moldvai fejedelem nem volt hajlandó a török hűbért elismerni, ezért szembeszállt az ellenséggel. Ehhez segítségül hívta a magyar uralkodót és IV. Kázmér lengyel királyt. István a vászlói ütközetben lengyel-magyar segítséggel győzelmet aratott a török-tatár-bolgár-havasalföldi sereg fölött.
Magyar–török háború (1474–80)
1475-ben a törökök Váradig nyomultak előre, de 1476-ban elvesztették Szabács várát. 1479-ben Kinizsi Pál a Kenyérmezőnél szétverte a török sereget, s többször mélyen behatolt Szerbiába, számtalan győzelmet aratva a törökökön, s támadásaiknak újabban sikerült elején vennie.
Otrantói expedíció (1481)
Egy török hadtest 1480-ban elfoglalta a nápolyiaktól Otrantót, ahol hídfőállás kiépítésébe kezdtek. II. Ferdinánd nápolyi király veje, Mátyás segítségét kérte, aki elküldte Itáliába Magyar Balázst és visszafoglaltatta Otrantót egy 2100 fős sereggel, aminek java része nem tért haza, és a segítséget senki nem hálálta meg nekik.
Tizenegyedik magyar-török háború
Magyar–török háború (1481–83)
A háború főleg szerb területen zajlott, amit Kinizsi Pál vezetett. Kiváltó oka egy 1481-es török támadás volt, amit Kinizsi meg kívánt torolni. Az általa vezette délvidéki magyar-szerb hadak mélyen benyomulva 1482-ben gyors sikereket értek el, és a szendrői béget is leverték. A sikeres hadjárat tartós eredménnyel járt, mert nagyobb oszmán támadás majdnem tíz évig nem következett be. 1483-ban békét kötött a két hatalom egymással.
Tizenkettedik magyar-török háború
Magyar–török háború (1491–95)
II. Ulászló a török ellen küldte Mátyás fekete seregét, de mivel nem tudta fizetni őket, azok fellázadtak. Kinizsi a lázadó zsoldosokat szétverte. A király halála után 1492-ben a törökök megkísérelték bevenni Nándorfehérvárt, de Kinizsi elűzte az ostromlókat és hadat vezetett Szerbiába. Ezután a Délvidéken többször legyőzte a benyomuló törököket, majd megakadályozta, hogy a várkatonaság árulása folytán Nándorfehérvárat elfoglalják 1494-ben. Még ebben az évben vezetett egy hadjáratot a törökök ellen, majd meghalt. 1495-ben a szultán és a király 3 éves békét kötött egymással.
Tizenharmadik magyar-török háború
Magyar–török háború (1499–1504)
Corvin János 1499. évi sikeres boszniai győzelme után a pápa által létrehozott magyar–francia–lengyel–velencei szövetség 1500-ban még egy törökelleni háborút indított. A magyar sereg elérte Bulgáriát, de Vidin elfoglalásán kívül mást nem tudott felmutatni és a hadjárat eredményelen volt. Ezt a háborút is béke zárta le 1504-ben, s 1510-ben újra meghosszabbították.
Tizennegyedik magyar-török háború
Magyar–török háború (1512–20)
Legnagyobb részt a horvát-bosnyák végvárak környékén zajlott le, s a horvát csapatok a dubicai ütközetben, Jajcánál és Korenica mellett arattak győzelmet a törökökön. E harcok hőse Beriszló Péter volt, akinek halálával (1520) ezek a győzelmek semmivé lettek. 1514-ben volt olyan terv, hogy önkéntesekből álló kereszteshadat toboroznak Magyarországon, de az a magyar történelem legnagyobb parasztháborújához vezetett.
Török háborúk Magyarországon
A 16. században egyre csak gyengült Magyarország katonai ereje, addig a törökök terjeszkedési vágya felélénkült. I. (Nagy) Szulejmán európai területek felé fordította figyelmét. 1521-ben indul a nagy török támadás, majd 1526-ban a szultáni sereg mélyen benyomul az ország területére. A mohácsi vészben ahol ismét odaveszett az ország királya és az egész sereg, eldöntötte az ország sorsát és hosszú távon olyan következményekkel járt amelynek még a 20. században is komoly hatásai voltak.
Több mint 170 éven keresztül a magyarok és horvátok szakadatlanul a törökök ellen harcoltak és a Magyar Királyságot folytonos területvesztés jellemezte valemmennyi háborúban. Ennek ellenére a törökök csak lépésben voltak képesek alávetni a területeket, mert a magyar, horvát és más nemzetiségű lakosok szívósabban és kitartóbban ellenálltak az oszmán terjeszkedésnek mint a balkáni országok annak idején. Az 1699-es karlócai béke értelmében a magyarországi török hódítások legnagyobb részéről le kell mondaniuk. 1699 után még egy kisebb rész maradt a történelmi Magyarországból a török kezén. Az 1716–18-as török háborúban a temesvári vilajetet is felszámolták, sőt az Oszmán Birodalom észak-balkáni és havasalföldi területeit is elfoglalták. Ebben a háborúban a hadsereg egyharmadát alkották magyarok.
ÉS AKKOR KI ÁLLÍTJA AZT, HOGY A MAGYAR NEMZET IDEGEN FAJ EURÓPÁBAN?