Allah akaratából Európa muzulmán vallású lesz
Tóth László írása
Egy németországi vendégmunkás naplójából
Nagy visszhangra talált az itteni sajtóban Enrica Ventura olasz újságírónő cikke, amelyet a közelmúltban jelentetett meg egy bizonyos Fatima nevű szíriai származású, 42 éves hölgyről, a cikket átvette a német sajtó is.
A szerző írásában bemutja nekünk a 4 gyermekes anyát, ő egy, a sokezer menekült közül, akinek már Német Befogadási Menekült Státusza van. Tudatja velünk, hogy ő Szíriában született, de Irakban élt, mivel oda ment férjhez. Az iraki Erbil városát nevezi otthonának, ahol kicsiny a megélhetési esély, ezért férjével úgy határoztak, hogy mind az öten vándorútra kelnek, elmenekülnek. Elindultak és Európa mellett döntöttek. Először 3 hónapot Isztambulban laktak, az albérlet összesen 10 ezer Euróba került. Törökországban, az ottani bolgár nagykövetségen adták át menekültügyi kérvényüket, de nem kaptak menekült státuszt.
– Angela Merkel Németország kancellárja 2015 végén meghívott bennünket, szíriaiakat Németországba. Azt üzente nekünk, hogy minden szíriait befogadnak, akik már valahol, bármelyik Uniós országban regisztrálták magukat. Ekkor döntöttem el, hogy én is elindulok Isztambulból. Bulgárián, Románián, Magyarországon, Szlovákián és Ausztrián keresztül jutottam el Münchenbe – meséli élettörténetét a 42 éves Fatima asszony.
Elmondja, hogy ez az utazás neki 2000 eurójába. Közben férje és gyermekei Isztambulból visszaköltöztek Erbilbe, ahol azonnal átadták a családegyesítési kérelmüket. A kérelmet a család egyesítésére ő is átadta – persze már Münchenben, hiszen ekkor ő már ott volt. Münchenben, ő mint szíriai, szívesen fogadott érkező volt. Szavai szerint az anyák ilyen jellegű kérvénye mindenütt elsőbbséget élvez, soron kívül intézik.
Ezután – meséli tovább élettörténetét Fatima – 3 hónapot töltöttem németországi befogadó központban, majd lakást kaptam Hamburgban. Ezt a lakást egy másik szíriai asszonnyal osztottam meg, de ha megérkezik a férjem a 3 gyerekkel, kérek magunknak egy nagyobb, kertes házat Berlinben, mert a sógorom már ott van a teljes rokonságával és várnak bennünket!
– És miből fog megélni Németországban?
– Én közel 500 eurós német segélyt kapok havonta. A lakás ingyenes. A lakással kapcsolatos rezsit, az egészségügyi biztosítást, a helyi utazások költségeit, mind a német állam fizeti. Így mindig küldök haza Irakba pénzt. Nem járok német üzletekbe bevásárolni, török szupermarketekben vásárolok, török a hentesem, a fodrászom, a kozmetikusom. Nekem nem hiányzik semmi Németországban. Nekem minden dokumentumom meg van. Németországban azonnal kaptam lakcímkártyát, személyazonossági igazolványt, van útlevelem is, egész Európában mozoghatok, szabadon, ellenőrzés nélkül mehetek Londonba, Párizsba.
– De mit fog dolgozni Németországban?
– Semmit! Ha egyesül a családom, én otthon maradok. Dolgozik majd a férjem, de csak feketén, mert ő is segélyt kap mint én. A gyerekeink ingyenes iskolába járnak a többi szíriai gyerekkel. Ők nem keverednek a németekkel, tehát nem fognak megváltozni, de szerintem Németország a változások útjára lépett, itt minden másmilyen lesz, mint azelőtt volt.
– Mit akar Ön ezzel mondani?
– Hiszem azt, hogyha Allah ennyi hívét ide Európába, Németországba küldi, ez azért van, hogy muzulmánná tegyük Európát és így Németországot is!
Muszlimmá vált Németország:
Három otthoni magyar újság
Itt hever az íróasztalomon 3 Vajdaságból magammal hozott, magyar sajtótermék: a szabadkai 7 Nap, az újvidéki Magyar Szó és a Családi Kör egy-egy példánya. Amolyan emlékidézők, múltidézők nekem ezek a lapok, talán nosztalgiából, talán honvágyból nem dobtam eddig ki őket. Tartalmukat már majdnem fejből tudom, de mégis őrizgetem mindegyiket. Néha leemelem őket az irodai polcról, aztán belelapozás nélkül vissza is teszem. Ám a minap egy furcsa ötletem támadt: megkísérelte egybeolvasni a három újságcímet, valahogy így: A magyar szó legyen a családi kör asztalánál –hét napon át!
Azután tovább forgatom a most már kivágott fejléceket (az újság címeit) és így rakom össze: Hét napon át a családi körben halljunk magyar szót!
Mivel tanultam kombinatorikát és valószínűség-számítást is tudom, hogy szóhozzáadással, ragok és végződések hozzáírásával sokfele kombináció is lehetséges, de most villan meg előttem erősebben, hogy ennek a 3 vajdasági lapnak a névkombinációjából mennyi minden értelmeset, és ma már hiányzót lehetne fabrikálni. (Halljunk állandóan magyar szót a vajdasági családi körökben hét napon át! Vagy: Hét napon át mindig, minden családi körben halljunk magyar szót! Stb.)
És mit hallok otthonról itt Németországban? A szerkesztőségek anyagi gondokkal küszködnek. Csökken Vajdaság lakósága, ezzel a 3 lap példányszáma is. Az Olvasónak nincs 50 dinárja megvenni a lapot. Már kenyérre meg tejre sem futja!Miből vegyek újságot?
Elszomorító. Szabadkai gimisként a 7 Nap mindig közel állt hozzám, a Magyar Szó az anyalapom, erőszakos, jogtalan eltávolításomig ott dolgoztam, a Családi Kör pedig természetes tartozéka egy családos embernek, így nekem is.
Milyen a mostani együttműködés a 3 lap között.Találkoznak-e például a lap vezetői, munkatársai egymással, megbeszélik-e egymás között az égető kérdéseket, történik-e valamilyen közös munka, születik-e közös javaslat a kiút meglelése érdekébe?
Vagy az történik, mint a vajdasági pártok soraiban: mindenki csak a saját kis parazsa mellett melegszik, közben pedig a vajdasági falvak kiürülnek, elnéptelenedik a vidék.
Tudom, itt rendszerbeli hibákról, mulasztásokról van szó, ám az is tény, hogy a világ globalizásáról, annak következményeiről nem tehet senki semmit kis hazánkban. A világfolyamatok kegyetlen eredményei földönfutóvá teszik polgárainkat, legyenek azok szerbek, horvátok, magyarok, albánok vagy éppen németek. Az elszegényedési cunami hullámai egybesöpörnek bennünket, nemzetiségtől, vallástól függetlenül. Én azonban megengedem magamnak, hogy legalább a kis naplójegyzetem megőrizzen egy álmot: HÉT NAPon át, a CSALÁDI KÖR asztalán, MAGYAR SZÓ legyen!
Muszlim mecset árnyékában a Kölni Dóm:
Évente 10 millió látogató a kölni Dómban
Karácsony közeledtével a minap ellátogattunk a Kölni Dómba. Nem először láttam már ezt a hatalmas és impozáns építményt, de ahányszor a térről feltekintek a tornyok felé – különösen ilyenkor este – úgy érzem földbe gyökeredzik a lábam, végtagjaim lecövekelve, felső testem imbolyog a tornyokkal együtt, a látvány és az átélés szédületes, lenyűgöző. Amikor pedig megszólal a 24 tonnás harang úgy érzem repülők, hallom a világűr és az emberiség teljes hangskáláját, hidegláz ejt félelembe, összerebbenek, szorongás fog el és érzem mennyire kicsinyke vagyok,
A tér, a Dóm előtt ma este nagyon huzatos, Sokan vagyunk itt, és a főbejárat felé menekülünk a viharos rajnai szél elől.
Belépve a hatalmas szentélybe több adatot is közölnek velünk. A Szent Péter és Szűz Mária Dóm 157 méter magasságával Németország második, és a világ harmadik legmagasabb temploma. Németország legnépszerűbb látványossága, évente 10 millióan keresik fel, annyian mint az Eiffel tornyot látogatják.
Ezt a gótikus épülete 1248-ban, augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén kezdték építeni, Gerhard von Rile építőmester tervei szerint. A templom kórusterének felszentelése 1322-ben történt, 1410-ben a déli torony elérte a második emeletet, 1528-ban az építkezést pénz és érdeklődés hiányában leállították, így 300 évig a déli torony befejezetlen volt.
A katedrálisnak 11 harangja van, a legnagyobb pedig 24 tonnás, ezt a Szent Péter nevű harangot 1922-ben öntötték és a világon a legnagyobb szabadon lengő harang.
A második világháborúban súlyosan károsodott, összesen 14 angol bombatalálat érte, de 1956 óta ismét ellátja a Katedrális a feladatát, 2000-től pedig a Dóm pincéiben újra kiállították az itt őrzött kincseket. A kincstár három emeletnyi magasságon hat termet és 500 négyzetméternyi termet vett erre a célra igénybe. A Dómnak két orgonája van, egyazon vezérlő-pulttal. Befogadóképessége 4000 ember, az éves karba tartása és állandó felújítása pedig 10 millió eurót igényel.
Húsz évvel ezelőtt, 1996-ban a Kölni Dómot, mint az európai építészet mesterművét, a kulturális világörökség részévé nyilvánították, 2004-ben pedig felkerült a veszélyeztetett helyszínek listájára.
Nincs ismeretem arról, hogy akkor milyen veszélyeket soroltak fel a nemzetközi megindoklásban, de sok rendőrt látni a Dóm környékén. Mi csendesnek találjuk a Dómot és környékét, bár tavaly újévkor eléggé nyugtalanító hírek keltek szárnyra, innen Kölnből. Remélhetőleg, semmi hasonló sem ismétlődik meg, az idén vagy a jövőben sem.
A legvékonyabb német könyv
– Találd ki melyik a legvékonyabb német könyv? – szegezi nekem a kérdést ma reggel egy újdonsült német ismerősöm. Persze, hogy nem tudom, nem is sejtem merre keresgéljek, hiszen a német irodalmat nem is ismerem,
– A legvékonyabb német olvasmány a német viccek gyűjteménye, vagyis a viccek tárháza—mosolyog győzedelmének mámorában az ismerősöm.
Beismerem neki, hogy ittartózkodásom 17 hónapja alatt, csak egyszer voltam jelen olyan társaságban, ahol vicceket meséltek.
Ráteszek még egy lapáttal és viccmesélésre kértem. Noszogatásomra nagynehezen ráállt:
Gyakorlatoznak a leendő pilóták. Az ejtőernyő használatának módjaival ismerkednek. Az elméleti óra után a gyakorlati bemutatóra is sor kerül. Kiugrik az első gyakorló pilóta, ernyője szépen, szabályosan nyit, szerencsésen földet is ér. A második ugyanúgy, ám a harmadik, miután kiugrott a gépből, észreveszi, hogy az ernyő automata része nem működik, a kézi nyitáshoz folyamodik, de eredménytelenül. Az ernyő nem nyílik, a pilóta szabadesésben zuhan nagy sebességgel a föld felé.
– Segítség, segítség! Nem nyílik az ernyőm – kiabál a katona. Közben pedig látja, hogy a föld felől, lentről nagy sebességgel közeledik alulról valaki feléje.
– Uram, gyorsan segítsen nekem, nem nyílik ki az ernyőm! Ön ért-e hozzá – üvölti a bajbajutott.
Mire amaz visszaszól:
– Nem segíthetek uram önnek, én gázszerelő vagyok.