2023. November 23.- JUHÁSZ GYULA, A NAGY KÖLTŐ

írta Kollár Ferenc | nov 23, 2023 | Vírusnapló, Archívum, Irodalom, Költészet, Kortárs képzőművészet, Kovács Henriette fotói, Kutatás, Politika, Szeged, Szerelem, Vallás

A Magyar Kultúra Emlékívek Kiadó a 2021-ben alapított Juhász Gyula Művészeti Díjat évente ítéli oda a Bíráló Bizottság egy-egy Kárpát- medencei magyar művésznek. 2021-ben Tornai Helga, Olaszországban élő magyar írónő részesült a Díjban, utána a covid-járvány miatt egy év kihagyás következett, így a tavalyi, 2022-es Díj az idei évben kerül átadásra. 2023-tol a Juhász Gyula Művészeti Díj Kuratóriuma minden esetben pályázatot hirdet a Díj odaítélésére. Évente három – irodalmi, képzőművészeti, valamint zenei – kategóriában kerül sor a Díj odaítélésére.

A díjazottat bemutató digitális kötetet-katalógust, valamint a kapcsolódó kiállítást vagy koncertet a szegedi Dóm Látogatóközpontjában tervezzük megrendezni.

A Juhász Gyula Művédzeti Díj átadására 2023. november 23. napján, csütörtök este 18 órai kezdettel, ünnepi műsor keretében került sor, a Szegedi Dóm Látogatóközpont koncerttermében.

081hub1 arckepgyujt1169 juhasz gyula 01a nagy — *JUHÁSZ GYULA (Nagyvárad, 1908)*

Juhász Gyuláról – Szegeden, 2023-ban

Zsoldos Sándor írása

A Juhász Gyula Művészeti Díj ötlete hosszú, sokéves baráti együttgondolkodás eredményeként született meg Kollár Ferenc „főhadiszállásán”. Kerestük a legfontosabb elvégzendő munkákat, amelyekért talán tudnánk is tenni valamit Szeged kulturális életében.

Első ötletek közt volt, hogy Juhász Gyula több odafigyelést érdemelne.

Orgovány Erika díjának megszavazása előtt majd egy évvel már elkezdtünk tervezni egy Juhász-kiállítást (egy következő díjátadáshoz kapcsolódóan azért), melyhez a verseket én válogatnám, Erika pedig rajzolna, festene hozzá – akár nem is csak tárlatban, hanem kötetben is gondolkodva.

A díj első odaítélése után megtorpant a lendület, mely most újra éled, a tartós folytatás reményében. Ehhez Feri energiája és szervezőtehetsége kell!

A díj kapcsán reményeink szerint kiteljesedik egy kis önszerveződő csapat összefogása, munkája a Juhászra figyelés reményében.

Eddig az egyértelműen pozitív üzenet.

Kérdezhetnék, joggal, miért érdemelne Juhász még több odafigyelést? Nem kap elég figyelmet? Vagy csak még jobban szeretnénk, ha figyelnének rá?

A következőket nem ünneprontásnak szánom, talán senki nem veszi annak, a teendők fölvázolásaként helyzetképet próbálok fölvázolni Juhász Gyula irodalomtörténeti helyzetéről.

Aligha vitatható, hogy egy alkotó életművének befogadásához, népszerűsítéséhez sok munka szükséges. Önmagában nem hathat. Kell hozzá a tudomány és az oktatás is.

A helyzet most – meglátásom szerint – nem ad okot örömre.

Juhász lassan kezd kiszorulni az oktatásból, és ez a folyamat jelenleg megállíthatatlannak látszik.

Sík Sándor már 1940-ben föltenni kényszerült a kérdést: nagy költő-e Juhász Gyula? (A válasza egyértelműen igen.)

Egyelőre még a klasszikusok között említik, de közel sem az első vonalban. A kiesés határán áll.

Ennek nagyon egyszerű az oka. Nem adottak a feltételek Juhász életművének tartós fölszínen maradásához, nincs elégséges tudományos diskurzus, nincsenek elérhető kiadások…

Igaz, van kritikai kiadása, azaz az „összes művei” elméletileg hozzáférhetők. Ám az egyetlen magyar kritikai kiadás, amelyik mégis csak válogatás, ahogyan erre a szerkesztők föl is hívják a figyelmet. Még a rendszerváltozás után is terjedelmi korlátokra hivatkoztak, ami komolyan nem vehető, mert legfeljebb 2-3 újabb kötettel valószínűleg teljessé tehető lenne a sorozat. De már 42 éve, 1981 óta befejezetlen a sorozat. Hiába várjuk a tizedik részt, a levelezés második részét, és a pótlásokat, javításokat. (Inkább teljesen újra kellene kezdeni.)

Nincs igazi (rendes) Juhász-monográfia, amelyikből a szakma és a komolyan érdeklődő olvasó tájékozódni tudna. (Péter László nem tudta megírni még a teljes életrajzot sem. Más munkái elvitték az idejét…)

Nincs Juhász-bibliográfia, mely alapján kutatni lehetne. (Magyar sajátosság, hogy az írói bibliográfiák inkább a szerzőről szóló írások adatait tartalmazzák, a szerző műveit nem lajstromozzák.) Részben ugyanezek az okok határozzák meg nagyrészt Tömörkény és Móra helyzetét is.

Nagyon sok értékes részeredmény született az utóbbi évtizedekben is (pl. Turcsány Pétertől [A mérleg közepén], legutóbb Kozma Lászlótól egy 1400 oldalas, kétkötetes monográfia [De profundis], egyelőre teljesen visszhangtalanul, alig hozzáférhetően. A szegedi helytörténészek folyamatosan dolgoznak).

Meg kell jegyezzem, ez a sok tiszteletre méltó egyéni teljesítmény, sajnos, intézményi háttér nélkül átütő, Juhász helyzetét stabilizáló eredményt aligha hozhat. (A helyi könyvkiadási támogatás még a nyomdaszámlát sem fedezi általában.)

Még egy fontos kérdéskör: Juhász Gyula és Szeged kapcsolata.

Juhász és Szeged viszonya a pályakezdésétől – a legfinomabban szólva – ellentmondásos volt. Egy korai újságcikkében azt állítja, nincs szegedi irodalom, amiért igen komoly bírálatokat kapott.

Juhászt előszeretettel nevezték, pl. Babits is, „vidéki” költőnek, Juhásztól aligha függetlenül, mondták szegedi költőnek is, de Szeged költőjének talán sosem. Minthogy nem is volt az, hiába írt számos maradandó Szegedhez kapcsolódó költeményt. A legemlékezetesebb a Tisza partján álló szobra talapzatán is olvasható Szeged című, amely megérdemelne egy komoly, minden elemre tekintettel lévő értelmezést, különösen a vers utolsó sorára (az örök élet csillaga).

Közhely, hogy Szeged pazarlóan bánik múltjával, tehetségeivel. Már Juhász is fájlalta ezt. Juhász neve mintha csak áruvédjegy lenne Szegeden, volt már elnevezve róla szakszervezeti díj, művelődési központ, az egyetem egyik kara ma is a nevét viseli… Csak az irodalommal kapcsolatban nem igazán találkozunk a nevével.

Mintha Juhász Gyula nem igazán kellene Szegednek (mint intézménynek), bár, ez aligha javít az összképen, más író sem. (Egy szegedi író sem lett díszpolgár Szegeden, az írók közül is csak Jókai Mór, 1893-ban.)

A hely szelleméhez híven szólni kellene még Juhász katolicizmusáról is. Ő ebben sem trendi. Ő nem istenkereső. (Mintha csak istenkeresőkről jelent volna meg utóbbi időben tanulmánykötet.) Neki szilárd a hite. A vélt vagy valós bűneivel küzd. De erről majd máskor…

Remélem, egy évtized múlva, amit még nagy valószínűséggel megélhetünk, nem kell Juhász utolsó kötetének címét prarafrazeálnunk – Szegediek, még itt vagyok!, hanem érvényes lesz még akkor: Fiatalok, még itt vagyok!

A Juhász Gyula Művészeti Díj Kuratóriuma nevében bevezetőt mond Zsoldos Sándor, irodalomtörténész.

Megzenésített Juhász Gyula versek ősbemutatója – zeneszerző Blaho Attila, énekel Vajda Júlia operaénekes.

Juhász Gyula: Himnusz a holdhoz című költeményének feldolgozása;
énekel: Tabatabai Nejad Flóra énekes,
zongora: Blaho Attila.

Presits Tamás – színművész Juhász Gyula verseket mond.

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, 
Elrévedezni némely szavadon, 
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog 
És rajta túl derengő csillagok. 
 
Én nem tudom, mi ez, de édes ez, 
Egy pillantásod hogyha megkeres, 
Mint napsugár ha villan a tetőn, 
Holott borongón már az este jön. 
 
Én nem tudom, mi ez, de érezem, 
Hogy megszépült megint az életem, 
Szavaid selyme szíven símogat, 
Mint márciusi szél a sírokat! 
 
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, 
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. 
Ha balgaság, ha tévedés, legyen, 
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Orgovány Erika festőművész munkáit méltatja Dr. Bogoly József Ágoston C.Sc. – egyetemi tanár.

Az est házigazdái: Szeberényi Klára és Dr. Fülöp László bejelentik a Juhász Gyula Művészeti Díj átadását.

Orgovány Erika művei lelkének evilági projekciói

Kollár Ferenc írása

A 2022-es évi Juhász Gyula Művészeti Díj nyertese Orgovány Erika festőművész. Orgovány Erika vagy fél évszázada rajzol, fest, szobrászkodik.

Kezdetben, rajztanárként a képzőművészetet szerettette meg több ezer kisdiákkal, majd könyveket illusztrált, alapítója és résztvevője több magyar képzőművészeti tábornak.

Első művészi korszakában, az érzékeny női művészre jellemző, lírai motívumokat, tájakat, csendéleteket, portrékat fest.

Később a derűsen mosolygós Erika felfedezte az élet árnyoldalait is – ekkor kezdődik második fontos korszaka, a próféták szenvedését, valamint a különösen figyelemre méltó, angyalok és démonok erkölcsi mércéket felállító sorozata. Angyalai, Kondor Béla angyalainak testvérei.

Majd a beérett festőművész szűrőjén a felbolydult világunk eseményeire refletál, figyelmet megragadó, nem konvencionális kifejező erővel. Harmadik korszakának témái, a művész zárt világán átütött sebek, hol felkiáló jelként vagy tiltakozás gyanánt, majdnem művészi váteszként jelennek meg a hátborzongtató, megrenditő motívumok. Ez a sorozata távoli kapcsolatot mutat Salvador Dali, polgárháborús előérzeteivel.

Orgovány Erika művei lelkének evilági projekciói – művei valójában érzéseinek kivetítése a térbe. Erika egy igazi intellektuális festő, nem felvett allűrökkel manipuláló, hanem olyan őstehetség, akit lelki predestinációja viszi az angyalok és démonok világába.

Erika tudja mit fest és nem a pénzért fest. Ő olyan, mint akire a művészettörténészek azt szokták mondani, hogy érdemes képet szerezni tőle, mert egyszer majd sokszorosát fogja érni. Pedig a Nyugat-európai műkereskedők dörzsölik a markukat, amikor 2000 euróért megszereznek egy Orgovány – festményt, mert tudják, hogy hamarosan nagy haszonnal adhatják tovább a nyugati, hozzáértő közönségnek, amely friss, kicsit kelet-európai látásmódra vágyik.

Orgovány Erika fél évszázados életműve maradandót adott a Kárpát- medencei magyar kortárs képzőművészetnek. A Juhász Gyula Művészeti Díj kuratóriuma ezt értékelte és ezért ítélte a Díjat Orgovány Erika festőművésznőnek.