Jelentős előrelépést hozhat a magyar hatóanyag a célzott onkológiai terápiás eljárásokban
Az ELTE Szerves Kémiai Tanszék munkatársai TBP-333 kódnéven, két fluor- és egy klóratommal speciális módon helyettesített származékot fejlesztettek ki mint minden eddiginél hatékonyabb rákellenes hatóanyag..
A rákos elváltozások kezelése komoly kihívást jelent. A hagyományos kemoterápiás kezelések során gyógyszerként olyan hatóanyagokat alkalmaznak, amelyek elpusztítják ugyan a tumoros sejtek többségét, miközben remgeteg mélléhatásuk roncsolya az egészséges sejteket. Ezért az utóbbi években kiemelkedő szerep jutott az úgynevezett célzott onkológiai terápiás eljárásoknak, amelyek során a felhasznált szer a sejtciklus szabályozásában hibásan működő rákos sejtek kontrollálatlan osztódását molekuláris szinten gátolva leállítja a daganatsejt növekedését. Ezek a kezelések meghatározott sejten belüli molekuláris célpontokra, például fehérjékre irányulnak. Az elmúlt években törzskönyvezett ilyen hatású gyógyszermolekulák közé tartoznak a ClpP fehérjét célba vevő, az Egyesült Államokban kifejlesztett kismolekulás potenciális rákellenes imipridononok, amelyek legismertebb képviselői az ONC-201 és ONC-212.
Az új magyar szer hatása az összehasonlító tesztek szerint jelentős mértékben meghaladja az amerikai fejlesztők (hasnyálmirigy karcinómában és leukémiában szenvedő betegek bevonásával hamarosan humán klinikai tesztekre kerülő) legígéretesebb hatóanyagjelöltjeként tekintett ONC-212-ét.
Mint írták, a kemoterápiás kezelésekkel szemben nagymértékű rezisztenciát mutató PANC-1 hasnyálmirigy karcinóma sejtekkel szemben a TBP-333 vegyület a szervezetet toxicitás szempontjából jóval kevésbé megterhelő módon, így a káros mellékhatások várható háttérbe szorítása mellett már több nagyságrenddel kisebb dózisban is fejt ki tumorellenes hatást, mint az ONC-212, lévén annál mintegy 4000-szer hatékonyabb. Ez a mérési adatok szerint azt jelenti, hogy a TBP-333 vegyület a PANC-1 hasnyálmirigy karcinóma sejtek 50 százalékát mintegy 4000-szer alacsonyabb dózisban képes elpusztítani, mint az ONC-212. A hatóanyag rendkívüli hatását számos más, humán rákos sejtvonalon végzett vizsgálat is megerősítette, és már hormonfüggetlen agresszív emlőrákmodelleken kivitelezett állatkísérletek is egyértelműen bizonyítják.
