NEMZETŐRSÉG, MINT AZ ÚJ TÍPUSÚ TERÜLETVÉDELMI ERŐ
A területvédelem katonai értelemben hadászati kategória és majdnem minden ország katonai fogalomrendszerében szerepel. Ahol Nemzeti Gárda típusú szervezetek léteznek, a reguláris hadsereg mellett az önkéntes alapon szerveződő területvédelmi feladatok végzésére azok specializálódtak.
A területvédelem legújabb kori történetében Európában feladataikat azzal lehet jellemezni, hogy ezekre a csapatokra hárult, az ország sugárfigyelő- és jelzőrendszerének működtetése, együttműködés a légierő légtér figyelési és jelzőrendszerével, a légideszant-felderítés, a felderítő és diverziós csoportok elleni harc, a terroristákkal való küzdelemben való részvétel, a csapást szenvedett katonai és egyéb objektumok mentésével, a csapások következményeinek felszámolásával kapcsolatos tevékenység, továbbá műtárgyak őrzése, katonai rendészeti forgalomszabályozási teendők ellátása.
Hazánkban vannak történelmi előzményei a területvédelmi feladatok milícia típusú önálló, „Nemzeti Gárda típusú” szervezetek útján történő ellátásának. Ezek viszont sajátságosán egyedi korokra jellemzőek, történelmileg nem ívelik át Magyarország fegyveres erőinek alkalmazási gyakorlatát.
Magyarországon az 1970-es évekig nem beszélhetünk egységes területvédelmi rendszerről. Ekkor az ország honvédelmének fejlesztése keretében katonai szempontból kialakították az egységes hátországvédelmi rendszert. A komplex területvédelemnek meg kellett oldania a lakosság megóvását, az anyagi javak védelmét, a termelés (elsősorban az ország védelmi képességét fokozó hadiipari termelés) folyamatosságát, a vezetés és közigazgatás működéséhez szükséges feltételek, valamint az itt tartózkodó (átvonuló) hadműveleti csapatok mindenoldalú biztosításában való részvételt.
A honvédség által végrehajtásra tervezett feladatok vezetésére seregtest szintű parancsnokságot (Hátországvédelmi Parancsnokság) és a végrehajtásra területvédelmi csapatokat hoztak létre. A területvédelmi csapatok feladatainak, szervezeteinek és logisztikai ellátottságának kialakítását abból az elvből kiindulva határozták meg, hogy az „elvonuló” csapatok a feltételezett ellenséggel kirobbant fegyveres küzdelem során egy idő után elhagyják az ország területét
Ebből következően, a területvédelmi csapatokat csak az országon belül, a hátország fegyveres védelmében tervezték alkalmazni, szoros együttműködésben más fegyveres erővel és szervezetekkel, a polgári védelemmel és a működési területen lévő akkori szövetségesekkel
A korábbi hátországvédelmi elvek elsősorban a volt koalíciós katonai doktrínát tükrözték. Mindenekelőtt a szövetséges csapatok mozgását, manővereit, szállításait, az ország területén való áthaladását és ezek mindenoldalú biztosítását szolgálták. Ezért a területvédelem hagyományos feladatainak végrehajtása csak másodlagos katonai tevékenységnek számított, közvetlenül nem is volt része a tervezett hadászati műveletnek.
A területvédelmi csapatok szervezete az 1972-es megalakulástól 1988-ig nem változott. 1988 első félévének végére a Hátországvédelmi Parancsnokságés a Polgári Védelem Országos Parancsnoksága (PVOP) bázisán, megalakult egy új, a hátországvédelem szempontjából integráltabb, a katonai és polgári védelmi feladatokat egyesítő szervezet, a Hátországi és Polgári Védelmi Parancsnokság (HÁPVP). Az új parancsnokság alárendeltségébe került a korábbi kétparancsnokság valamennyi alárendeltje.
Magyarországon a rendszerváltozás után a polgári védelmi feladatok az azóta is érvényes koncepció következtében leváltak a fegyveres erőkről és ma az elmúlt években létrehozott Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság keretében tervezettek.
A területvédelem további szervezeti változásai következtében a tizenkilenc megye területvédelmi ezredei már a rendszerváltozás után, az új elképzeléseknek megfelelően békében a korábbi 5. Hadsereg bázisán létrehozott Szárazföldi Csapatok Parancsnoksága (SZCSP), „M” után ez utóbbi részeiből megalakuló Területvédelmi Parancsnokság (TVP) alárendeltségébe kerültek.
A Varsói Szerződés megszűnésével alapvető változások következtek be a területvédelmi csapatok alkalmazásában. A továbbiakban feladataikat a szárazföldi csapatok parancsnokának elgondolása szerint tervezték. Állományukban területvédelmi, őr-, műszaki-, vegyvédelmi-, sugárértékelő és tájékoztató-, valamint egészségügyi alegységek voltak találhatók. Létszámukra jellemző, hogy a mintegy 38 000 főt tett ki, ebből következően a szárazföldi és a területvédelmi csapatok egymáshoz viszonyított létszámaránya pedig 4: 1 volt.
Felszerelésükét és fegyverzetüket tekintve a csapatok a rendszeresített pisztolyokon és gépkarabélyokon kívül mintegy 2000 darab géppuskával rendelkeztek. A nemzetgazdaságból közel 2600 különböző gépjármű, 3000 darab különleges gép- és pótkocsi valamint 250 darab műszaki gép került lebiztosításra.
A területvédelmi ezredeket mozgósítás esetén alakították volna meg, mint a szárazföldi haderőnem szakcsapatait. A területvédelmi rendszer keretében a honvédelmi katonai szervezetek felállítása 1992-ben kezdődött azzal a céllal, hogy az ország védelme hatékonyságának fokozására olyan békében nem élő, a megalakítási helyük közelében alkalmazható katonai szervezetek jöjjenek létre, amelyek feladataikat az ország határmenti körzeteiben a határőrséggel és a honvédség reguláris csapataival együttműködve oldják meg.
A tervezett tizenhét honvédelmi dandár közül a 90-es évek közepéig csak kettő dandár és egy honvédelmi híradó zászlóalj került felállításra, amelyeket 1996 nyarán felszámoltak.
A 2017-ben létrejött önkéntes területvédelmi tartalékos rendszer ma már a magyar honvédelem szerves része – 2023 óta 7 területvédelmi ezredűmúködik Magyarorságon, melynek 12000 fő önkéntes tartalékos katonája van.
A NATO-n belül kialakult szövetséges katonai erők felosztási rendszerébe az új típusú területvédelem beilleszthető. A fegyveres erők, különösen a NATO országokon belüli reagáló erők (magas készenlétű erők), fő erők (alacsony készenlétű erők), és további erők (a készenlétet hosszabb idő alatt elérő parancsnokságok és csapatok) felosztásában az önkéntes területvédelmi erők az utóbbiak kategóriájában foglalhatják el a helyüket. A reguláris-milícia vegyes rendszer gyenge pontja lehet, hogy együttes alkalmazás esetén ellentmondás merülhet fel a béke időszakban is folyamatosan kiképzett, profi hadsereg és a „hétvégi” katonákból álló önkéntes tartalékos erők feladat-megoldási minősége között, miközben a hadműveletért felelős parancsnok egyetemleges, oszthatatlan felelősséget visel a műveletért Ez az ellentmondás viszont a kiképzés minőségi végzésével, a honvédség vezetői ellenőrzési jogainak érvényesítésével mérsékelhető.
Magyarországon a Nemzetőrség a fegyveres szervek azon része, amely vegyes rendszerben kiegészített és célirányosan felkészített állományával, sajátos szervezete és technikai eszközei révén önállóan vagy a fegyveres szervek más elemeivel együttműködésben, a számára meghatározott kiképzési (rendvédelmi, katasztrófa-elhárítási, -megelőzési, felszámolási), fontos katonai, ipari objektum őrzés- védelmi, valamint területvédelmi feladatok végrehajtására képes.
A Nemzetőrség a magyar fegyveres erők haladó hagyományain alapulva az ország határain belül önállóan, vagy a fegyveres szervek más elemeivel együtt békében és minősített esetekben területvédelmi feladatokat ellátó fegyveres erő.
A Nemzetőrség soraiba önként jelentkezők részére kiképzés biztosítása, továbbá a haza fegyveres szolgálatára alkalmas fiatalok honvédelmi felkészítésének érdekében speciális előképzés nyújtása. Békében és minősített esetben egyaránt más fegyveres és rendvédelmi szervekkel közösen, a civil társadalmi szerveződésekkel szoros együttműködésben a Magyarország függetlenségének, területi épségének és nemzetközi határainak, valamint a polgári lakosság és az anyagi javak védelme érdekében kifejtett sokoldalú tevékenység végrehajtása.
Minősített esetekben:
a) Rendkívüli állapot és az országot ért váratlan támadás esetén:
- fontosabb állami objektumok, hadi érdekből termelő üzemek, vasúti csomópontok, az infrastruktúra biztosítása érdekében kulcsfontosságú ellátó rendszerek, erőművek, folyami átkelőhelyek, hidak őrzése-védelme;
- a hadműveleti területekről történő részleges vagy teljes körű kiürítési feladatok szervezése, biztosítása;
- a haderő felvonulása szempontjából fontos közúti, vasúti szállítmányok biztosítása, a forgalomszabályozás végrehajtása;
- mélységben kijelölt védelmi terepszakaszokon műszaki feladatok végzése;
- részvétel polgári védelmi feladatok végrehajtásában;
- csapást szenvedett katonai objektumok mentése, diverziós csoportok felderítése,felszámolásában való részvétel;
- beérkező nemzetközi (NATO) erők elhelyezésének, ellátásának biztosításában való részvétel;
b) Szükségállapot esetén:
- részvétel a terrorizmus elleni küzdelemben;
- természeti vagy civilizációs katasztrófa következményeinek felszámolásában történő aktív részvétel;
- minden olyan feladatban való részvétel, amelyre az alkotmány és a vonatkozó törvények felhatalmazást adnak. c) Veszélyhelyzetben:
- az ország egészére, vagy nagyobb területére kiterjedő járványok megelőzésében, következményeinek felszámolásában való részvétel;
- a lakosság egészségére veszélyes lég- és környezeti szennyeződés elleni küzdelemben történő részvétel;
- rendkívüli időjárás (árvíz, hó, hőség) esetén nyújtott segítség.