A palesztin terület az ókori Egyiptom XIX. dinasztiája idején a Hettita Birodalom, Babilónia és az Egyiptomi birodalom közötti területként többnyire egyiptomi fennhatóság alatt állt,
Kánaán országaként utaltak rá. Babiloni szövegekben a Kánaánnak megfelelő szó Kinahhu-nak hangzik, s ez jelentette eredetileg a bíbort, amelyet a tengerből halászott bíborcsigából nyertek. Eszerint Kánaán azt jelenti, hogy Bíbor ország.
III. Ramszesz idejében a tengeri népek elsöprik a Hettita Birodalmat, megszerzik a tengerparti területeket. A tengeri népek egyike egyiptomi leírásban pelistim, görögösen philiszteosz, arabul falasztin, magyarul filiszteus. Ettől a kortól kezdődött a területért folytatott izraeli-filiszteus háborúskodás.
Hérodotosz a tengerparti és az azon túli területeket is Palesztina néven jegyzi. Hadrianus császár, az utolsó zsidó nemzeti szabadságharc, a Bar Kohba felkelés leverését követően (i. sz. 135), hogy még a Júdea nevet és a zsidó királyság emlékét is eltörölje, újra Palesztina néven jegyzi a területet. Al-Quds város (Jeruzsálem) a császár családi nevéről az Aelia Capitolina (isteni Aelius) nevet kapta.
A területet az első ezredforduló illetve a keresztes háborúk korától Szentföldnek is nevezik.
Palesztina 1516-tól az Oszmán Birodalom része volt. Az I. világháború és 1947 között angol gyarmat volt. Ekkor indult meg a cionista mozgalomhatására a zsidók szervezett betelepülése, hazatérés.