Kosztolányi Endre, (Budapest,1906 – Párizs,1999.) magyar származású tőzsdeguru. Jómódú zsidó család negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot Budapesten. A gimnáziumi évek után – ahol Teller Edével együtt koptatta az iskolapadot. 21 évesen, egyetemi tanulmányai alatt, édesapja kezdeményezésére Párizsba került, ahol filozófiát és művészettörténet tanult. Közben apja ifjúkori barátja, egy francia tőzsdealkusz mellett leste el a tőzsdék működésének fortélyait.
A második világháború idején a család az Amerikai Egyesült Államokba menekült, majd az 1950-es években Németországban és Franciaországban élt. Az ifjú Kostolanyt hamar hatalmába kerítette az akkori Párizs csillogásának varázsa. Spekulánsként a sikerek mellett számos kudarc is érte. Mindemellett elmondható, hogy a közvélemény zseninek tekintette és nagy népszerűségnek örvendett világszerte.
Számos módszerrel keresett vagyonokat, amiben eleinte mindenki kételkedett. Az 1946-ban megalkotott módszert azóta többen alkalmazták a siker reményében. Például 1946-ban német birodalmi kötvényeket vásárolt, az ezer frankos névérték egynegyedéért. Ezeket az úgynevezett Young-kötvényeket 1930 körül bocsátotta ki a német állam, az akkori szokásnak megfelelően, amerikai dollárban, brit fontban, svájci és francia valutában az adott országbeli célközönségnek. Akkoriban a befektetők azt szerették, ha saját országuk fizetőeszközében kibocsátott kötvényeket vásárolhattak, legyen bármelyik állam is a kibocsátó. A hazai pénzben bíztak, ebben látták az értékállóság garanciáját. Nem is lett volna semmi baj a megtérüléssel, ha nem jön közbe a második világháború, s nem borul fel fenekestül Európa. A világégés után a kötvényesek bizalma elveszett, nem remélték, hogy a háború utáni német állam valaha is helytáll, többek között azért, mert mindenki jogos aggodalommal tekintett a Német Birodalom hatalmas adósságára. A kötvények forgalma elenyésző lett, a bizalomhiány töredékére apasztotta értéküket. Ekkor jött Kostolanyi, és bevásárolt a régi papírokból. Sokan szegezték a mesternek azt a kérdést, hogy hogyan jutott eszébe 1946-ban az az esztelen gondolat, hogy a Német Birodalom, vagy a Német Birodalom jogutódja egyszer ismét fizetőképes lesz? És a válaszban benne áll minden hasonló befektetési stratégia alapja: „Meg voltam győződve arról, hogy Németország újra talpra áll.” Kosztolányi ezzel több ezerszeres hasznot csinált.
A tőzsdén fontos szerepet játszik a szerencse, de nem minden esetben a legfontosabb. „Voltak persze ötleteim, meglátásaim, vízióim, amelyekből nagy pénzt tudtam csinálni, és voltak kevésbé szerencsés időszakaim is, amikor veszteséges voltam, de a végén a szaldó mindig pozitív, és ez a lényeg.”
Szintén gyakran hangoztatta, hogy: „Akinek sok pénze van, annak lehet spekulálni, akinek kevés a pénze, annak nem szabad spekulálni, akinek pedig egyáltalán nincs pénze, annak muszáj spekulálni.”
