Az Izrael elleni meglepetéstámadás egy háború Izrael Állam és a Gázai övezetben működő iszlamista terrorszervezetek között, amely a zsidó Szimchat Tórá ünnep reggelén kezdődött, 2023. október 7-én. A háború egy széleskörű palesztin terrorista támadással kezdődött a Gázai övezetből Izrael ellen, beleértve a rakéták ezreinek kilövését Izrael felé, a Hamász aktivistáinak szárazföldi behatolását izraeli területre, tűzharcokat a biztonsági erőkkel, izraeli polgárokra leadott lövéseket, települések és katonai létesítmények elfoglalását, valamint civilek és katonák elrablását. A támadók a műveletet “Al-Aksza vihar műveletnek” nevezték el; az Izrael hadereje viszontválasz művelete a “Vasfegyverek művelet” nevet kapta.
A támadás reggel 6:34-kor kezdődött, amikor több ezer rakétát lőttek ki Izrael felé, Démonától délen egészen Vádi Aráig északon és Jeruzsálemig keleten. Találatokat észleltek számos helyen, néhány halálos áldozatot is követelve. A rakétázás fedezete alatt százával hatoltak be palesztin fegyveresek a Gázai övezet körüli településekre, többek között csónakokon a tengeren át, ejtőernyőkkel és kerítések áttörésével, teherautókon és motorokon ülve. Az IDF teljesen meglepődött a támadáson és miután értesült róla, elitkülönítmények katonáit vetette be. Terroristákat láttak Sderotban, Ofakimban és Netivotban. A rendőrfőkapitány, Kóbi Sabttai szerint reggelre 21 aktív tűzfészek maradt a déli régióban. A Jámám különleges egységeket vezényeltek a helyszínre, hogy harcoljanak a városokban és településeken garázdálkodó terrorsejtekkel.
Joav Gallant védelmi miniszter széleskörű tartalékos mozgósítást rendelt el, és rendkívüli helyzetet hirdetett a Gázai övezet határtól számított 80 kilométer sugarú körzetben. A támadás kezdete után egy órával a hadsereg szóvivője felszólította a déli és középső területek lakóit, hogy tartózkodjanak védett helyek közelében, a Gázai övezet környékén pedig védett helyen. A támadás kezdete után két órával az IDF megkezdte a csapásokat a Gázai övezetben.
Mohamed Def, a Hamász katonai szárnyának vezetője az Al-Aksza mecsetnél a Sukkot ünnep alatt történt zsidók látogatását nevezte meg a támadás okaként, és felszólította a Gázai övezet és Izrael arab lakosságát, hogy csatlakozzanak a támadáshoz, melyet az Al-Aksza viharának nevezett.
Ofakimban egy házban túszokat tartanak fogva, és egy terrorista fenyegeti a ház lakóit kézigránáttal. A Beerivá mezőgazdasági iskolából körülbelül 50 lakost túszul ejtettek és a kibuc étkezdéjében tartják őket fogva.
Fegyveresek hatoltak be a Jatir-erdőben található “Természet bulija” helyszínére, a résztvevőkre lőttek és gránátokat dobáltak. Beszámolók szerint a déli településeken a terroristák izraeli katonáknak adták ki magukat, és a lakosok ajtaján kopogtattak.
A Soroka kórházba több tucat sebesültet szállítottak be. Sebesülteket szállítottak a Kaplan Orvosi Központba, a Safra Gyermekkórházba és a Barzilai Orvosi Központba is.
Az izraeli háború kapcsán a VÍRUSNAPLÓ olvasóinak szeretném röviden bemutatni Izrael állam történetét:
A ZSIDÓ KIRÁLYSÁG KEZDETE
3040 évvel ezelőtt az egységes zsidó királyság előtt a zsidó törzsek konföderációban éltek, Kr. e. 1020 körül a környező népektől való erős fenyegetettség hatására a törzsek egyesültek, létrehozva az első Izraeli Királyságot.
Sámuel a Benjámin törzséből származó Sault kente fel az első királlyá Kr. e. 1020-ban, de Dávid volt az, aki Kr. e. 1006 körül erős, egységes zsidó királyságot tudott létrehozni.
Dávid, Izrael második királya tette 3000 éve Jeruzsálemet az ország fővárosává. Előtte Hebron volt a Dávid-féle Júdeai Királyság.
Dávidnak sikerült valóban egyesítenie a zsidó törzseket, és felállítani egy királyi kormányzatot. Sikeres hadjáratokat vezetett Izrael ellenségei ellen, és legyőzte például a filiszteusokat, ezzel biztosítva az ország határait. Uralma alatt Izrael regionális hatalommá fejlődött. Dávid háza alatt az egységes Izraeli Királyság sikeresen fejlődött, és erősebb volt szomszédainál.
Dávid utóda, Salamon uralkodása a békés gyarapodás és a kulturális fejlődés időszaka volt. Számos építkezés volt, többek között ekkor épült az első templom Jeruzsálemben.
AZ ELSŐ ZSIDÓ KIRÁLYOK
Saul zsidó király (Kr. e. 1079–Kr. e. 1007) Benjámin törzsének tagja, Kr. e. 1047–1007 között Izraelelső királya. Az i. e. 11. században a zsidó törzsek a filiszteusok és az ammóniak sorozatos támadásainak voltak kitéve. Az ellenük folytatott védekezés vezére volt Saul, s a veszély elhárítása érdekében szükség volt az egységes hadvezetésre és irányításra. Ettől a céltól vezérelve Saul egyesítette Izrael tizenkét törzsét. Sámuel próféta kente fel királlyá Sault, s ezzel megvalósult a királyságra való áttérés, amit a külső támadás veszélye mellett az egyistenhit is erősen motivált, mely erősen eltért a környező népek hitbéli elképzeléseitől.
Dávid (Kr. e. 1040 k.[1] – Kr. e. 970) Izrael második királya volt. Kr. e. 1010-től Kr. e. 970-ig uralkodott. Dávid király volt az, aki az időszámításunk előtti első millennium fordulóján elhódította Jeruzsálemet a terület őslakosaitól, a jebuzitáktól. A fellegvár alatt, a Moáb-hegyen, közel ahhoz a helyhez, amelyet Isten Izsák feláldozásához Ábrahám számára kiválasztott, volt egy szérűskert, amelyet a jebuzita Arauna birtokolt. Dávid király megvette ezt a földet, hogy ott templomot építsen a frigyláda számára. Dávid csupán az előkészületeket tette meg a templom felépítéséhez, amelyet Kr.e. 950 körül végül fia, Salamon valósított meg.
Salamon király (Jeruzsálem,i. e. 1000 – Jeruzsálem,i. e. 931) Dávid király fia. Uralkodásának ideje Kr. e. 970-től 931-ig. Ő építette az első templomot Jeruzsálemben. Uralkodása békében telt, jelentősebb háborút nem viselt. Építkezéseihez sok pénzre és munkaerőre volt szüksége, ezeket az államszervezet erős központosításával, súlyos adók kivetésével igyekezett biztosítani. Ugyancsak építkezési terveinek támogatására lendítette fel a kereskedelmi hajózást is, a Vörös-tengeren hajóflottát építtetett és kikötőt létesített. Sába királynője is meglátogatta őt, rengeteg ajándékot hozott, de kapott is Salamontól, akinek a bölcsességét megcsodálni jött.
A MAI IZRAEL
Az izraeli államot 1948. május 14-én alapították meg. Az ország a történelmi Júda és Izrael, ókori zsidó királyságok területén helyezkedik el. Az Izrael gyermekei elnevezéseket a történelem során a Izraeli Királyságra, illetve az egész zsidó népre használták. Az Izrael név Jákob pátriárkára utal, aki a nevet azután kapta, hogy sikeresen megbirkózott az Úr angyalával.Jákob tizenkét fiától eredeztetik az ókori Izrael tizenkét törzsét. A szomszédos államok és Izrael között az 1948-as újjáalapítás óta szinte folyamatosak az összetűzések.
1973. október 6-án, a zsidó naptár legszentebb ünnepén, jom kippur napján az egyiptomi és a szír hadsereg általános támadást indított Izrael ellen. A háború október 26-án ért véget. Izrael sikeresen visszaverte az ellenségeit, de maga is nagy veszteséget szenvedett. A belső vizsgálat kizárta a kormányzat felelősségét a háborúban, de a közharag mégis lemondásra kényszerítette Golda Meir miniszterelnököt.
1982-ben Izrael beavatkozott a libanoni polgárháborúba, hogy elpusztítsa a Palesztinai Felszabadítási Szervezet bázisait, ahonnan azok rakétákkal lőtték Észak-Izraelt. Ebből a lépésből lett az első libanoni háború. 1986-ban Izrael kivonult Libanonból, de 2000-ig fenntartott határai mentén egy ütköző övezetet.
A palesztinok izraeli uralom elleni lázadása, az első intifáda 1987-ben robbant ki, az erőszak hullámát hozta a megszállt területeken. A következő hat év során több mint ezer embert gyilkoltak meg. Közülük sokan a palesztinok belső leszámolásainak áldozatai.
2006. július 12-én a Hezbollah rakéta- és aknavető támadásokat indított az izraeli katonai állások és határmenti telepek ellen. Harcosai egy csoportja behatolt izraeli területre és fogságba ejtett két katonát. Válaszként az izraeli légierő csapást mért libanoni célpontokra (utakra és hidakra, valamint Bejrút repülőterére). 40 polgári áldozata volt ennek a légitámadásnak. Erre a Hezbollah lőni kezdte Izrael északi határa mentén a lakott településeket. Végül öthetes háború tört ki, Izraelben második libanoni háború néven emlegetik.
NETANJÁHÚ
Benjámín Netanjáhú (1949) a leghíresebb izraeli politikikus. 1967-ben belépett az Izraeli Hadseregbe. Az Elit Felderítési Egységben teljesített szolgálatot, számos bevetésen vett részt, az egyiken, 1972 májusában megsebesült. Felépülése után nem sokkal százados lett ás 1973-ban részt vett a jom kippuri háborúban. Netanjáhú Izrael miniszterelnöke 1996 és 1999 majd 2009 és 2021 között, illetve 2022-től. Pénzügyminiszter 2006-2009, külügyminiszter 2015-2019.
