
Szesz, líra, versíró és versmondó
P á l y á z a t á n a k
a Szegedi Berda József Kör, valamint az
AMIGO Presszó és Kulturális Központ
KULTÚRIVÓK DALVERSENYÉNEK GYŐZTES KÖLTEMÉNYEI
Balog Jenő: A bármixer monológja Családi vonás asszem, Vagy ha úgy tetszik: véna. Anyám pultos volt, apám Kocsmában lődörgő léha. Talány, mennyire voltak Ama éjen részegek, De lám, engem alkottak A kéjből font részletek. Egy emberöltő illant, S a debreceni bárban, Oh, hány ingatag, mégis Igyekvő léptet láttam. Szinte ott ül, valahol A szemeknek sarkában Az óhaj, hogy a vendég Mit fogna épp markában. Közeledik a pulthoz, S rögvest mielőtt kérne, Előtte a Negroni Szolgaként borul térdre. -Ki ne mondd barátom, már Készül is a Manhattan. S egy előkelő úri áll Mely leesik mellettem. Látom, és érzem. Puncstól Egészen a Bourbonig… Bár néha jellegzetes Italszag árulkodik. Tudom, hogy hihetetlen, Mint minden út Rómába… De ha nem hisztek nekem, Hát tegyetek próbára. Te ott, tipikus James Bond, Ki készülsz a szerepre: Múzsád: Vodka Martini, Persze rázva, nem keverve… Te pedig Old Fashioned-re Vágysz két aprócska jéggel, Bár nehezebb napokon Szíved csücske a Jäger. Nocsak, mit látok, rád úgy Csap le a Várda keserű, Mint magas égből dögre A vérszomjas keselyű… Pezsgő, Grappa, Rum, s kik ott Gyűltek hűen egy csomóba, Sose vennék a Sört Fontolóra, csakis kortyolóra. De nem ezért jöttem, nem Fortélyokról regélni, Őket a hosszú idő: Szakmai múltnak becézi. Jöttem, hogy egy gondolat Érlelődjön bennetek. Bárpult mögötti italok Vagyunk, mi is, emberek. Igen, italok vagyunk. Vannak erősek, gyengék. Vannak titokzatosak, S bizony vannak a szendék. Tegyük fel, whisky vagyok, Hozzám illik a Cola. Ha te viszont vodka vagy, A narancs emel trónra… Az elhangzott két ital Egyenként tiszta, nemes. Ha egyesülnek, mi lesz? Az íz nem oly kellemes! Hát ekképp vagyunk mi is, Ha cseppünk egybe lebben: Szörnyekké tesszük egymást Egy pusztító szerelemben. Szóval bármixerként mondom, Az élet egy vad éjszaka, Elvarázsol minket bárki, Akinek van pár szép szava. De ne feledd, ha lelkedet Nyomja kínok sokasága: Rosszul választottál italt Léted koktélpoharába… Varga H. Mária Jól berúgtam Kulturivók dalversenye, csábított e csodás helyre, csapra verve akós hordó, szeme csillog, örül Janó. Eme bordalíró versenyen, jaj de jó is volt a kedvem, a poharat számolatlan, emelgettük nagyon vígan. A lábaim már nem bírtak, neki dőltem egy nagy fának, borosüveg a kezembe, semmi nem jut az eszembe. Egy versszak, csak ami rémlett, pedig írtam én vagy négyet, az üveget emelgettem, és az eszem elvesztettem. Leslie Marosi: KOCSMAI „CSENDÉLET” Ahogy a természet ősszel a fák lombját, úgy festi a jó bor a fogyasztó orrát. Sőt, ha sokat iszik, a vörösből kék lesz s az erőtlen teste leragad a székhez. Néha nagyot csuklik, feje lehanyatlik, asztalra borulva szép lassan elalszik. Bezzeg egy másiknak egyre jobb a kedve. Hangosan kurjongat jócskán berekedve. „Igyatok cimborák! Mindenki vendégem! Én fizetem a kört, van még elég pénzem!” Egy félszeg, a pultnál a felesét kéri s a bögyös pincérnőt vágyakozva nézi. Az egyik asztalnál egymásnak feszülve, erőlködnek ketten nagyon felhevülve. Ki a legerősebb? Ezt most itt eldöntik. Nem törődve azzal, hogy a bor kiömlik. Tele van a kocsma, tele, minden este. Kocsmárosnak ezért jó mindig a kedve. Ide jár a környék borszerető népe, ide jár jót inni, már tizenöt éve. Tóth György: Óda a sörhöz „nem magyar az, ki sört iszik” téveszme ez, nem is kicsit! nos, vizsgáljuk meg jól a témát: „a bor megöl és elbutít”, no meg nézzük azt a másik meg nem cáfolt állítást ugyanígy jársz, ha vedeled a méregerős pálinkát! ezért testvér, poharadat ha fény felé fordítod letisztult lé, a habzó gyönyör aranysárgán ott csillog és ha nézed! sőt! csodálod e folyékony kenyeret a korsó falán ahogy hűti, megnyugtatja tenyered finom pára gurul lassan végigfolyik gyöngyözve torkodon a nyelőcsöved boldogsággal öntözve majd a végén, az asztalon a korsó talpa megkoppan habját kézfejjel letörlöd s ajkad nótára lobban elénekled itt, egyhelyben a sörhöz vonzó szerelmed tudom, nem kívánsz itt mást e versben, csupán egy kis türelmet s nem kell hozzá semmi egyéb nem kell ide purparlé csak mindig legyen poharadban: sör, vagy ser, vagy árpalé! Máthé Rozália: Whiskey A sör aranyló Hiàba habzó A whiskyről Nem esett szó Hordóban érlelt Íze karcos Ettől vagyok Igazán harcos Faszénen szűrt Arany- barna rajzos Lehet skót, Ír vagy bourbon Mindegy… csak az íze átjöjjön Ihatod tisztán Kolàval,szódával De egyre vigyázz Csak módjával Máthé Rozália: Sörömök Aranyló nedű Habzó màmor Ürítem korsómat Vagy szàzszor Sört a sörre, gyorsan haladok, Ezt még megiszom És maradok Nem keverjük Szépen sorba "-Töltsed csak a korsómat újra!" Az est végére beüt A krakk Nem töltik újra Poharamat Varga H. Mária : Óda a korsó sörömhöz Ő, nyár melegének nemes itala, korsómnak gyöngyöző jéghideg fala, mint hófelhő, tetejét beborítja, kedvenc sörömnek Istenadta habja. Bajszot húz, fehér már az orrom alja, oly simogató, mint kedvesem csókja, íze keserű, gyönyörű a látványa, sárga aranynak bódító mámora. Nem tagadom, én csak a sört szeretem, ám csak korsóból, amikor tehetem, erre az alkalmat mindig keresem, érte még a tilalmat is megszegem. Mizsei Norbert: Jó dolog a pálinka Jó dolog a jó pálinka, Attól leszel kicsit dinka .Ez ám nem egy sajtolt lőre, Ki ne loccsantsd ám a kőre! Egy-két feles, az nem árthat, de elmédre néha ráhat. A világot másként látod ,De bíz` ezt már nem is bánod. Lecsúszik még egy kis nyelet, Meg ne fájduljon a fejed! Most már úgyis mindegy minden, Le ne öntsd a drága ingem! Pálinkázzunk még jó kedvvel, De a földről most már kelj fel! Neked nincsen már több adag, Ne-nehezek már a szavak .Érzem, haza kéne menni, Ezt nem tudjuk másra kenni. Úgy látom, hogy lesz még bajunk, Otthon mind a ketten kapunk. De lásd, sajnos nem pálinkát, Na, most mi lesz, a nemjóját?!

A zsűri elnöke méltatja a pályamunkákat
A helyezettek listája:
1. helyezett:
Balogh Jenő: A bármixer című monológja
2. helyezett:
Leslei Marosi: Kocsmai csnedélet című alkotása
3. helyezett:
Varga H. Mária: Óda a korsós örömhöz című alkotása
szintén 3. helyezett:
Mizsei Norbert: Jó dolog a pálinka című alkotása
különdíj:
Kapocsi Annamária: Sörvilágok prózaverse

AZ AMIGO Presszó és Kulturális Központ művészei és mecénásai
Kapocsi Annamária SŐRVIRÁGOK A sörvirágok igen védett növények. Fogyasztásuk után megfigyelhető az áldozataikon, hogy az enyhe vigyorgástól a felboruló járásig bármit előidézhetnek. Igen-igen gyakori jelenség, hogy a jámbor jószágok csoportosan verődnek össze a sörlegelőkre. Mondhatni szántszándékkal keresik, vadásszák az alkalmakat. Olykor még olyan is lehetséges, hogy naponta kortyolásra adják a fejüket. Ilyenkor az egyre hangosabb és egyre jobban gesztikulált sztorik felsorolása a jellemző. Ritkán ugyan, de előfordul, hogy a félbehagyott sörvirágok gazdát cserélnek, de mind addig, amíg ezt senki sem veszi észre, zavartalanul folyik tovább a szüret. Ha a megdézsmált, akarom mondani elcsent sörvirág másnál köt ki, nagy kajabálások közt az áldozat rögvest kap egy újabbat fájdalomdíj gyanánt. Nehogy már virága nélkül maradjon. A sörvirágot némely eltévedt egyén, összetévesztheti a borvirággal. Miáltal hamarabb eléri a felborulás határát. Ízre, zamatra, állagra sőt még színre is mind a sörvirágok mind a borvirágok igen elég eltérőek. Sőt kifejezetten a borvirágnak az orra ülő hatása is megfigyelhető. A gyomrukra kényes vadászok ha válogatósak lassabban folyik a habszüret. De azt azért be kell vallanom, bármilyen védett is e virág hatása tagadhatatlan, ezért az aratást az év bármely szakaszában elvégezhetik. Legyen az barna, szűrt, szűretlen, kisebb vagy nagyobb és még sorolhatnám milyen, Világos, hogy ha megtalálják, nyoma sem marad. Mondhatnám, de ... a virághéjak összeszedése már másnapi, illetve másnapos feladat. Mindezek tükrében és a teljes ötletelés hiányában, koccintós sörvirágokat a vadászoknak.