16. századi végvári magyar vitéz
A vitézi rend magyar alapítású, a nemességhez hasonlító rend, melyet Horthy Miklós kormányzó alapította 1920-ban. 1945-ben feloszlattákm, de a szervezet 1945 után a nyugati magyar emigráció körében tovább működött.
A nyugatra került rendtagok a rendet továbbra is életben tartották, és Edinburghban 1962-ben a Lovagrendek Nemzetközi Állandó Bizottsága által is elismertették. A vitézi rend kiadványában, a Register of Orders of Chivalryben 1964-ben hirdette ezt ki. Hivatalos elnevezése: The Knightly Order of Vitéz (A Vitézek Lovagrendje), jogforrásul, illetve legfőbb védnökéül a Szent Koronát ismerte el.
A vitézi rend a rendszerváltást követően Magyarországon is folytatta tevékenységét. A „vitézi rend” szókapcsolat a Magyar Szabadalmi Hivatal által a 160272 lajstromszámon és a „vitézi jelvény” a 161696 lajstromszámon védettséget kapott.
A második világháború utáni első magyarországi vitézavatásra 1992. október 26-án, Bicskén került sor. Látványos közéleti szereplésük pedig Horthy Miklós kenderesi újratemetésének (1993. szeptember 4.) megszervezéséhez fűződik. A vitézi rend tagjainak kiemelkedő eseménye volt, hogy hagyományteremtő céllal megszervezésre került 2005. június 25-én Szilvásváradon az I. Országos Vitézi Találkozó. Az interneten is fellelhető névsor adatbázisában 26500 név szerepel.
Vitézi címer
A VITÉZI REND TÖRTÉNETE
Horthy kormányzóvá választásakor ugyan kifejezetten lemondott a királyi előjogokról, amik körébe tartozott a nemesi cím adományozása is, ugyanakkor szükségét érezte annak, hogy saját hatalmi bázisának kiszélesítése érdekében létrehozzon egy kiemelt társadalmi csoportot olyan személyekből, akik az első világháború idején kitűntek a nemzet szolgálatában, utána pedig, a forradalmak idején ellenforradalmi magatartást tanúsítottak, és feltétlen hűséggel tartoznak neki. Elsősorban a háborúban hadi kitüntetéseket szerzett, főleg paraszti származású személyekből kívánta létrehozni a katonailag szervezett vitézi rendet. A középkori hűbérbirtok helyett vitézi telket adományoztak, a személyes függő viszonyt a vitézzé avatás középkorias szertartása jelképezte, a karddal való vállra ütéssel és az esküvel.
Horthy indoklása:
Alapításánál főleg a fajnemesítés gondolata vezetett. Az ősi nemesi inszurrekció ez újabb formájával egy mindhalálig megbízható magyar alakulatot akartam, úgy a kívülről jövő támadás, mint a belső destruktív erők újbóli forradalmi kísérlete esetén örök időkre a főkapitány rendelkezésére állítani. Hogy ez a sereg mindég megbízható legyen, fő a származás és az erkölcsi körülmények tisztasága, az erkölcsi alap, valamint az egészséges vér.
A Rend vagyonjogi ügyeit az Országos Vitézi Szék bonyolította. A szerződések és jognyilatkozatok érvényességéhez, valamint vagyoni intézkedésekhez az Országos Vitézi Szék jóváhagyása is kellett. A törvényes képviselő az ügyvezető törzskapitány volt. A felavatott vitézek telekkel történő ellátását nem sikerült teljeskörűen megoldani, hiszen 1930 végére csak 31%-uk rendelkezett vitézi telekkel. Tehát a vitézi cím nem járt automatikus vitézi telek adományozásával, hanem csak az arra való jogosultságot szerezte meg a rend tagja.
A vitézi avatás meghatározott ceremónia keretében, fényes külsőségek mellett zajlott. 1921 és 1944 között 23 800 főt avattak vitézzé.
A rendbe történő felvételt elsősorban hadi (katonai) kitüntetések megszerzéséhez kötötték. Az első világháborúban a tábornokok és törzstisztek a Lipót-rend lovagkereszt hadiékítménnyel és kardokkal, a főtisztek a Vaskorona-rend III. oszt. hadiékítménnyel és kardokkal, és a legénységi állományúak részére a Nagyezüst vitézségi érem jelentette a biztos felvételt. A második világháborúban tábornokok és törzstisztek a Magyar Érdemrend tisztikeresztje hadidíszítménnyel és kardokkal, a főtisztek a Magyar Érdemrend lovagkeresztje hadiszalagon kardokkal és a legénységi állományúak részére a Nagyezüst vitézségi érem volt a biztos felvétel záloga.
A rend székháza Budapesten, az Üllői út 8. szám alatt volt. 1944 decemberében, a főváros szovjet ostroma során az épület kiégett, a vitézi rend levéltára és dokumentációja megsemmisült.
Vitézi avatás
A SZEGEDI VITÉZEK
A hazafiságáról ismert Szeged városa volt az elsők között, amely 15 vitéz részére 225 hold földet ajándékozott a vitézi széknek. Ezért a hazafias tettért a vitézi rend nevében a hála és a köszönet zászlaját hajtom meg a város előtt” – fogalmazott vitéz Siménfalvy Tihamér ezredes, a 7. számú vitézi törzsszék törzskapitánya 1921. október 2-án. Ezen a napon öt férfi, mind a Nagy Háború katonahőse, és tucatnyi családtagjuk sorakozott fel előtte Szeged-Felsőközponton. A családonként 15 holdas vitézi telkeket azon 225 holdból adományozták, amelyet a város ajánlott fel a Vitézi Rend céljaira. A következő oldalakon az idáig vezető utat mutatjuk meg – amely reményeink szerint egyszerre tartogat Szeged, az egykori Felsőtanya és a Vitézi Rend iránt érdeklődők számára is újdonságokat.
1921. október 2-án reggel fél nyolckor indult el három autó és 15 fogat Szegedről Felsőtanyára, hogy ünnepélyesen átadják az első öt, szegedi földből kialakított vitézi telket.
Az öt kiválasztott hős mindegyike altiszt volt: vitéz Kaszás János tiszthelyettes Nyugat-Magyarországon született, a fővárosi közös 32. gyalogezrednél szolgált, kétszer a részére adományozott I. osztályú Ezüst Vitézségi Érmének köszönhetően kapta meg a vitézi címet. A szegedi 3-as honvéd huszárok hírnevét öregbítette a moholi származású Kérges Pál, aki 1915-ben szakaszvezetőként, 1916-ban őrmesterként nyerte el a „Nagyezüstöt”, s ekkor szintén tiszthelyettes. Bánát 1920-ban Romániának adott részén, Zimándújfaluban született vitéz Lajos István, aki szintén ugyanazon ezredben érdemelte ki a két I. osztályú Ezüst Vitézségi Érmét. A Bánát szerbeknek juttatott részére került vitéz Mezei Ferenc tiszthelyettes szülővárosa Nagykikinda, Kérges és Lajos bajtársaként szolgált a 3-as honvéd huszároknál, és ugyanazon kitüntetés(ek)nek köszönhetően lett vitéz, mint az előbbiekben felsoroltak. Legvégül vitéz Rácz Istvánt kell említenünk, aki hőstettek sorát vitte véghez az olasz fronton, amelyeknek köszönhetően akár Arany Vitézségi Érme, akár háromszor elnyert Nagyezüstje miatt is felavathatták volna a rend tagjának. A tartalékos őrmester az egyedüli volt közülük, aki Szegeden született, azonban Kaszást leszámítva mindannyiójukat szegedi illetőségűeknek tekintették 1921-ben, tehát nagyobbrészt teljesült a város kívánsága, helyiek kapták a vitézi telkeket.
A ceremónián képviselte magát a Vitézi Rend helyi prominensei mellett a szegedi elit és a Nemzeti Hadsereg is. Megjelent Horthyt, mint a vitézek főkapitányát képviselve vitéz Siménfalvy Tihamér vezérkari ezredes, a VII. számú vitézi törzsszék törzskapitánya segédtisztjével, a következő világháborúban híressé vált vitéz Szügyi Zoltán főhadnaggyal. Ott volt Papp János[36] vármegyei székkapitány, valamint utóda a tisztségben, az akkor még nem felavatott Pottyondy Károly ezredes. Wehner, 1922-től vitéz Vén Jakab a szomszédos Csanád vármegye vitézi székkapitányaként érkezett, elkísérte vitézi széktartója, a tősgyökeres szegedi vitéz Csukonyi Ferenc. Felsőtanyára jött két fiatal tartalékos tiszt, mindketten az Arany Vitézségi Érmet viselték mellükön: vitéz Kókay László és vitéz Irányi László. Egy évvel később már ők is csengelei vitézi telkükön gazdálkodhattak. A Nemzeti Hadsereget Janky Kocsárd tábornok, körletparancsnok és Shvoy Kálmán ezredes, az 5. vegyesdandár vezérkari főnöke képviselték, ők szintén a rend tagjai lettek még abban az évtizedben. Szeged város fontos személyei közül dr. Aigner Károly főispán, Bokor Pál helyettes-polgármester, dr. Szalay József kerületi rendőrfőkapitány, dr. Bottka Sándor rendőrfőkapitány, Várhelyi József pápai prelátus, Galler Kristóf pápai kamarás, valamint dr. Gaál Endre és dr. Szendrey Jenő városi tanácsnokok tették tiszteletüket.
Miután megérkeztek Balástyára a vendégek és meguzsonnáztak, Niedermayer Antal, Szeged-Felsőközpont plébánosa celebrált misét. Az azt követő gazdagyűlést a főispán nyitotta meg, majd Bokor beszéde után Siménfalvy ezredes emelkedett szólásra: megköszönte a város közönségének a segítséget és egyben bemutatta az öt hőst és haditetteiket: „a kormányzó úr őfőméltósága Rácz Istvánt 1918 októberében az olasz fronton, Mezei Ferencet Bukovinában, Kérges Pált Galíciában, Kaszás Jánost ugyancsak Galíciában, Lajos Istvánt pedig Bukovinában elkövetett hősi cselekményeikért és egyéb vitézi tetteiért, amelyekért annak idején többszörös katonai kitüntetést kaptak, 1921. augusztus 21-én vitézekké avatta.” Kiemelte a város jelentőségét a rend megalakításában: „A vitézi szék gondolatának első csírája itt fogant meg Szegeden, a kormányzó úr őfőméltósága lelkében, akkor, midőn azon tépelődött, hogyan lehetne ezt a nemzetet megmenteni” – ahogy utaltunk rá, ez a gondolat, amely más vitézi kiadványokban is megjelent, különleges helyet biztosított a dél-alföldi városnak a szervezet „mítoszában”.
A felsőtanyaiak nevében Kordás József törvényhatósági bizottsági tag köszöntötte az új gazdatársakat, majd a gyűlés – a főispán indítványára – táviratilag üdvözölte a kormányzót. Ezt követően kocsikba ülve a vitézi telkekhez hajtottak az ünnepség résztvevői. Miután a plébános beszentelte a földet és a vitézi törzskapitány jelképesen egy-egy marék földet adott az öt vitézi hősnek, vitéz Mezei Ferenc megköszönte társai és családjaik nevében a vitézi telkeket. Az ünnepség úgy fejeződött be, ahogy elkezdődött: étel, ital várta bőségesen terített asztaloknál a vitézeket, a gazdákat, meg az elitet – avagy ebéd délután négy órakor.
AZ ERDÉLYI VITÉZI REND VITÉZI AVATÁSA A SZEPSISZENTGYÖRGYI VÁRTEMPLOMBAN
2023. szeptember 2.
