35 éve, hogy névjegyemen a magyar angyalos, 1915-ös nagycímert használom. Több esetben, mikor átnyújtom a névjegyemet megkérdezik, hogy ez a címer mit szimbolizál. A VÍRUSNAPLÓ mai bejegyzésében erre a kérdésre szeretnék válaszolni:
A magyar angyalos nagycímer
A Magyar Szent Korona Országainak nagycímere re két pajzsból áll. A nagypajzs tetején a Szent Korona nyugszik, a kispajzs a nagypajzs közepén helyezkedik el, ami Magyarország címere korona nélkül (mivel az a nagypajzs fölött látható).
A nagypajzs bal felső részén
Dalmácia (három leopárdfej) címere,
alatta Szlavónia címere (A kék mezőt ezüst, hullámos ikerpólya osztja, a két pólya közti vörös mezőben természetes színű nyest fut, a felső kék mezőben arany csillag lebeg. Az ikerpólya két folyót: a Drávát és a Szávát jelenti, a csillag a Marsot. A futó nyest a középkori nyestbőr adó képi megjelenítése),
a nagycímer nagypajzsának jobb felső részén Horvátország (A piros-fehér színek a két ősi horvát törzsre, a vörös horvátokra és a fehér horvátokra utalnak.),
alatta Erdély címere (A magyar nemzetet a fekete turulmadár, a székelyeket a nap és a hold, míg a szász székeket – Kőhalom, Medgyes, Nagysink, Sebes, Szeben, Szászváros, Szerdahely – a hét vörös bástya jelezi.).
A nagypajzs alsó részén Fiume címere (vörös mezőben sziklán álló, balra néző fekete kétfejű sas, mely bal lábával fekvő barna korsót fog, ebből víz folyik a szikla alá.),
valamint Bosznia-Ráma címere (kardot tartó kar vörös mezőben).
A kiscímer elemeinek értelmezése
A kettős kereszt szimbóluma a magyar kiscímeren:
A kettős kereszt időszámításunk előtt 1800 körül vált először szimbólummá; Alsó- és Felső- Egyiptom egyesülését jelképezve, mely történelmi esemény i.e. 2955 körül történt.
A magyar katolikus hagyomány szerint a címerben ábrázolt kettős kereszt (crux gemina) Szent István király apostoli királyságának jele, mert István az apostolokhoz hasonlóan, előzmények nélkül és az Apostoli Szentszékkel együttműködve teremtette meg Magyarország egyházszervezetét.
Máskülönben a kettős kereszt a rovásírás „egy” szavának feleltetik meg – hisz az isten már a rovásírásban is jelen volt a kettős kereszt révén. Továbbá a magyarok ősi szibólumát a földet használva a kettős kereszt kapott egy alapot.
A három halom:
A hármas halom három magyar hegycsúcsot,
a Tátrát (A Tátra-hegység a Központi Kárpátok legmagasabb részeként a Kárpátok 1200 km hosszan elnyúló hegykoszorújának északi részén fekszik, a világ legkisebb terjedelmű magashegysége.),
a Mátrát (A Mátra-hegység az Északi-középhegység egyik, vulkanikus eredetű tagja, amely 900 négyzetkilométeren terül el a Cserhát és a Bükk-vidék között),
a Fátrát (A Fátra-hegység 45 km hosszú, ÉK-DNY irányban fekvő,Y-alakú mészkőhegység Besztercebányától északi irányban.),
a hétszer vágott mező négy ezüst sávja négy folyót, a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát jelképezi.
A Száva folyó magyarázata:
A középkorban Horvátország a Szent Korona tengerparton elhelyezkedő országát jelképezte, míg a mai Zágráb környéke, azaz a Dráva-Száva közének nyugati fele volt Szlavónia-Tótország. A Dráva-Száva keleti fele – Szerémség – az Árpád-korban még részben Somogy, részben Baranya vármegyéhez tartozott, s így a szorosabb értelemben vett Magyarországhoz.
Az árpádsávok:
Az Árpád-háziak zászlaján használt, vörössel és ezüsttel hétszer vágott pajzsmező sávjai később a magyar címer részévé vált. Az árpádsáv a hét törzs egyesülését jelképezi. Hétszer tagolt, de nyolc sáv: a tagolást a piros és az ezüst mezők közötti vágások jelentik- azt a hét vágást, amit a hét vezér tett a vérszerződéskor.
Hét vágás, hét törzs – nyolc sáv, nyolc vezér:
A hét nemzetet, törzset vérszerződés kötötte össze. Megyer, Nyék, Tarján, Jenő, Kér, Keszi és Kürtgyarmat. De, ha a Kürtgyarmat szót felbontjuk, akkor két szót kapunk: Kürt és Gyarmat. Innen adódik a nyolc fejedelmi (gyula vagy harka) személy is: Álmos, Árpád, Előd, Kund, Ond, Tas, Huba és Töhötöm. A két kis törzs csonka volt, melyeket hadászati célból egybevontak, de a nemzetszövetségben teljes jogú tagok voltak.
A vérszerződés:
A vérszerződés a 9. században Álmos fejedelem idején történt. Akkor közakarattal Álmos vezérnek ezt mondták „A mai naptól kezdve téged vezérünkké és parancsolónkká választunk, s ahova a szerencséd visz, oda követünk téged,” majd a fent említett férfiak mindegyike Álmos vezérért – pogány szokás szerint – saját vérét egy edénybe csorgatta, s megitta, esküjét ezzel szentesítette. Az esküben tett fogadalmat mindhalálukig megtartották. Az eskü első szakasza így hangzott: Hogy ameddig csak az ő életük, sőt az utódaiké is tart, mindig Álmos vezér ivadékából lesz a vezérük. Az eskü második szakasza így hangzott: Hogy ami jószágot csak fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek része legyen abban. Az eskü harmadik szakasza így hangzott: Hogy azok a fejedelmi személyek, akik a tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők maguk, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezér tanácsából és az ország tisztségeiből. Az eskü negyedik szakasza így hangzott: Hogyha valaki utódaik közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon, amint az ő vérük omlott az esküben, melyet Álmos vezérnek tettek. Az eskü ötödik szakasza így hangzott: Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa. Ennek a hét férfiúnak a neve volt: Álmos, Árpád apja; Előd, Szabolcs apja, kitől a Csák-nemzetség származik; Kend, Korcán apja; Ond, Ete apja, akitől a Kalán- és Kölcse-nemzetség származik; Tas, Lél apja; Huba, akitől a Szemere-nemzetség származik; a hetedik Tétény, Horka apja, s Horkának a fiai voltak Gyula és Zombor, akiktől a Maglód-nemzetség származik.
A Szent Korona:
Szent Korona a magyar alkotmányosság és államiság, a magyar függetlenség jelképe. Magyarországon a királyok nem készítettek trónra lépésükkor új koronát, minden királyunkat ugyanazzal a koronával koronázták meg.
A kiscímer két oldala:
A kiscímerben, a jobb és a bal oldali címer mező együtt és külön-külön is a magyarság egyesítését, egységességét jelképezi – mind az uralkodó osztály, mind a vallásos és a nem vallásos magyarok számára.
A magyar királyságban, a bal oldali címer mező, az Árpád Sávok a hét vezérben, a jobb oldali címer mező, pedig a vallásosságban egyesíti a magyarokat.
Így valójában a magyar király vezére volt a pogányoknak és királya a vallásosoknak. Fontos volt számára hogy az uralkodóként a pogány és vallásos alattvalók is elismerjék és ezért mindent megtett annak érdekében, hogy a megosztott magyarokat egyesítse.