M E G H Í V Ó
Magyar Nemzetőrség Országos Szövetsége,
valamint a Szegedi Ferences Rendház
tisztelettel meghívja Önt
a Nemzetőrség tulajdonát képező Szent Korona másolat
ünnepélyes felszentelésére,
amely a Szeged Havas Boldogasszony Templomban
2024. április 28. napján, vasárnap 9 órai kezdettel
sorra kerülő püspöki szentmisén történik.
A szentmisét vezeti és a felszentelést végzi Isten kegyelméből
Gyulay Endre – emeritus szeged-csanádi püspök atya,
P. Kárpáti Kázmér – OFM plébános atya koncelebrálásával.
A koronaszentelés ünnepségének szervezői:
lovag Dr. Dohány András, nőr. vezérezredes, a Magyar Nemzetőrség országos főparancsnoka (középeen),
vitéz lovag Dr. Czapáry-Martincsevics András, nőr. altábornagy, a Magyar Nemzetőrség országos főparancsnok helyettese (balról),
vitéz lovag Kollár Ferenc, nőr. altábornagy, a Magyar Nemzetőrség országos főparancsnok helyettese (jobbról).
555 éve, hogy Mátyás király megkezdte a szegedi Mátyás-téri Mátyás templom újjáépítését
Hunyadi Mátyás 1443. február 24-én született Kolozsvárott. Apja, Hunyadi János erdélyi vajda. Mátyás elsősorban anyja, Szilágyi Erzsébet mellett nevelkedett, mivel apját a háborúk és az ország kormányzása kötötte le. Szilágyi Erzsébet a politikában csak keveset vett részt, viszont gondos gazdaként irányította a hatalmas Hunyadi-birtokokat és nevelte gyermekét.
Szeged volt az a város, ahol 1458. január 12-én Mátyást királynak jelölték a rendek.
1464. március 29-én Mátyás királlyá való koronázása komoly gondot okozott, mert a magyar szokásjog szerint csak az volt a törvényes uralkodó, akit Szent István koronájával Székesfehérvárott az esztergomi érsek koronázott meg. A Szent Korona azonban III. Frigyes birtokában volt. Azonban a koronázást szervezők a koronázás pótlására végül egy gondosan kidolgozott ceremóniát hajtottak végre: Mátyás megerősítette a magyarországi zsidók, a polgárok és a nemesség jogait valamint az egyházi szabadságot és ezáltal az ország törvényes uralkodója lett. Mátyás uralkodása kezdetén visszaverte a különböző szövetségek támadásait. Célja volt egy erős magyar központosított rendi monarchia megteremtése. Ennek érdekében megnövelte több, már működő hivatal (kancellária, kincstartóság, felsőbíróság) szerepét az államügyek irányításában. A kincstár számára biztosította a vám- és adószedés (kapuadó) jogát, a bányák és a pénzverés jövedelmét. A megnövekedő királyi jövedelmekből pedig állandó zsoldos hadsereget szervezett. Külpolitikájában is elsődleges célja egy erős magyar birodalom megteremtése (Horvátország, Szilézia, Stájerország, Karintia elfoglalása), amely sikerrel veheti fel a harcot a Török Birodalommal szemben. Támogatta az ipar és kereskedelem fejlődését. Udvara európai méretekben is a reneszánsz kultúra egyik központjává válik. Feltűnő az a rendkívüli ragaszkodás, amelyet a szegediek a Hunyadi-ház iránt minden időben tanúsítottak. Ugyanakkor páratlanok azok a kegyelmek is, amelyekkel Mátyás király Szeged polgárait elhalmozta, hogy a város nagyságát és jólétét növelje. Mátyás trónra lépésekor az Alföldön már nagy kiterjedésű birtokai voltak a Hunyadi családnak, többek között Békés-Csongrád vármegye területén. Szeged is Hunyadi birtok volt. A Hunyadiak alatt úgyszólván Szeged az ország központja, a legfontosabb események színhelye.
Mátyás király az 1458. augusztus 16-i, Budán kelt oklevelében az egyházkegyúri jogokról szólt. Megerősítette a szegedi polgárokat szabad plébánosválasztási (“Hogy az plébánosságot szabadon azkinek akarják annak agyják Szegedön”) és az ispotályok iráyítását végző magisztrátus választási jogukban.
1. A király 1458 végén országgyűlést is tartott Szegeden. Ekkor határozta el a bandériumok rendszeresítését a hadseregben.
2. Az 1459. január 20-án, Szegeden kelt diplomájában Mátyás engedélyezi az alszegedieknek, hogy a Boldogságos Szűz kolostora előtt szerdánként szabad hetivásárt (“fórum’ebdomadale liberum … ante claustruiri beate Marié virginis”) tartsanak ugyanazokkal a jogokkal és kedvezményekkel, mint minden más királyi városban.
3. Mátyás király 1462-ben ismét huzamosabb ideig tartózkodott Szegeden. Július végén érkezett ide, s hadait rendezve, augusztus közepén indult a törökök elleni sikeres hadjárat folytatására.
4. 1465. január elején Mátyás megint Szegeden időzött, ahol a főpapokkal és a főurakkal, közöttük Janus Pannonius pécsi püspökkel, Szécsi Dénes esztergomi érsekkel, Ország Mihállyal a török elleni hadjárat ügyében királyi tanácsokat tartott.
1469. október 6-án kelt kiváltságlevelében Mátyás király megengedte, hogy a szegediek használják legeltetésre a Duna-Tisza közi pusztákat. Mátyás számos kiváltságlevelet adott Szeged városának.
5. 1465. október 25-én Mátyás országgyűlést tartott a ferences templom kertjében, és ekkor történt meg, hogy Mátyás hatvanezer aranyat érő királyi palástját egy fagyoskodó szerzetesnek adta. A 824 szem igazgyönggyel ékesített, hernyóselyembrokátból készült palástot ma is a szegedi ferencesek kolostorában őrzik.
A krónika szerint: Szeged ismét falai közt üdvözölte kedvelt királyát, aki a templomban megjelenve sajnálattal tapasztalta, hogy az isteni tiszteletet végező ferencesen nem igen jeles kazula vagyon, azért is mindjárt offerendára méne és mikoron megkerülte volna szent oltárt, mindjárt levoná az ő felső ruháját és az oltárra offerálá azt, hogy kazulát csináltassanak belőle. Becsülték vala pedig azt a ruhát hatvanezer forintra.
A ferences rend egy római katolikus szerzetesrend, melyet Assisi Szent Ferenc (1182. január 12. – 1226. október 4.) alapított 1209-ben. Neve latinul: Ordo Fratrum Minorum (Kisebb Testvérek Rendje), kolduló rend. Magyaroszágra a ferencesek Bosznián keresztül érkeztek és viszonylag gyorsan megtelepedtek a királyság minden részében. Szegedre a szerzetesek 1301-ben érkeztek. Első templomuk a Szent Péter-templom lehetett. A ferencesek ezt a késő román stílusú épületet teljesen újjáépítették. A templom valószínűleg egyben kórház is volt. Ezt a támpillérek nélküli épületet erősítették meg támpillérekkel a 15. század közepén.
Majd következett a harmadik építési periódus:
6. A király 1469. április 28-én érkezett Szegedre és ekkor kezdődtek meg az építési munkák is, mikor a ferencesek a régi kórust és a szentélyt lebontották, és a helyére egy nagyobbat építettek. Ezzel egy időben indult meg a torony építése is, és épült meg a sekrestye is, valamint a hajót újraboltozták. A király az építkezést életében nem tudta befejezni, ezért a szegedi polgárok segítségével fejezték be – a szentély tetőpárkányzatánál elhelyezett tábla szerint – 1503-ban. A szegedi Mátyás-templom Szeged egyik legidősebb, legrejtélyesebb épülete.
Mátyás uralkodása alatt mind a város, mind a vár a király kezén volt. Uralkodásának vége felé, Corvin János öröklését biztosítandó, sorra átadta törvénytelen fiának a királyi várakat, így Szegedet is.
A PROGRAM
Érkezés: 08:00 – 08:45 között.
A meghívottak: Dr. Salgó László Péter, Csongrád-Csanád Vármegye főispánja; Gémes László, Csongrád-Csanád Vármegye közgyűlésének elnöke; Dr. Botka László, Szeged város polgármestere; Mihálffy Béla, országgyűlési képviselő; lovag Dr. Dohány András, nőr. vezérezredes, a Magyar Nemzetőrség országos főparancsnoka; Nagy János, Ordo Hungariae Lovagrend Nagymestere; vitéz Márton Jenő, vitézi hadnagy az Erdélyi Vitézi Rend képviseletében; Muha-Gots Viktor Pál, Nemzetközi és Kárpátmedencei Szent Korona Apostoli Nemes-Vitéz-Lovagrend Nagymestere; sir Dr. vitéz Schváb Zoltán, nőr. vezérőrnagy, a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara elnöke, a Közlekedéstudományi Kutató Intézet ügyvezető igazgatója; vitéz lovag Dr. Czapáry-Martincsevics András, nőr. altábornagy, a Magyar Nemzetőrség országos főparancsnok helyettese; vitéz lovag Kollár Ferenc, nőr. altábornagy, a Magyar Nemzetőrség országos főparancsnok helyettese; Kohári Nándor, történész, a Magyar Országos Nemzetőrség elnökségi tagja; Német Ferenc, Szeged város önkormányzati képviselője; Haág Zalán, Szeged város önkormányzati képviselője; Papp Csaba, Magyar Nemzetőrség; Huszár Ferenc, ezredes, a Magyar Honvédség Dombay Miksa 4. Területvédelmi ezred parancsnoka; Presits Tamás, színművész; Mészáros András, Magyar Nemzetőrség; Pleskonics András, Magyar Nemzetőrség; Varga Tamás, Magyar Nemzetőrség; Dr. Magdits György, Magyar Nemzetőrség; Igaz László, Magyar Nemzetőrség; Rozinka Gábor, Magyar Nemzetőrség; Domonkos Péter, Magyar Nemzetőrség; Dr. Fülöp László, Szeged város polgármester jelöltje; Varga Róbert, a Rákóczi Szövetség szegedi elnöke; Dr. Németh József, nőr. vezérőrnagy, a Magyar Nemzetőrség országos vezetőségének tagja; Kalmár Ferenc, miniszteri megbízott; Kovács György, szerkesztő-SzegedMa; Dr. Polyák Zsolt r. dandártábornok, Csongrád-Csanád Vármegyei rendőrkapitánya; Gidró Kriszta, szerkesztő-Délmagyar; Kisházi Sándor, szerkesztő-Szeged 365; Orgovány Erika, Juhász Gyula díjas képzőművész; Prihoda Anikó, a vajdasági magyarok képviselője; Dávid Júlia, az erdélyi magyarok képviselője; Zsoldos Sándor, irodalomtörténész; Kovács János, nőr. altábornagy, Magyar Nemzetőrség alapító tagja; vitéz Zétényi Csukás Ferenc, a Horthy Miklós Társaság elnöke; Dr. Hetzmann Róbert, a Magyar Patrióták Közösségének elnöke; Tóth László, író, a németországi magyarok képviselője; Tornai Helga, író, az olaszországi magyarok képviselője; Zapletán Zoltán, tanácsos; Kiss Edit, a szegedi Dóm igazgatója; Lengyel Andor, mecénás, Juhász László, Bács-Kiskun Vármegyei nemzetőr altábornagy; Lengyel István, nőr. ezrede; .Józsa Gábor, Magyar Nemzetőrség; Somogyi Sándor, Magyar Nemzetőrség; Palusek András, Magyar Nemzetőrség; Sóti József, Magyar Nemzetőrség; Konrád Mónika, Magyar Nemzetőrség; Buzás Mihály, Magyar Nemzetőrség; Besir Márk, Magyar Nemzetőrség; Dr Bene Gábor, hagyományőrző; Radvánszki Róbert, Magyar Nemzetőrség; Berec János, Magyar Nemzetőrség.
A rendezvény reggelén 8 órakor a felszentelendő Szent Korona másolat elhelyezésre kerül a Ferences Kolostor konferencia termében elhelyezett posztamensen. Ekkorra odaérkeznek a Korona templomba szállításában és őrzésében résztvevők és kísérők, beleértve a csapatzászlókat hordozókat is.
Kucsora István nőr. alezredes és Kisalbert Tibor nőr. zászlós a templom bejáratánál fogadják a híveket és a díszvendégeket.
Kucsora István nőr. alezredes a díszvendégeket családtagjaikkal együtt a szentély két oldalán részükre kijelölt helyre vezeti.
Kisalbert Tibor nőr. zászlós a híveknek és vendégeknek ünnepi emléklapokat ad át.
A koronát díszpárnán hordozza Puravecz-Katona Tímea Ildikó, nőr. őrnagy. Őt díszkarddal kíséri és őrzi Friedl János Flórián nőr. zászlós.
A Magyar Nemzetőrség központi csapatzászlaját Puravecz Péter nőr. ezredes, a Békés Vármegyei Alegység parancsnoka, a Magyar Nemzetőrség „Török István” Győr-Moson-Sopron Vármegyei Szövetség csapatzászlaját vitéz Lojek Norbert nőr. százados, vitézi hadnagy hordozza.
A szentmise kezdete előtt Kázmér Atya bejelenti a megjelent hívek és vendégek számára, hogy a Szent Korona másolatát a szentmise végén a Püspök Atya szenteli fel.
Ünnepélyes bevonulás következik énekkari kísérettel. Szent Kereszt – Szent Korona másolat és kísérete – zászlók – lovag Dr. Dohány András nőr. vezérezredes, országos főparancsnok; Dr. vitéz Czapáry-Martincsevics András nőr. altábornagy, országos parancsnokhelyettes, Erdélyi Vitézi Rend központi törzskapitány; lovag vitéz Kollár Ferenc nőr. altábornagy, országos parancsnokhelyettes, Erdélyi Vitézi Rend kelet-magyarországi székkapitány; Dr. vitéz Németh József nőr. vezérőrnagy, a Nemzetőrség Országos elnökségének tagja, Erdélyi Vitézi Rend dunántúli székkapitány; – ministránsok – Kázmér OFM atya.
A Püspük Atya az oltár előtt várja a korona érkezését.
A Szent Korona másolat a Szent Antal mellékoltáron kerül elhelyezésre, szállítója az első sor előtt oda helyezett széken helyet foglal. Mellette marad a díszkardos kísérő. A csapatzászlók elhelyezése a mellékoltár két oldalán történik. A bevonult vezetők is a nemzetőr vezetők részére kijelölt szentélybeli helyeken foglalnak helyet.
Ezt követően Kázmér Atya felkérése alapján Presits Tamás színművész elszavalja Garay János: A Szent Korona c. versét.
Mise…
Mise végén Püspök Atya felszenteli a Szent Korona másolatot, amely úgy történik, hogy a koronát szállító és kísérő a koronát a főoltár elé hozza, szemben állva a Püspök Atyával. A szállító féltérdre ereszkedve fogadja a Püspök Atya felszentelését. Ezután Kázmér Atya felmutatja és felolvassa a felszentelésről készült tanúsítványt.
Pax et bonum!
Mi, Gyulay Endre Isten kegyelméből nyug. Szeged-Csanádi megyéspüspök, valamint P. Kárpáti Kázmér OFM plébános atya a Szent Korona iránti tisztelettől és hazánk iránti szeretettől vezettetve a Magyar Nemzetőrség és az Erdélyi Vitézi Rend kérését meghallgatva, úgy döntöttünk, hogy az Úr 2024. évében, április 28. napján a Ferences Rend Szeged Alsóvárosi Havas Boldogasszonyról elnevezett templomában felszenteltük a bemutatott Szent Korona másolatot, amely így a kérést tolmácsoló szervezetek rendezvényeinek fényét és ünnepélyességét emelve szolgálja 1000 éves hazánk keresztény öröksége iránti elkötelezettséget és a nemzettudat erősödését.
Kelt Szegeden, az Úrnak 2024. évében, április 28. napján
Gyulay Endre P. Kárpáti Kázmér OFM
nyug. szeged-csanádi megyéspüspök plébános atya
Ezt követően Kázmér Atya felkérése alapján Kohári Nándor történész ismertetőt tart a Szent Koronáról.
Ezek után áldással ér véget a mise, majd kivonulás következik, mely alatt a Boldogasszony anyánk ünnepi ének, régi himnuszunk hangzik el. A kivonulókat Kázmér Atya kíséri, Püspök Atya az oltárnál marad.
Szentmisét követően kb. 10 óra 30 perckor a Szent Korona másolat átszállításra kerül a kolostor konferenciatermébe, ahol a misén résztvevő hívek egészen közelről megszemlélhetik a nagytiszteletű kegytárgyat. Mindezt egy agapé keretében tehetik meg és lehetővé tesszük az egyéni és csoportos fényképezkedést is.
A MAGYAR ALKOTMÁNY IGAZI ALAPJA
A Magyar Szent Korona Isten kegyelméből Magyarország, Dalmátia, Horvátország, Ráma (Bosznia), Szerbia (Raska-Rácország), Szlavónia, Galiczia (Halics), Lodomeria, (Vörösoroszország) Kunország (Kipcsák ország), Bulgária, Ruguza (Dubrovnik) Nápoly, Lengyelország, Jeruzsálem, Fiume uralkodója.
A Hartvik-legenda szerint 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján államalapító király, Szent István király Fehérvárott a Mennybe emelt Szűz Mária templomában országát a korona képében Szűz Máriának ajánlotta fel. A misztikus magyarázat alapján ezzel egy szerződést hozott létre az Ég és Föld között, amely a Kárpát-medencét Szűz Mária birodalmává tette, úgy, hogy ezen a földi hatalmak ne változtathassanak. Magyarország tehát Mária országa, a Regnum Marianum, ahol a hatalmat Szűz Mária gyakorolja, a Szent Korona pedig az ő szuverenitását testesíti meg. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon a szuverenitás nem lehet kizárólagosan sem egy abszolút uralkodóé, sem pedig a(z akár az Istent is tagadó) népé.
A Szent Korona szuverenitás-elmélete
1. Magyarország örökké szabad.
Az államhatalom (a törvényhozás és a kormányzás) teljessége a Szent Koronát illeti. A Szent Korona eszme, mint Történelmi Alkotmány és az abból fakadó jogrendszer biztosítja a magyarság, valamint a Szent Korona értékrendjét elfogadó államalkotó nemzetek által alkotott Apostoli Magyar Királyság örök szabadságát, önrendelkezési jogát, amit senkinek nincsen joga feladni, sem csorbítani. (Hungaria semper libera)
2. A Szent Korona jogi személy.
A magyar nemzetet (Corpus Hungaricum) jogi személyként kézzel foghatóan megtestesítő szimbólum. Felette áll a hatalmat gyakorló Főtől (király, fejedelem, kormányzó, elnök) és a tagoktól. A Szent Koronában egyesülnek a megosztott politikai hatalom részesei. A Szent Korona tagjai (Membrum Sacrae Regni Coronae) – 1848-ig a szabad birtokosok, 1848-tól a szavazati joggal rendelkező választópolgárok – alkotják a Szent Korona testét (Totum Corpus Sacrae Coronae). A Szent Korona tagjai a Fővel együtt alkották meg a Szent Korona egész testét. Mivel e kettő csak a Szent Koronában van együtt a Szent Korona az egyetlen szuverén. Sem a fő, sem a tagok önmagukban nem rendelkeznek a szuverenitással. A hatalom teljessége csak a Szent Korona egész testét, a főt és a tagokat együtt illeti. (totum corpus Sacrea regni Coronae totum Corpus Regni)
3. Egységes és ugyanazon szabadság.
A Szent Korona minden tagját egy és ugyanazon szabadság illeti meg, a kötelezettségek és a jogok összhangján keresztül. (Una et eadem libertas)
4. Szabadon választott király.
Az államfő személyének a kiválasztásának a joga a magyar nemzetet illeti meg.A vezérek a Vérszerződésben – amely a magyar alkotmányosság kezdete – megegyeztek abban, hogy mindig Álmos vezér férfi ági leszármazottai közül választanak nagyfejedelmet, később királyt. Cserében ők és a leszármazottaik, azaz a nemzet a nagyfejedelmi, később királyi tanácsból, még később az országgyűlésből soha ki nem maradhatnak. Az Árpád ház férfi ágának a kihalásával a korlátozás megszűnt, így a szabad királyválasztás joga még sokkal jelentősebb. A Szent Korona Főjének a választási módját utoljára az 1937. évi XIX. törvény szabályozta. (Rex electus, Regina electa)
5. A főkegyúri jog. (Ius supremi patronatus).
A koronázás a hatalom átruházás legitim útja, a legitim hatalom gyakorlás egyik alapja. A koronázásnak nagyon szigorú szabályai vannak, amelyeket nehéz mindet betartani, könnyen lehetne obstruálni, ezért ezektől a szabályoktól vis maior esetén el lehet térni. Például csak a Szent Koronával történő koronázás érvényes. Kivéve, ha a Szent Korona nem áll rendelkezésre, mert mondjuk éppen külföldön van idegen hatalom birtokában. Ez esetben más korona is érvényesen használható a koronázáshoz csak ekkor miután a Szent Korona újra rendelkezésre áll a koronázást meg kell ismételni a Szent Koronával is. Az államfő természetesen nem csak király lehet, hanem fejedelem, kormányzó, elnök stb. is, és akkor nincsen koronázás. A Fő konkrét titulusa, az államforma a Szent Korona szabályait és azok érvényességét nem befolyásolják.
6. Minden jog és tulajdon forrása a Szent Korona.
A nemzet fennmaradásához szükséges természeti kincsek a Szent Korona tulajdonában vannak és csak a Szent Korona tagjai szerezhetnek felettük birtokjogot, a Szent Korona minden birtokjog gyökere. (Sacra Corona radix omnium possessionum)
7. A Szent Koronának, jövedelmei és saját vagyona van.
8. A Szent Koronáé az ország területe.
A Szent Korona országai alkotják az ország testét, ezek organikus részei a koronának.
9. A Szent Korona érvényessége.
Mindennek az egyetemes magyar nemzetet megtestesítő Szent Korona tagok érdekében, biztonságuk és jogaik szavatolására kell történnie. Minden jogszabálynak, továbbá a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom intézkedéseinek is meg kell felelniük a Szent Korona eszmének. (Sub specie Sacra Coronae)
10. Törvénysértés jogot nem alapít.
Nem lehet érvényesen törvényt hozni, ha az ország függetlensége korlátozott, katonai megszállás, vagy ezzel azonosan értelmezhető külső, idegen hatalom nyomása alatt áll. Ha az ország önrendelkezési joga sérül, provizórikus (ideiglenes) helyzet áll elő. Ilyenkor a meghozott “szabályokból” csak a normális polgári életet biztosító intézkedések betartása lehet indokolt. Ideiglenes helyzetben az alkotmányos helyzet helyreállítására kell, hogy irányuljon a fő törekvés. Ha a provizórikus helyzet megszűnt, az ország függetlensége helyre állt, a törvényesség feltételei adottak, akkor a provizórikus időszakban hozott „szabályokat, törvényeket”, ha azokra még szükség van, felül kell vizsgálni, és újból törvényesen is el kell fogadni. (Nemo plus iuris in alium transferre potest quam ipse habet.)
11. Az ellenállás joga és kötelessége.
A Szent Korona minden tagjának joga és kötelessége, hogy ellenálljon és ellentmondjon minden olyan törekvéssel szemben, amely jogainak gyakorlását csökkenti, és kötelezettségei teljesítésének feltételeit korlátozza, vagy gátolja, a magyar nemzet alkotmányát sérti, korlátozza, a nemzet érdekével ellentétes. Ezzel nem követ el jogsértést. (Ius resistendi et contradicendi)
A Szent Korona-tan alapján álló (virtuális) magyar alkotmányt a második világháború után a szovjet megszállás idején a megszállókkal együttműködő magyar országgyűlés Sztálin nyomására helyezte hatályon kívül 1946. február 1-jén az 1946. évi I. törvénnyel. A Szent Korona-tan hívei szerint azóta folyamatosan jogon kívüli állapot uralkodik Magyarországon, így a jelenlegi jogi helyzetre a Szent Korona tan alapján a fentebb felsorolt pontok az irányadóak.
Az Árpád-korban a Szent Korona fokozatosan kialakuló állami szimbólum-jellege nem csak a szűkebben vett Magyarországra, hanem a magyar uralkodók által meghódított – azaz a koronájuk fennhatósága alá vetett – más országokra, területekre is kiterjedt. Szent László idején Horvátország, Könyves Kálmán hódítása révén Dalmácia csatlakozott Magyarországhoz, és vált így a „Szent Korona részévé”. Utána váltakozó sikerű hódítások, öröklések révén a Kárpátokon túl északi, keleti tartományokat (Galícia, Moldva), illetve időszakonként a Balkán irányában sikeres terjeszkedés eredményeképpen déli bánságokat csatoltak a Szent Korona országaihoz. Amint egy ország, terület csatlakozott a koronához, annak uralkodó körei – értelemszerűen közülük is azok, akik elfogadták Magyarország királyának fennhatóságát – automatikusan a Szent Korona „részévé” váltak, így a horvát bán, a dalmát püspökök és a szabad városok.
Az etnikai magyarsághoz tartozás ebben az időben egyáltalán nem volt kritérium. A Szent Korona országainak ereje a hivatalban lévő nemesség és a tőlük is szabad, önkormányzattal rendelkező köznemesség egységében, a magyar, a horvát, a szlavón és a dalmát nemesség egységében rejlett. (A csatlakozó területek főúri családjai gyakran, néhány generáció alatt, etnikailag is magyarrá váltak, mint például a Zrínyi család, vagy a Frangepán család.).
Erdély a török hódoltság után természetszerűleg visszatért a Szent Korona alá a közértelmezésben. Ezt ismerte el 1570-ben a speyeri szerződésben János Zsigmond fejedelem, amikor maga felett állónak ismerte el Miksa magyar királyt. 1779-ben
A középkor során, egészen a nacionalizmus 19. századi kialakulásáig, megerősödéséig a magyar koronához tartozó országrészek nemessége, vezető rétege magától értetődően tartotta magát a magyar politikai nemzet, a magyar állam, azaz a Szent Korona részének, ugyanakkor természetesen tisztában volt a nyelvi, etnikai különbözőségekkel is. Ezt jó mutatja a nyelvhasználat: a korabeli, Magyarországon alkalmazott német nyelvben „Hungarus”nak hívták a magyar állampolgárt, és ettől megkülönböztették az etnikai magyarokat, a „die Magyaren”, akik mellett sok más nép is beletartozott a „Hungarus” fogalmába. Megvolt ez a különbségtétel a horvát (ugarski-mađarski), a szlovák (uhorski-mad’arski), a cseh (uherski-mad’arski), a román (ungar-maghiar) nyelvekben is.
Horvátország nemessége különösen következetesen képviselte azt az álláspontot a középkor során, hogy Horvátország a Szent Korona része – de azon belül ők egyenlő jogokat élveznek a magyar etnikummal. Emellett sokáig kitartottak még akkor is, amikor a 19. században ott is felébredtek a nemzeti érzelmek. Fiume Magyarországhoz csatolásakor úgy vélekedtek, hogy a város „Horvátország útján” tartozik Magyarország Szent Koronájához. 1844-ben a horvát rendek többek között azzal érveltek a magyar nyelv államnyelvként való bevezetése ellen, hogy az ártalmas a Szent Korona jogainak helyreállítására Dalmácia, Bosznia és az összeomló Oszmán Birodalom más területeinek visszacsatolása tekintetében is, hiszen az ottani lakosság kedvét elveszi a visszatéréstől.
A magyar rendek a Habsburgokkal szemben is felhasználták a Szent Korona országaira való hivatkozást. 1802-ben és 1807-ben is tiltakoztak az ellen, hogy Galíciát vámhatár válassza el Magyarországtól, arra hivatkozva, hogy ez a terület a középkor óta magyar koronához tartozik, a magyar királyok a „Halics és Ladomér királya” címet is viselték.
Történelem
Magyarországon is nagyon korán, már 1027-ben, az Intelmekben a királyi hatalom jelképeként említi I. István magyar király a koronát. Az égi és a földi korona összekapcsolásával fia kötelességévé teszi a katolikus hit megtartását. A földi koronán az Intelmek szerzője a királyi hatalmat érti, mindazt, ami a királyi tisztséghez, az egyház által megszentelt uralkodói hivatáshoz tartozik
A sacra corona kifejezés először 1256-ban jelent meg IV. Béla egyik oklevelében, az esztergomi Szent Adalbert-főszékesegyház számára kiállított kiváltságlevélben „a hozzánk és a szent koronához hűtleneket …nekünk és a szent koronának engedelmeskedni kényszeríti”.
A 13. századi magyar oklevelek aztán egyre gyakrabban említik „szentnek” a magyar koronát. Ekkorra elterjedt az a felfogás, amit Könyves Kálmán kezdeményezésére Hartvik püspök fogalmazott meg a róla elnevezett legendában, miszerint a pápa angyali sugallatra adta a koronát Szent Istvánnak. A király személyétől fokozatosan elváló koronafogalom egyben mind erősebben első királyunk személyéhez is kezdett kötődni, és szent jelképpé magasztosodott. Mivel a király mellett a nagyurak is az „uruszág” tagjai voltak, a korona is a király és a főnemesek közös államhatalmát kezdte jelenteni.
A Szent Korona az Árpád-kor végére olyan szimbólummá vált, amely a maga tárgyi valóságában kifejezte az akkor politikai nemzet, azaz a hatalmat birtokló társadalmi csoportok egységét. Ebbe beletartoztak az uralkodón kívül – sőt a gyakorlati erőviszonyok alapján sokszor az uralkodót megelőzően – a királyt jelölő főurak, valamint a fegyveres szabadok, akik elméletileg a koronázás során megválasztották, megszavazták, legalábbis közfelkiáltással megerősítették a királyt. Az egyház hatalmát az esztergomi érsek képviselte, aki kizárólagos joggal rendelkezett a koronázás végrehajtására.
A 14. században a korona már nemzetközi szerződésbe is belekerült. 1381-ben a turini békében a Velencei Köztársaság évi 7000 aranyforint fizetésére kötelezte magát I. Lajos „felséges királynak, utódainak a királyságban és a koronában, magának a királyságot képviselő koronának és a korona helyett megjelenőknek”, emellett Velence lemondott Dalmáciáról, amely régóta „a magyar királysághoz és koronához tartozik”. A bonyolult és érdekes megfogalmazás annak a terméke, hogy még hiányzott az állam fogalma a nemzetközi jogból, és nehéz volt biztosítani azt, hogy Velence kötelezettségvállalása ne csak az akkori magyar uralkodó, hanem a mindenkori magyar állam javára érvényesüljön.
Zsigmond idején további jelentős lépés történt; a korona a király személyével szemben is önálló jogi fogalommá vált. A magyar főurak ligája 1401-ben elfogta a királyt, és maguk kezdték gyakorolni a királyi jogokat „a Szent Korona joghatóságának felhatalmazásából”. Pecsétet is készíttettek a „Magyarország Szent Koronájának pecsétje” körirattal (latin nyelven), az addigi királyi kancellár, Kanizsai János pedig a „Magyarország Szent Koronájának kancellárja” címet vette fel. Ez a rövid időszak egyértelművé tette, hogy a magyar korona fogalma már nem csak az uralkodót takarja, hanem a főurakat, az akkoriban használatossá vált normann eredetű kifejezéssel „bárókat” is magába foglalja.
Raguza Nagy Lajos óta a magyar koronához tartozott, és ez az állapot nagyon is jól megfelelt a Velencei Köztársaság, a balkáni szláv lakosság és a terjeszkedő Oszmán Birodalom között manőverező városállam érdekeinek. Számos dokumentum maradt fenn, amelyekben a raguzaiak lelkesen biztosították a magyar uralkodókat a Magyarország és magyar korona iránti hűségükről – annak reményében, hogy a magyar állam segítséget nyújt majd nekik a törökökkel és más ellenfeleikkel szemben. A raguzai tanács 1413-ban arra utasította követét, hogy adja elő a magyar királynak: „…Felséged nem hagyhat bennünket elidegeníteni. Kötelezve is van minket megvédeni, mint a korona tagját”. 1502-ben a követet arra utasítják, menjen el a királynéhoz és kérje meg: „tartsa mindig kegyeiben ezt az ő igen hű városát, mint a szent koronának méltó és tiszteletre érdemes tagját”.[
A 15. századra az uralkodó személye egyre inkább háttérbe szorult a jelképes tartalommal rendelkező korona-fogalom, azaz maga az állam mögött. Az ország lakóit kezdték „Magyarország Szent Koronája alattvalóinak” nevezni. Háborúk során, területi veszteség esetén úgy tekintették, hogy a szóban forgó országrész elidegenedett a Szent Koronától, az elveszett területek visszaszerzését úgy tekintették, mint ami visszakerült a Szent Korona tulajdonába. A királyi kincstárból a korona kincstára lett, az örökös nélkül elhaltak és a hűtlenek vagyona a koronára szállt vissza.
Werbőczy Hármaskönyvének I. részében, a 3. és 4. címben egyesíti a koronaeszmét és az organikus szemléletet, kiegészítve a hatalom átruházásának gondolatával.
Werbőczy az elméletét Thuróczy krónikájára alapozta, aki viszont Kézai Simontól vette azt át az ősi egyenlőség, az una eademque libertas, másképpen una et eadem libertas fogalmát, de azt a saját elképzelései szerint fogalmazta át. Kézainál még arról volt szó, hogy az ősi társadalom nem ismerte a nemes és a nem-nemes közötti különbséget. Mindenki egyformán tagja a közösségnek, és amely maga választja elöljáróit, és akit megválasztott, attól a megbízatást vissza is vonhatja. Werbőczy, aki a köznemesi érdekeket képviselte a főurakkal szemben, ebből csak a nemesek közötti egyenlőségre helyezte a hangsúlyt, ezt a gondolatot vette át.
Az ősi egyenlőség megszűnését a történetírók nyomán Werbőczy is az egyházi gondolat laicizálásával, a bűnbeeséssel magyarázza. Itt azonban a bűnt nem az isteni törvény, hanem a nemzeti közösség ellen követték el azok, akik azután büntetésül szolgaságra vettettek.
A lakosság nemességen kívüli döntő többsége nem került bele a Szent Korona tagjainak sorába, mert a régi magyaroknál ugyan mindenki egyenlő volt, de azokat, akik a hadba vonulás alól kivonták magukat, örökös szolgasággal büntették. Az ő utódaik a jobbágyok. A nemesek és nemtelenek elválásának folyamata Werbőczy szerint Géza fejedelem idején zárult le.
A magyarok Istvánt „önként királyukká választották és megkoronázták”, azaz a közösség a nemesítés és a birtokadományozás jogát „a maga akaratából az ország szent koronájának joghatóságára és következésképpen” a királyra ruházta az uralkodással együtt. Magyarországon minden földtulajdonra vonatkozó jog gyökere a Szent Korona.
Garay János: A szent korona
Rómában a keresztény világnak főura,
Sok századdal előtte nagy álmot lát vala;
Az álmot Isten küldte, mint jós sugallatot –
Szavára áhítattal a pápa hallgatott.
Előtte angyal állott, Istennek hírnöke,
S ajkáról így hallatszék az intő szent ige:
„Igaz hitnek szolgája, Istentől fölkenett,
A földön millióktól tisztelve rettegett!
Adj mindenkinek áldást, ki kér áldásodért;
De meg ne vond érdemtől azt érdemtelenért –
Mellyel díszítni szántad a lengyelek urát,
Boleslawnak ne add meg a szentelt koronát.
DE holnap virradattal követség jön eléd,
Egy ismeretlen népnek hozván üdvözletét;
A népnek fejedelme kéréssel van hozzád –
Fején legillendőbben fog állni koronád.”
Szólott az égi hírnök; a pápa megriad,
S Istennek intéséért buzgó hálákat ad.
Ajtóját ismeretlen követség nyitja meg,
Párduccal és kócsaggal ékes magyar sereg.
Egy főpap a vezérök, tisztes ruházatú,
Asztrikus érsek, ékes és dús szónoklatú.
„A Kárpátok honából köszönt egy hősi nép!”
kezdé szavát – s a pápa előtt féltérdre lép.
„Fejedelme Kárpátoktól parancsol tengerig,
Övé a föld Dunától Erdélynek széleig;
István fejedelmet értem, ha hallottad hírét,
Dicső Árpád utódját és Géza gyermekét.”
„Hírét a hős magyar nép vérrel jegyezte fel.
– Viszont a pápa – küzdvén Európa népivel.
Nincs nagy határon ország, hol romboló kara
Nem volt a nemzetnek csapása, ostora.
A dajka ő nevökkel ijeszté gyermekét,
Még szentegyházainknak sem hagyták meg kövét…
Vajh, ismerjük bíz őket, a dúló hősi vért;
S rettentő a magyar név előttünk mindezért.”
Mond borzadás jelével ez egyház főnöke,
De tiszta méltósággal kel István hírnöke:
„Ha ilyen volt valóban Árpád nemzete,
Annál nagyobb ezentúl e népnek érdeme.”
S lefesti szónokajkkal múlt mellé a jelent,
Újabban a magyar nép mi szépre, nagyra ment.
Lefesti lelkesedve Istvánt, az új vezért
Ki új pályán indult el aratni új babért.
S most merre a Dunának, Tiszának habja mén,
Áll millió magyarral az egyház küszöbén,
Melynek keblébe vévén magasb sugallatát,
a békés haladásnak tűzé ki zászlaját.
„De még a munka kezdve van csak, végezve nem! –
Folytatja a magyar pap – küldöm kérdést teszen:
Hogy amit a vallásért honában mívele,
Az egyház fejedelme megszentelendi-e?
Megszentesítni kész-e Jézusban szándokát,
S melyet viselni kíván fején, a koronát?
Hogy lenne, mint más ország, Árpádnak hős hona,
S fejedelmét díszítse királyi korona!”
Szólott a szónokérsek; a pápa ősz szemén
Öröm könyűje látszik, arcát övedzi fény –
A szónokot szívéhez szorítja két keze,
Kimondhatatlan a kéj, mit lelke éreze.
„Engem címeznek – úgymond – apostol címivel;
De küldőd ilyen címet még méltóbban visel.
Eredjetek s mondjátok, mondásom az vala:
Hogy István nemzetének fölkent apostola.
Eredjetek s mondjátok, áldásom van fején,
S mely nyomdokába lépett, dicső, hős nemzetén;
Az egyház fejedelme királynak ismeri,
Mert már előbb az Isten királynak tűzte ki.
Eredjetek – s elővé a drága koronát,
S átadta azt, követvén Istennek jós szavát –
Legyen királyi dísze – mondá – e korona,
S alatta nagy és hatalmas Árpádnak hős hona!”
S átadta a követnek királyi ékszerét,
Mely ékesítse mától István fölkent fejét,
Mellé kettős keresztet hódolva nyújta át,
Mellyel megtiszteltesse mint Úr apostolát.
Ekképp nyeré meg István az ősi koronát,
Mely nyolc századnak óta díszíti homlokát
Magyar királyainknak. Megemlékezzetek,
Hogy azt az ősi monda s a kor szentelte meg.