Sokunknak: szibéria, medve, vodka, usanka, szamovár,matrjoska baba.
Nekem: Csajkovszkij b-moll zongoraversenye.
Másoknak: Oroszország a civilizált világ peremén, elmaradott térségként él a nyugati ember elképzeléseiben, ahol még a demokrácia sem tud kialakulni, nagy a korrupció és a kosz, fejletlen a technika, a háztartásból hiányoznak a korszerű gépek, lakói pedig durva, agresszív emberek, akik ráadásul iszákosak és primitív gondolkodásúak – ezeket a lejárató sztereotípiákat leginkább az amerikai médiának köszönhetjük.
Az én emlékeim szerint az orosz ember vendégszerető, barátságos, igazmondó, jóindulatú, aki végtelen türelemmel és szikár állhatatossággal bír, feltétel nélkül kész segíteni felebarátainak, s neveltetésükből adódóan a legfontosabb érték számukra a család és a gyermekek.
Nyugaton az orosz nőket még több kritika éri, rossz nyelvek szerint ugyanis temperamentumosak, erőszakosak, heves vérmérsékletüek, csöppet sem érzelgősek vagy romantikusak. Azonban saját tapasztalataim szerint az orosz nőknek szép alkatúak és különleges arcuk van, rendkívül barátságosak, vidámak, mosolygósak, ugyanakkor nagyon ravaszak is.
A magyarok történelmi ellenszenve az oroszokkal szemben az 1849-es, de leginkább az 1956-os közismert eseményekre vezethető vissza. Élénken él még a magyar köztudatban, hogy a szovjet katonák megerőszakolták a nőket, elhajtották a lovakat, kifosztották a falvakat, ránk uszították a titkos rendőrséget és a Vörös Hadsereg is évtizedekre a nyakunkon ragadt. A hódoltság idején 150 évre itt ragadt törökökkel azonban mégsem szitkozódunk annyit, pláne nem az osztrák sógorokkal, tehát ebből az irányelvből kiinduló vagdalkozást alaptalannak tartom.
Én inkább kiemelném a művészetüket, mivel az orosz romantika – leginkább Puskin és Lermontov műveinek tükrében –, valamint a realizmus – ha csak a legismertebb Tolsztojt, Dosztojevszkijt, Gogolt, Csehovot, vagy Turgenyevet említem – valami olyan pluszt hozott az irodalmi életbe, amely Európa szerte meg tudta őrizni sajátosságát, magával ragadó egyedi stílusát. Így tehát egy műértő olvasó számára – különösen, ha birtokában van az autentikus nyelv ismerete – az orosz irodalom egy-egy ilyen alkotása igazi csemege a nyugati művek egyvelegében.
NATASA
,A VÍRUSNAPLÓ mai bejegyzésében, Oroszországot, Natasával illusztrálnám:
Natasa egy falun élő, 30 éves orosz csaj. Az utóbbi években vagy 3.000 videót készített magáról, 25.000 állandó követője van és ebből havonta 10.000 EUR bevételre tesz szert.
És most ismerjük meg Natását, öt rövid videóján keresztül: