Majális
A hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyett a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.
Egy lányka térdrehull, lemezt cserél,
a háta barna, lába még fehér,
a rossz zenén kis lelke fellebeg
s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.
Fiúk guggolnak és parázslanak,
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.
Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.
Radnóti Miklós - 1944. május 10.
Már régóta meghatározó tavaszi ünnep a májusban szabadban rendezett vidám társas összejövetel, mulatság. A majálisról írják, hogy cigánybandával jöttek a diákok kocsikon. Mi most autóval jüttünk a szegedi városligetbe ahol a paprikáskrumplit barátunk, Német Ferenc önkormányzati képviselő főzte csapatával. Azt mondta, hogy igyekeztek tökéletes ételt készíteni, ezért a burgonyán kívül többféle kolbászt, sőt, még füstölt húst is tettek a bográcsba. Összesen három bográcsnyi ételt főztek, ami mind elfogyott. Megjegyzem az igen izletes paprikáshoz egy korsó sör is járt, melyet egy szépséges lány, a FIDESZ egyik nagy rajongója osztott.
FÜLÖP LÁSZLÓ, MÉSZÁROS ANDRÁS ÉS KOZMA ANITA
BUSA FERENC FŐZI A KOLBÁSZOS KRUMPLIPAPRIKÁST
NÉMET FERENC KÉPVISELŐ, NÉMET FERENC KÉPVISELŐJELÖLTTEL
A LÁBON HÖMPÖLYGŐ TÖMEG
ÉS A FEJJEL LÓGÓ TÖMEG