„Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.”
Ezt a csodás és igaz mondást Petőfi Sándor hagyta ránk.
A VÍRUSNAPLÓ szerkesztősége úgy értesült, hogy a Petőfi-Telepi emberek szeretik Petőfit és szeretik a virágot is.
Május 11-én, szombaton délelőtt 10-12 között Kohári Nándor képviselőjelölt várhatóan Fülöp László polgármesterjelölt társaságában rózsatöveket oszt a készlet erejéig a Csap utcai ABC előtt. (Csap u. 35.)
Tündérországnak egy tó állott közepén,
János vitéz búsan annak partjára mén,
S a rózsát, mely sírján termett kedvesének,
Levette kebléről, s ekkép szólítá meg:
"Te egyetlen kincsem! hamva kedvesemnek!
Mutasd meg az utat, én is majd követlek."
S beveté a rózsát a tónak habjába;
Nem sok híja volt, hogy ő is ment utána...
De csodák csodája! mit látott, mit látott!
Látta Iluskává válni a virágot.
Eszeveszettséggel rohant a habokba,
S a föltámadt leányt kiszabadította.
Hát az élet vize volt ez a tó itten,
Mindent föltámasztó, ahova csak cseppen.
Iluska porából nőtt ki az a rózsa,
Igy halottaiból őt föltámasztotta.
Mindent el tudnék én beszélni ékesen,
Csak János vitéznek akkori kedvét nem,
Mikor Iluskáját a vizből kihozta,
S rég szomjas ajakán égett első csókja.
Be szép volt Iluska! a tündérleányok
Gyönyörködő szemmel mind rábámulának;
Őt királynéjoknak meg is választották,
A tündérfiak meg Jánost királyokká.
A tündérnemzetség gyönyörű körében
S kedves Iluskája szerető ölében
Mai napig János vitéz őkegyelme
Szép Tündérországnak boldog fejedelme.
(Petőfi Sándor: János Vitéz - részlet - Pest, 1844, november-december)