Számos magát kommunistának valló, ám egymástól ideológiájában eltérő mozgalom terjedt el, mint például maoizmus, trockizmus, tanácskommunizmus, luxemburgizmus, keresztény kommunizmus, eurokommunizmus. XI. Pius szerint „a kommunizmus, mint társadalmi rend, önmagában teljesen gonosz lévén, még politikai alkalmazkodásból sem pártolható keresztények részéről”.
Három lényeges különbség van a magyar jobboldal és a magyarországi baloldal között:
– a jobboldalon felelősségteljes politikusok vannak;
– valamint a jobboldalon a hibáknak következménye van, míg a baloldalon a bűnökért még dicséret is jár;
– legfontosabb különbség, hogy a magyar jobboldal mindig is kiállt a családok és a gyermekek védelme mellett, a pedofilokkal és a pedofíliával szemben, míg a baloldal nem támogatta, hogy a pedofilokra Magyarországon súlyosabb büntetés vonatkozzon, nem támogatta a gyermekvédelmi törvényt sem.
A magyar baloldal eddig is rendszeresen lobbizott Brüsszelben, hogy Magyarország ne jusson hozzá a neki járó forrásaihoz. Az Európai Parlament a választások előtti utolsó strasbourgi plenáris ülésén azonban szintet léptek: nem csak a jövőbeli, hanem a már megkapott forrásokat is elvennék Magyarországtól.
Az Európai Unió nem a végcélja Magyarországnak, hanem egy eszköze hazánk felemelkedésének. Az EU nem fogja megoldani Magyarország problémáit, nem fogja felemelni Magyarországot, erre csak mi vagyunk képesek, Ha nem szólalunk meg, akkor nem veszik figyelembe az érdekeinket. Ha nem állunk ki, akkor lesöprik a szempontjainkat az asztalról.
A békepártiság egy olyan politikai axióma a kormány részéről, amiben nincs hátrálás, nincs kompromisszum, nincs feladás. Ezt a pozíciót tartani kell, mert ez a magyar nemzeti érdek. Ezért csak egy út létezik, a BÉKE ÚTJA, ami Petőfitelepen is egyet jelent a FIDESZ ÚTJÁVAL.
