A gyermekek első három évében gyakorlatilag teljes munkaidős szülőkre van szüksége. Hagyományosan az édesanya tölti be ezt az intenzív szerepkört, de más felnőttek egy szűk köre is bevonható, beleértve apukát, a nagyszülőket, a bébiszitter vagy más szakembert. Jót tesz a gyereknek és a gondviselőinek is, ha rendszeresen látogatnak nyilvános helyeket, de ilyenkor még ők képezik a kis csoportot és az állandóságot, nem a nagy társaságok.
Négy éves kortól már nagyobb csoportokba kell terelni a gyerekeket, a nap egy részében jó, ha másokkal játszanak professzionálisan képzett felnőttek felügyelete mellett, akik egyformán figyelnek a jólétükre és megfelelő oktatásukra. A gyerek ilyenkor már kevésbé koncentrál a felnőttekre, mert megjelennek a játszópajtások, és a helyigényük is nagyobb, mint a fiatalabb gyerekeké.
A gyerek önállósága a kora előrehaladtával tehát nő. Nyolcéves koruk körül már önállóan kell szocializálódniuk társaikkal, gyakorolva az együttműködés és egészséges versengés lehetőségét is. Mindezekhez biztonságos tér kell. A felnőtt ne legyen a nyakukon, de elérhető távolságban kell lenniük szükség esetén.
A függetlenség tinédzserkorban jó esetben még inkább növekszik, és ez kiváló időszak arra, hogy a fiatalok önállóan is kapcsolódhassanak akár az online térbe, és kipróbálhassák magukat számukra érdekes szerepekben, amelyek az oktatási intézményben nem jelennek meg. Táborok, zenélés, különféle foglalkozások segíthetik a tiniket.
Tehát ezekre nagy szüksége van egy gyereknek a mentális egészségéhez. Ehhez képest a szülőknek akár több műszakban is dolgozniuk kell és már hároméves kor alatt is sokszor olyan intézménybe adják a gyerekeket, ahol csoportos gyermekfelügyelet a preferált.
Azok a gyerekek, akik ebben a korai szakaszban nem kapnak elegendő figyelmet, vagy az csak töredezett, nem tanulnak meg bízni más emberekben, és erős szorongás vagy stressz alakul ki náluk, ami élethosszig tartó kockázatot jelenthet mentális egészségükre nézve. Ez késleltetheti az impulzuskontroll és a dühkezelés kialakulását, és megnehezítheti a saját testi és lelki biztonságukon túlmutató dolgokra való összpontosítást.
Anélkül, hogy a gyerekek életében a biztonság uralkodna, nem mernek felfedezni vagy kísérletezni, kifejezni érzéseiket vagy új kapcsolatokat létesíteni az emberekkel. Problémás lehet még, hogy sokszor a hasznos tevékenységek elveszik a játékidőt, ami a gyerek egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen, nem pedig egy felesleges plusztevékenység vagy kvázi naplopás.
A gyerekkori töredezett figyelem miatt kialakult stresszt csak tovább fokozza, ha a gyerekek nem játszhatnak a játszótéren bizonyos rendszerességgel, ott ugyanis rengeteget tanulhatnak az életről.
A nevelőkre rábízott gyermekekkel kapcsolatos szexuális kölcsönhatás talán legenyhébb formája a Btk. 198. § bekezdésében leírt szexuális visszaélés. Eszerint a 18. életévét betöltött személy, aki 14. életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez, vagy ilyen személyt arra bír rá, hogy mással szexuális cselekményt végezzen, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ilyenkor a sértett beleegyezik a cselekménybe, csakhogy ez jogilag nem jelent beleegyezést, mivel a sértett az úgynevezett beleegyezési korhatár, azaz 14 év alatti személy.
A pedofil bűncselekmények eggyel súlyosabb formája a szexuális kényszerítés. Ez a cselekmény abban különbözik a szexuális visszaéléstől, hogy itt kényszerítéssel, a sértett cselekvési szabadságától megfosztással történik a cselekmény. A Btk. 196. § bekezdése kimondja: aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A kényszerítés például úgy valósulhat meg, hogy egy pedagógus megfenyegeti a gyermeket, hogy megbuktatja. Ez a tényállás úgy kapcsolódik a pedofíliához, hogy két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a szexuális kényszerítést 18. életévét be nem töltött személy sérelmére követi el, illetve a büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a szexuális kényszerítést 14. életévét be nem töltött személy sérelmére követi el.
Első eset: Többször is megcsókolt és fogdosott egy 14 éves diáklányt a Budapesti Ward Mária Általános Iskola, Gimnázium és Zeneművészeti Gimnázium egyik tanára – mondta el az érintett lány, Luca édesanyja. Egy iskolai kirándulás után a buszvezetők jelezték, hogy a pedagógus furcsán viselkedik a diáklánnyal és nem olyan a kapcsolata a gyerekkel, amilyennek lennie kellene. Annak ellenére azonban, hogy ezt követően két pedagógus is jelezte az intézmény vezetősége felé, hogy gond van a tanárral, a lefolytatott belső vizsgálat eredménye – melynek során pont az érintetteket nem kérdezték meg az ügyről, így a szülők nem is tudtak a dologról – az lett, hogy nincs semmi probléma a tanárral, így az továbbra is taníthatott az iskolában.
Második eset: egy netes chat alapján bukhatott le az a mátészalkai tanár, aki a gyanú szerint egy diáklányt molesztálhatott az egyik helyi gimnáziumban. A gyanúsított egy közel 50 éves testnevelés-magyar szakos tanár. Az érintett diáklány szülei panaszt tettek az igazgatónál, miután beleolvastak gyerekük és a tanár közötti online csevegésbe. A pedagógus munkaviszonyát rendkívüli felmentéssel megszüntették, és a Mátészalkai Tankerület pedig megtette a feljelentést a rendőrségen.
Harmadik eset: Az igazságügyi szakértő meghallgatásával folytatódott annak a tanárnak a pere, aki ellen többrendbeli szexuális kényszerítés bűntette, kiskorú veszélyeztetése miatt indult eljárás. Az igazságügyi szakértő két sértettet vizsgált meg, de közülük csak az egyik volt jelen a tárgyaláson, így a róla szóló összegzést ismertették. Ez az a diák volt, aki korábban arról vallott, hogy a tanárral annak lakásán volt szexuális kapcsolata. A szakértő arról beszélt, hogy számára egyértelmű: biztosan megtörtént az aktus, csak azok száma és körülményei tisztázatlanok. A szakember a vizsgálat idején 17 éves fiúról azt állapította meg, hogy inkább a szexuális kíváncsiság, mintsem a tanárától való félelem motiválta. A fiú befolyásolható személyiség, s érzelmi kötődése a vádlotthoz egyértelműen feltárható. A per során megszólalt a vádlott volt felesége is, ő azt állította, hogy két alkalommal a férfi egyik tanítványával hármasban szexeltek.
Negyedik eset: A tatabányai botrány kirobbanása után válaszolt a molesztálással gyanúsított hitoktatót alkalmazó székesfehérvári egyházmegye: Az egyes plébániák plébánosai választják ki azon hitoktatókat, akiket mind szakmai, mind pedig erkölcsi szempontból alkalmasnak találnak ezen oktatási feladat ellátására. Ahhoz, hogy egy hitoktató a Székesfehérvári Egyházmegye területén hitoktatási tevékenységet végezzen, szükséges még a mindenkori megyéspüspök által kiadott hitoktatási engedély – közölték az érintett egyházmegyétől arra a kérdésre, hogyan engedhették tanítani a férfit úgy, hogy korábban már elítélték kiskorú ellen elkövetett bűncselekmény miatt.
Ötödik eset: Egy jogerős ítélet szerint a vádlott egy Hajdú-Bihar vármegyei általános iskolában tanított, ahol egy internetes üzenetküldő szolgáltatáson keresztül, mint az iskolában tanító tanár vette fel a kapcsolatot a sértettel. A köztük váltott üzenetek eredményeként viszonyuk bizalmas lett és egyre bensőségesebbé vált. A vádlott és a sértett egy éven keresztül többször találkoztak, amely során köztük intim, testi, szexuális kapcsolat is kialakult. A vádlott, mint a sértett iskolájában tanító tanár, fennálló hatalmi viszonyával visszaélt.