A szecesszió egy nehezen értelmezhető stílus, ráadásul profin rejtőzködik, mert néha Art Nouveau-ként, méha Modern style-ként emlegetik, aztán Modernismo-ként mutatkozik be, vagy Stile florale néven utalnak rá, majd a buta Tiffany styl nevet aggatják rá.
A szecesszió egyik legfőbb jellemzője, hogy az 1970-es évekig mindenki giccsnek tartotta, míg Duránci Béla szabadkai művészettörténész nem kezdte el a szecesszió népszerűsítését.
A szecesszió lényege főleg a vonalasan kígyózó ornamentika túlburjánzása az ábrázolás rovására, a hallatlan mérvű stilizálás, a homogén, dekoratív színfelületek szinte kizárólagos alkalmazása. Kerülte a szögben törő, egyenes vonalakat. A geometriai forma szabályossága helyett a természetes növekedés élményét keltő, szabadon áramló formákat kedvelte. Arra törekedett, hogy az alakulóban lévő élet lendületét, a technikai fejlődés hatására mind jobban felgyorsuló jelent közvetítse. De ugyanakkor volt benne valami romantikus indíttatású szembefordulás is a modern világgal. A gyáripar, a tömegtermelés embernyomorító személytelensége ellen tiltakozott. A termelés folyamatában egyszerű eszközzé vált, mechanikus részmunkát végző embernek az alkotói szabadságot akarta visszaadni. Hitt abban, hogy az egyéniség teljes értékű kifejtésére lehetőséget nyújtó kézműves munka öröme, az alkotó tevékenységben nyert kielégültség a társadalom bajait is orvosolni tudja.
