A VÍRUSNAPLÓ olvasói az utóbbi időben csak az orosz-ukrán háborúról hallanak, és kevésbé foglalkoztatja őket déli szomszédunk, Szerbia helyzete: mai bejegyzésünket ezért szenteljük a balkáni szomszédunkra.
A szerbek a 7. század második felében foglalták el a mai Szerbia területét, valószínűleg bizánci hívásra. Ekkor még laza törzsszövetségben ,pásztorkodókként éltek ezen a területen.
A bolgárok 986-ban meghódították Szerbiát, ám az ekkor megerősödő Bizánci Birodalom 1018-ban megszüntette az Első dunai bolgár birodalmat, ezzel Szerbia területe bizánci fennhatóság alá került.
A szerb törzseket Nemanja István szerb nagyzsupán egyesítette, létrehozva 1190-ben a Szerb Fejedelemséget, amely 1217-ben Szerb Királyság néven függetlenedett Bizánctól, és megkezdődött Szerbia virágkora.
Az ország legnagyobb kiterjedését Uroš (ur.:1331–1355) alatt érte el, amikor is Szerbia fennhatósága egészen az Égei-tengerig elért, illetve Albánia és Görögország északi része is hozzátartozott.
Azonban az 1389-es rigómezei csata után a középkori szerb állam, különböző tartományurak vezetése alatt, török vazallusterületekre bomlott.
1402-ben létrejött a szerb despoták állama, mely az Oszmán Birodalom állandó nyomásának volt kitéve.
1459-ben Szendrő eleste után Szerbia egész területe végleg török fennhatóság alá került.
A magyar király befogadta és Szentendrén letelepítette az a törökök elöl elmenekült szerbeket, így a szerb despotai cím Magyarországon élt tovább egészen 1537-ig.
Az 1699-es karlócai béke során Magyarország visszakapta a török által meghódított területeit. Ezen területek rendkívül gyéren lakottak voltak, így sok szerb a törökök elöl menekülve Magyarországra vándorolt. Részben ekkor népesült be szerbekkel a Délvidék, valamint Szeged és környéke.
1804 – 1915 között Karađorđe vezetésével több felkelés is kitört a janicsár hatalom és a vallási elnyomás ellen. Végül 1915-ben Orosz nyomásra az Oszmán Birodalomnak el kellett ismernie Szerbia széles autonómiáját (fennhatóság fejében), és Obrenović főkenézi méltóságát utódlási joggal.
1878-ban, az orosz–török háború után sikerült orosz támogatással teljesen függetlenednie, amikor is a törököket Koszovó és a szandzsák kivételével az egész országból sikerült kiszorítani.
Az első Balkán-háború során (1913-ban) Szerbia megszerezte mai területét (a Vajdaságot leszámítva) és Észak-Macedónia területét.
Az utóbbi száz év során Szerbia határai többször és jelentősen változtak, és számos államalakulatnak volt a tagja: Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 1918-1941-ig, 1941 és 1944 között német megszállás alatt,1945 és 1992 között Szerbia újra Jugoszlávia része (egyike a délszláv államot alkotó hat köztársaságnak a két autonóm tartománnyal, a Vajdasággal és Koszovóvalegyütt). 1992 és 2003 között Szerbia és Montenegró közösen alkotta a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot. A 2003. február 4-én létrejött megegyezés alapján ez az államalakulat Szerbia és Montenegró néven államszövetséggé alakult. 2006. május 21-én Montenegró lakosai megszavazták az elszakadást az államszövetségtől, ezáltal az államszövetség felbomlott. A nagyobb rész Szerbia Köztársaság néven létezik tovább. 2008. február 17-én kiáltották ki Koszovó függetlenségét. 2008-tól létezik a nagyon megcsonkított szerb állam (A belgrádi pasaluk – Szeli Tivadar), Szerbia elszenvedte saját Trianonját és most visszautasítja Koszovó függetlenségét, Koszovó pedig tervezi egyesülését Albániával.
A szerbek reménykednek, hogy ukrajnai háború után, az oroszok segítenek egyesíteni Szerbiát és a Bosznia Szerb Köztársaságot, valamint megszerezhetik (esetleg Szandzsák terület cseréjével) a koszovói szerbek lakta területeket. Szerintük, később talán létrejöhet Szerbia és Montenegró társulása – így a szerbeknek újból lehetne tengeri kijáratuk.
Szerbia tagja a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködésnek és a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodásnak. Az ország gazdasági teljesítménye a délszláv háború következtében jelentősen visszaesett; de a 21. század elején majdnem visszaállt.
2009 végén nyújtotta be európai uniós csatlakozási kérelmét és 2012 tavaszán megkapta a tagjelölt ország státuszát.
Szerbia jelnleg Magyarország egyik legnagyobb barátja – a szerb nép pozitívan tekint a magyar kormányra és a Szerbiában élő magyaroknak minden kisebbségi jogot biztosít.