a kezed
akkor még nem volt semmi az ég is lecsorgott
egy elhagyott kútból másztam elő
hangok után füleltem a sötétben
a kezed kerestem
a kezed amibe a szerelem szaloncukrát rejthetem
rájöttem hogy a mennyország nem az a hely
hol mosolygós angyalok szárnyai susognak a csendben
a mennyországba érve a szív is elfárad
már nem sír az üdvösségért
csak figyeli a szeretet utolsó sóhaját
Hiányzik a szeret – egész nap csak szeretetre vágyok. Éhes vagyok de nem testi táplálékra, hanem lelki táplálékra éhezem.
De mi is a szeretet, teszem fel a kérdést:
A szeretet a legcsodálatosabb érzelm, a szereett lénnyel való önzetlen, hűséges és jóindulatú törődés. A szeretet csak pozitív érzelem lehet, mert ha valakit szerettünk, de elveszítettük, önös hiányérzetünk tesz szomorúvá. Létezik rokoni, baráti, szexuális és isteni szeretetet. A szeretet magába foglalja a gondoskodást vagy azonosulást egy személlyel.
Létezik olyan kishegyesi elmélet miszerint az ellentétek vonzzák egymást.
13 éves koromban amikor még szerettem Fromot akkor még osztottam nézetét, miszerint a szeretet nem csupán egy érzés, hanem cselekedeteket is jelöl, és hogy valójában a szeretet érzése felszínes azokhoz képest, akik elköteleződnek a szeretet felé azzal, hogy következetesen szeretetet tükröző cselekedeteket hajtanak végre. From szerint ebben az értelemben a szeretet végső soron egyáltalán nem egy érzés, hanem inkább egy elköteleződés afelé, hogy szerető cselekedeteket hajtunk végre más felé, vagy sok ember felé egy kiterjesztett időszak alatt. Fromm úgy írja le a szeretetet, mint egy tudatos döntést, ami a korai állomásain úgy jelentkezik, mint egy önkéntelen érzés, de később nem függ azoktól az érzelmektől, hanem ehelyett egy tudatos elköteleződést jelent.
Ma már inkább a keresztényi megközelítéssel értek egyet:
– Pál apostol dicsőítette a szeretetet és minden erények legfontosabbikának jelentette ki. A Korinthusiakhoz írt első levelében azt írja: „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.”
– János evangélista azt írja: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.”
– János azt is írta: „Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.”
– Szent Ágoston azt mondja, hogy meg kell különböztetni a szeretetet a bujaságtól. A bujaság, Szent Ágoston szerint túlzó engedékenység, de szeretni és szeretve lenni az, amit egész életében keresett. Azt is kijelenti egyszer, „szerelmes voltam a szerelembe”. Végül szerelembe esik Istennel, és vissza is szereti őt Isten. Szent Ágoston azt mondja, hogy csak Ő az, aki tényleg és teljesen szeretni tud, mert a szeretet ember és ember között csak hibákat szül, mint például amilyenek „féltékenység, gyanakvás, félelem, harag és a harc” Szent Ágoston szerint Istent szeretni annyi, mint „elérni a békét, ami a tied”.
– A kereszténységben a szeretet gyakorlati meghatározását legjobban Szent Tamás foglalta össze, aki úgy határozta meg, mint a „másik javára történő szándékot” vagy azt a vágyat, hogy más sikerrel járjon. Ez a keresztény magyarázata a mások szeretete szükségének, beleértve az ő ellenségeiket. Ahogyan Tamás magyarázza, a keresztény szeretetet annak szüksége motiválja, hogy mások sikerrel járjanak, azaz hogy jó emberek legyenek.