Zeneszerető barátaim úgy tudják, hogy Ravel zsidó származású volt. Ez nem igaz. Ravel csak símán bolond volt. Vagyis jobban mondva Ravel egy súlyos lefolyású agyi betegségben szenvedett, amely a Boléróra és más kései műveire is rányomta a bélyegét. Egy kutatás szerint a károsodott bal agyféltekéje helyett a jobb oldali erősebb működése figyelhető meg ezekben az alkotásokban. Betegsége elsődlegesen afázia volt, amely az agy beszédközpontját teszi tönkre, valamint másodlagosan corticobasalis degeneráció, amely a páciens megfelelő mozgáskoordinációját teszi lehetetlenné. Az orvosok szerint ezek a kondíciók bezárták Ravelt a testébe. Nem veszítette el a képességét, hogy zenét írjon, viszont nem tudta kifejezni a gondolatait. A Boléro kettő témát tartalmaz, amely huszonötféle hangszerelésben szólal meg. Ravel így írta le a művet: zenekari anyag zene nélkül. Ebben az időszakban Ravel gyakran elfelejtette a saját műveit is – az első pár ütemtől eltekintve. Orvosa úgy vélte, hogy a zenei alapanyag szűkítése nem pusztán Ravel klasszicizáló törekvéséből fakad, hanem az agyi betegségnek is következménye.