Kerekes Sándor
MIKOR A MEGTERMÉKENYÍTŐ ANYAG SZÉTSPRICCEL A KOZMOSZBAN ÉS ELINDÍTJA AZ ÉLETET.
A Juhász Gyula Művészeti Díjat a kuratórium évente ítéli oda egy Kárpát-medencei magyar művésznek.
A Juhász Gyula Művészeti Díj Kuratóriuma 2025. július 29-én Budapesten megtartott ülésén az Életmű Díjat Kerekes Sándornak, a művésznek egész élete folyamán alkotott műveinek összessége miatt ítélte oda.
Az Életmű Díj jelentése ebben az esetben Kerekes Sándor teljes művészi munkásságát takarja, mely az életút során létrejött és meghatározó hatást gyakorolt a Kárpát-medencei magyar művészetre.
Kerekes Sándor legjelentősebb képei egy bimbó robbanását ábrázolják, amikor a megtermékenyítő anyag szétspriccel a kozmoszban és elindítja az életet. A Kerekes-féle ősrobbanás nemcsak a tágulás kezdeti időszakára, vagyis a 14 milliárd évvel ezelőtti paradigmára vonatkozik, hanem az isteni teremtés mai napig tartó kísérletét is bemutatja.
Kerekes Sándor kiváló pedagógus, a Kárpát-medence egyik legkiválóbb magyar festőművésze, virtuóz zenész, finom lelkű forradalmi költő, népszerű társadalmi-politikai munkás, nagyszerű szervező, példamutató családapa, aki szerint az áramló időt csak az intuíció ragadhatja meg, a fogalmi gondolkodás és az értelem, csak a statikus valóság és aki szerint az emlékek felidézése csak újabb emlékeket hívnak elő.
Életpályája során több mint 300 kiállításon mutatta be művészetét, emellett több verseskötete jelent meg. Mindegyik művéből kiérződik, hogy Kerekes Sándorban túl sok a hazaszeretet, fájlalja, hogy a keresztek csak dőlnek, pedig ő csak gyerekként szeretne a legelőn lepkét kergetni és hemperegni a mezőn.
A Juhász Gyula Művészeti Életmű Díj kitüntetettje 2025. évben Kerekes Sándor festőművész – költő.
Kerekes Sándor: Az Élet Virágai – 1999
Részlet a kuratóriumhoz beérkezett javaslatból
A festőművész, a költő, a társadalmi-politikai képviselő, a szociális munkás, a pedagógus, aki széles karimájú fekete kalapot és hosszú fehér sálat hord – ő Kerekes Sándor, aki már több mint hatvan éves művészeti múltra tekint vissza.
Kerekesről írták, hogy bölcs és türelmes, megrágja, felszenteli a múltról szóló szavait, melyek az 1960-as újvidéki időkről szólnak, azokról az évekről, amikor Torok Csabával és Dorman Lászlóval osztozott az albérleti szobán – és az álmain – amikor alkotói vérszerződést köthetett Tolnai Ottóval, Deák Ferenccel, Kapitány Lászlóval, Bada Istvánnal és Ács Józseffel. Az indulásnál gondját viselte Szilágyi Gábor és Vinkler Imre, majd mint a szerencsecsillagát üldöző srác összefutott egy generáció spiritus regtoraival, Dudás Károllyal, Simokovics Marikával, Dévics Imrével, Petrik Pállal.
Kerekes vallja, hogy neki millió múzsája van: Egy mosoly, egy tekintet, egy illat is lehet múzsa, ezek bekódolt élmények. Egy festő nyitott szemmel jár, és nemcsak néz, lát is. Egyértelmű, hogy az embernek van egy magán- és egy közösségi élete is, ahol át kell állítani ezeket a bekódolt dolgokat. Néha, amikor a vászon visszaszól, olyan élmények irritálódnak ki belőlem, amelyek húsz-harminc, vagy öt éve, esetleg csak két napja épültek be a tudatba. És ha visszaszól, akkor szinte játszva, üdén teszem a dolgomat, nem figyelve senkire, semmire. Néha a feleségem jön, hozza a vacsorát, majd amikor reggel szól, hogy igyuk meg a kávét, és megkérdi, hogy „te nem feküdtél le?”, azt válaszolom, „nem tudtam, hogy elmúlt az éjszaka.” Ezt a munkát nem úgy kell elképzelni, hogy az ember odaáll és megcsinálja, ehhez egy lelki feltöltődés is kell. Ihletekkel töltődöm fel, és ezek a klasszikus múzsák.
Kerekes Sándor, a költő verseit nagy magányában hozza világra. Ezek a versek mondatták vele mindig, hogy nem a semmittevéstől lesz boldogabb az életünk, hanem az alkotástól. Azt akarja, hogy mások is megérezzék azt, amit ő, más is átélje az ő személyes élményeit. Nos, verseinek figyelmes olvasása közben egy vívódó művész lelkivilága, nemes célkitűzései tárulnak fel előttünk, azé a mesteré, aki eljutott – vagy még úton van – a horizonton túlra, s onnan üzenget nekünk, hogy örömre született az emberi nem.
Kerekes többször, több helyen nyilatkozta: Én vajdasági magyar vagyok, aki a Kárpát-medencében született. Felettem öt állam ment el, én pedig maradtam itt, és akarok is maradni. Én egy szabadkai magyar vagyok, nem pesti, nem szegedi, nem marosvásárhelyi, hanem vajdasági. Ez az ég alatt születtem, itt tudok gondolkodni és alkotni.
Kerekes Sándor a művész mindig tudatában volt annak, hogy az igazi nagy művek időn túliak, egyszerre jósolnak és emlékeznek. S ezért egy-egy munkája olyan erővel láttat, amely erő egyfajta profetikus, drámai olvasatot is sugall napjaink nézőjének.
A művész alkotás közben
DOKUMNTUMOK
Kerekes Sándor önálló kiállítása
a szabadkai Városháza előcsarnokában – 1965
Kerekes Sándor: Katsushika Hokusai inspiráció – 1966
Kerekes Sándor: Kandi szemmel a légyfogó enyvén – 1966
Kerekes Sándor – 1976
Kerekees Sándor: Ujjászületés – 1999
A Csurgó Ifjúsági Művésztelep megalapítása 1967:
Magyar János, Siskovszki András, Torok Sándor, Bíró Miklós, Kerekes Sándor, Török István
A Csurgói Művésztelep tagjai 1997:
Gyurkovics Hunor, Torok Sándor, Boros György, Kerekes Sándor, Magyar János. Török István, Zsáki István.
A Csurgói Művésztelep tagjai 2023:
Gyurkovics Hunor, Boros György, Kerekes Sándor, Török István, Petrik Tibor, Zsáki István.
Kerekes Sándor – 2000
Keres Sándor imaginációja – 2006
Kaupert Pál: KES
Kerekes Sándor és Duránci Béla – 2015