NE FÉLJETEK!
A Jó Isten jelez, a legnagyobb bajban, a háborúk közben is jelez az emberek felé, hogy ő itt van és vigyáz ránk! Az Isten karácsonykor elküldte, a számára legfontosabbat, az ő egyszülött Fiát, hogy segítse az Embert.
Egy négyéves gyermek ma nem játszott, nem kérdezett, nem sírt. Hanem felemelte a telefont, és kimondta azt, amit ki lehetett mondani. Hol vagyunk. Mi a baj. Mit kell tenni. A hangja kicsi volt, de tiszta. Nem remegett. Nem keresett kifogást. Tette a dolgát, mintha tudná, hogy most rajta keresztül kell megszólalnia valaminek, ami nagyobb nála.
Karácsony előtt vagyunk. A várakozás idejében. Abban az időben, amikor újra és újra elmondjuk: egy gyermek érkezik, hogy megmentse az Embert. Nem hatalommal, nem erővel, hanem jelenléttel. Egy kisgyermek, aki nem uralkodik a világon, csak emlékezteti arra, mi a fontos.
Ma nem Betlehem volt a helyszín, hanem egy magyar lakás. Nem pásztorok érkeztek, hanem mentők. Nem csillag mutatta az utat, hanem egy telefonhívás. De a lényeg ugyanaz maradt. Az élet fontosabb volt mindennél. Az anya fontosabb volt mindennél. És volt Valaki, aki vigyázott rájuk.
Ez nem magyarázat. Nem tanulság. Ez jel. Csendes, de erős. Olyan, amely nem követel hitet, csak felkínálja a reményt. Azt mondja: amikor a legkisebb szólal meg, akkor a legnagyobb van jelen. Amikor minden összeomlani látszik, akkor valaki figyel.
A gyermek ma elhozta az üzenetet, amit kétezer éve is ugyanígy hoztak: NE FÉLJETEK! Nem vagytok egyedül. Van, aki vigyáz rátok. Akkor is, amikor már nem tudjátok kimondani.