KOVÁCS HENRIETTE JEGYZETE
A magyar pengő 1926–1946 közötti magyar pénznem, a pengő készpénzének részét alkotta.
Kezdetben a papírpénzeket külföldön tervezték és egyszerű technikával nyomtatták, mivel itthon hiányzott a megfelelő felszerelés és szakember. Később már fejlett technikával állították elő a bankjegyeket. A világháború után elszabadult az infláció, így a nagy mennyiségű bankjegyet ismét egyszerű technikával állították elő. Végül már sorozatszámot sem nyomtattak a pénzekre, s a pénzjegynyomdán kívül néhány más fővárosi nyomdát is be kellett vonni a bankjegynyomtatásba.
Az első pengőbankjegyeket 1926-ban nyomtatták 5, 10, 20, 50 és 100 pengő névértékekkel, az ötpengős kivételével vízjeles papírra. Valamennyi bankjegyet Helbing Ferenc tervezte. A bankjegyek ofszet eljárással készültek, amit könnyű volt hamisítani, ezért korán megjelentek a hamisítványok. A helyzet annyira súlyos volt, hogy szükségessé vált új bankjegyek tervezése és gyártása, így az első pengőbankjegyek csak rövid ideig voltak forgalomban. Mivel ezeknek a bankjegyeknek bevonáskor is nagy volt az értéke, manapság ritkán bukkannak fel, így a legritkább magyar bankjegyek közé tartoznak. E bankjegyek nyomólemezeit a későbbi inflációs bankjegysor tervezésénél is felhasználták.
Az 1927 decemberében kibocsátott ezerpengőst Egri Zoltán tervezte. Ez a bankjegy – akárcsak a sorozat többi tagja – már metszetmélynyomtatásos technológiával készült, amely megfelelő védelmet jelentett a hamisítással szemben. A pengőbankjegyek között egyedülállóként árnyalatos vízjellel ellátott papírra nyomtatták a bankjegyet, mely a valaha volt legnagyobb vásárlóértékű magyar bankjegy. A sorozat további címleteit Jaschik Álmos tervezte, nagyrészt átvette a lecserélt címletek témáit.
1938-ban Franke Rupert egy bankjegysorozatot tervezett, amely 50 fillér, 1, 2 és 5 pengő címletekből állt. A kis címletű bankjegyekkel a Nemzeti Bank célja az volt, hogy gyorsan el tudja látni aprópénzzel a Bécsi döntés értelmében visszacsatolt területeket. Azért kívánták ezt bankjegyekkel megoldani, mert érmékből már a visszacsatolások előtt is hiány volt az országban.
1939-től új bankjegysor kibocsátását kezdte meg a Nemzeti Bank. A bankjegyek tervezője Horváth Endre volt, aki népművészeti motívumokat épített be a bankjegytervekbe és előszeretettel kért fel palócföldi modelleket. A forgalomba került a 2, 5, 10, 20 és 100 pengő.
1943-ban a bankjegysorozatot Veszprémben adta ki az evakuált Szálasi kormány, és Magyarország nyilasok uralta részén volt forgalomban 1944-ben.
Először az 1930-as 100 pengős és az 1936-os 10 pengős bankjegyeket nyomtatták ki újra 1944 végén. Ezeket a bankjegyeket csillaggal jelölték meg a szériaszámban. Néhány 100 pengős bankjegyet 1000 pengős ragasztós bélyeggel bélyegeztek felül. Ezeket később az 1943-as 1000 pengős bankjegyekkel cserélték ki.
Később 1944-ben tervbe vettek egy új, 10, 100 és 1000 pengőből álló sorozat kibocsátását, amelyek mindegyikét Horváth Endre tervezte. Idő hiányában csak az 1000 pengős bankjegyet hozták hivatalosan forgalomba, a 100 pengőst kinyomtatták, de csak az Ausztriában tartózkodó evakuált csapatok használták, a 10 pengős bankjegynek viszont csak próbanyomatai léteznek.
A háború után az új demokratikus kormány súlyos pénzhiányban szenvedett, ezért a nemzeti banktól gyors és olcsó bankjegynyomtatást rendelt. Rövid volt az idő ahhoz, hogy új bankjegyeket tervezzenek, ezért az 1926-ban kinyomtatott bankjegyek nyomólemezeit használták fel újra. Az ellenőrizetlen bankjegykibocsátás súlyosbította az inflációt.
1945 decemberében a kormány sikertelenül próbálta megfékezni az inflációt egy egyszeri tőkeadó segítségével. Ez azt jelentette, hogy az 1000, 10 000 és 100 000 pengős bankjegyeket felül kellett bélyegeztetni egy olyan bélyeggel, amelyet a bankjegy névértékének háromszorosáért lehetett megvásárolni. Ezt követően a bélyeg nélküli bankjegyek nominálisan az ugyanolyan címletű bélyeges bankjegyeknek 1/4-ét érték. Később a 100 000 pengős bankjegyet ismét kiadták más színnel.
Habár tervbe volt véve a tízmilliárd pengős kibocsátása (az 1946-os 10 forintos bankjegyhez hasonló külalakkal), az egymilliárdnál nagyobb címleteket átnevezték milpengővé, így a feltüntetett érték az eredeti milliomod része lett. Az egymilliárd pengős címletű bankjegyet követő címlet a 10 000 milpengős lett, amely egyenlő volt tízezerszer egymillió pengővel, és a külalakja a 10 000 pengős bankjegyhez hasonlított. A célja ennek az volt, hogy megkönnyítsék a mindennapos pénzkezelést és számlázást, és hogy a korábbi bankjegyek külalakjait újra felhasználják.
Az egymilliárd milpengős bankjegyet követően új rövidítést kellett kitalálni, mivel további magasabb címletekre volt szükség. Ez a b.-pengő lett (amely a billió pengő rövidítése; billió = milliószor millió). A külalakot is újra felhasználták a szín megváltoztatásával és a „B” betű hozzáadásával. A legnagyobb kinyomtatott címlet az egy milliárd b.-pengős volt (azaz 1021 pengő).
1944-ben, Magyarország szovjet megszállásakor a Vörös Hadsereg fedezet nélküli papírpénzt adott ki az ellenőrzése alatt álló területeken. Ezek a bankjegyek gyenge minőségűek voltak, és súlyosbították a pengő inflációját.
A SZÉPEN TERVEZETT PENGŐ KÜLÖNBÖZŐ VARIÁCIÓI
