Kedves Barátaim,
A 2026-os év számomra nem rajtvonal, inkább kézfogás az idővel. Nem rohanunk neki, csak szembenézünk vele: „na, lássuk, mire megyünk együtt”.
Egészséget kívánni nem annyit jelent, hogy ne fájjon semmi, hanem hogy legyen erőnk észrevenni, amikor baj van – magunkban és egymásban.
Sikert sem úgy értem, hogy feljebb jutunk, hanem hogy nem veszítjük el közben önmagunkat.
A szerelem pedig – bármilyen alakban látogat meg – maradjon olyan, hogy ne szűkítsen, hanem tágítson: gondolkodásban, figyelemben, emberségben.
Emlékszem, 1970 szilveszterén Erzsikének szavaltam Nagy László gyönyörű versét. Most ide illesztem nektek is:
Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön, adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet - nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem.
És én biztos vagyok abban, hogy a remény éjfélkor mosolyogva lépi át az új év küszöbét, miközben azt suttogja: a 2026 boldog lesz számunkra!
