Hóbíárt Basa, a szegedieknek Hóbajárt Basa, nagy darab ember volt, és nagyra nőtt benne az önbizalom is.
Azt beszélték, szerette a fiatal szegedi menyecskéket, gyakran és mohón, és egy ideig úgy tűnt, a város elnézi neki.
Aztán egyszer nem nézték tovább. A legenda szerint a Tisza partján ért véget a Basa karrierje — nem erkölcsi leckével, hanem kollektív döntéssel. Agyonverték!
KOHÁRI NÁNDOR ÍRÁSA
Hóbiárt basa a rajtaveszett szegedi török szoknyabolond
Hóbiárt basa utcája, és az ottani Hóbiárt Bisztró és Pizzéria széles körűen ismert a szegediek körében. Vajon ki lehetett az a basa, akinek neve egyedüli utcanévadóként is fennmaradt Szeged török kori hódítói közül?
Egy legenda
Tömörkény István ekként foglalta össze történetét. „..a vitézlő és kegyelmes Hóbiárt basa, szandzsák-főispán és vilajetkormányzó, aki nem is igen tudott törökül, ellenben igen szerette a manyecskéket, minélfogva alkalomadtán a halászok agyon is verték. Isten nyugosztalja szegényt, mert Hóbiárt valóban a szép kedvtelésében lelte halálát.” A legenda másik változata szerint nem a féltékeny férjek és legények, hanem maguk a felháborodott célszemélyek, a szegedi menyecskék végeztek vele.
Az utcanév
Egy harmadik verzó szerint az óriás termetű Hóbiárt veszte egy táltosi erővel bíró magyar Kampó vitéz párviadalban egykettőre kettészelte a fejét. Miként lelte halálát Hóbiárt, és csakugyan volt-e a tarjáni szőlők között nyaralója, ahová a jóféle helyi borok fogyasztása mellett a felsővárosiak asszonyait, lányait is csábítgatta a szegedi férfiak radikális ellenlépéséig, ma már nem tudhatjuk. Az utcanév a kertvárosiasodó Tarjánban levéltári források alapján legalább kétszáz éves, kezdeti feljegyzésekben Habijárt névváltozattal szerepel. Móra Ferenc ezen utcanév kapcsán a Szegedi Naplóban 1910-ben arról írt, hogy szerencsésebb lenne amerikai mintára inkább sorszámokat adni az utcáknak. Mindenesetre másfél évtized múlva, a közeli akkor létesülő Somogyitelepen, a mai Petőfitelepen eleinte sorszámozott utcanevek voltak, és ebben Péter László szerint a mórai sugalmazás is szerepet játszhatott.
Közeli török temető
A Szegeden helyőrséggel és civil lakossággal is közel másfélszáz évre megtelepedő törököknek kellett, hogy legyen helyi temetője is. Egy nagyárvízi tarjáni visszaemlékező olyan, az áradás által kimosott koporsókat vélt látni, melyek szerinte „abból a régi török temetőből valók voltak, amely a mi kertünk és a velünk a Hóbiárt basa utca felé szomszédos Báthory család telkének a helyén volt.” Az ismeretlen kiterjedésű temető akár a mai Római körút és József Attila sugárút kereszteződésénél is lehetett, az újabb kutatások inkább a szintén közeli Pósz Jenő utca térségében vélik ennek helyét. Talán egyszer akadhatnak jellegzetes turbános török sírkövekre az errefelé kutató régészek.
Móra Ferenc tollán
Hóbiárt basáról értekezett Móra Ferenc egy Délmagyarországbéli 1923-ban megjelentetett tárcájában. Ebben leírta, hogy regényt tervez írni róla, bár mint megjegyezte maximum csak bég lehetett, basai rang szegedi töröknek nem járhatott. Történetéről némi humorral megállapította: „emlegetni pedig arról szoktuk a boldogultat, hogy ő volt az, akit a papucsuk sarkával vertek agyon a szőlejében a szegedi menyecskék, akiket oda hordatott cseresznyét szedni. Azért gondolom, hogy ilyen tökfejű, kopasz úriember lehetett, mert ha valami pörgebajuszú, nevetőszájú fiatal janicsárkapitány lett volna, aligha ölték volna meg a szép halásznék. Legalább is nem ilyen csúfos halállal.” A regény a későbbiekben sajnos nem készült el.
Piroska téri emlékhely
Szegeden a Piroska tér egyik gyalogátjárójában egy irodalmi ihletésű falfestmény is megörökíti emlékét. A felfestett szöveg szerint: „Hóbiárt basa az egyetlen török, aki Szeged népe máig emleget, kinek a szilléri szőlőkben volt a nyaralója. A szegedi élő néphagyomány úgy tartja, hogy a szegedi menyecskék a köztük legyeskedő basát a papucsuk sarkával verték agyon. Aki másképp tudja, mesélje újra!”