tizennyolc nappal születésnapon előtt
útban végtelen felé
tudom hogy ami az agyamban megszületik
minden látomásom minden kitalációm
egy másik dimenzióban létezik
tudom hogy egy párhuzamos világban
létezik egy jobb másolatom
csak azzal én sohasem találkozom
tudom hogy egy távoli dimenzióban
én okos és boldog vagyok
apám nem hal meg szerelmem nem hagy el
tudom hogy az örökkévaló egyenlő a végtelennel
és a szuperhúrok világában eperke vár rám
én pedig bizonyítani szeretném azt ami nincs
PÁRHUZAMOS VILÁGOK
1977-ben felfedezett szuper-szimmetriát is magába foglaló húrelméletet alkotottak meg. Az új szuperszimmetriát is tartalmazó elméletet szuperhúrelméletnek keresztelték el. Ez az elmélet már magába foglalta a gravitációs és a többi kölcsönhatás leírását, valamint a szuperszimmetriát is, ezzel képessé vált az univerzum felépítésének mély magyarázatára. 1984-ben, mikor a húrelmélet alkalmazása előtt álló legfőbb matematikai akadályokat leküzdötték, a szuperhúrelmélet hamar a mindenség elméletévé lépett elő.
Mert valójában a relativitáselmélet nem szab határt a dimenziók számának, az egyenletek elvileg akárhány dimenzióra felírhatók. A szupergravitációban 11 téridő-dimenzió létezik. Az extra dimenziók köralakban, önmagukban záródnak, körülöttük csak egészszámú kvantumhullámok létezhetnek, ez szabja meg a részecskék energiáját. A részecskék töltésének nagysága a kör sugarától függ. Az ismert töltésértékekből visszaszámolva az extra dimenziók sugara 10-33 cm-nek adódik! Ez magyarázza, hogy miért nem észleljük őket. Nemcsak mi, még az atomok sem érzékelik az extra dimenziókat.
A 11 dimenziós téridőben lebegő membrán buborék vagy kétdimenziós lap alakot vehet fel. Kimutatták, hogy ha a 11 dimenzió között akad egyetlen köralakú, akkor az körbefogható a membrán-lappal, majd az éleket egymáshoz ragasztva egy csőhöz jutunk. Ha a sugár elegendően kicsiny, akkor a csővé összetekert membrán úgy néz ki, mint egy húr, még pontosabban: olyan mint egy szuperhúr.