2025. október 20.- Requiem aeternam dona eis, Domine – avagy – Add meg nekik az örök nyugodalmat, Uram.

KOVÁCS HENRIETTE JEGYZETE

Giuseppe Fortunino Francesco Verdi (1813-1901) számomra az opera műfajának legkimagaslóbb egyénisége

„Opera egyházi köntösben” – Hans von Bülow karmester sokat idézett, eredetileg negatív kritikának szánt megjegyzése jól illusztrálja azt az elterjedt nézetet, hogy Verdi Requiemje bár a katolikus liturgiából kölcsönzi szerkezetét és szövegét, nem is annyira vallásos tartalmat hordoz, mint inkább a gyásszal összefüggő egyetemes érzelmek – a fájdalom, a veszteségből fakadó szomorúság és düh, a végítélettől való félelem és a béke iránti remény – kifejezésére törekszik, színpadra kívánkozó, drámai eszközökkel.

Tulassay Ádám rendező színrevitelében Verdi művének tételei különböző érzelmi töltetű, egymáshoz lazán kapcsolódó pillanatok soraként elevenednek meg, melyeket a szoprán – az előadásban most debütáló Ádám Zsuzsanna – szemszögéből követünk nyomon, vagyis ahogy ő képzeli az apokalipszist, a halál napját. Partnerei az esten Kovácsházi István, valamint a produkcióban ugyancsak most bemutatkozó Gál Erika és az örmény Gosh Sargsyan, aki a napokban a Georg Solti Akadémián már kivívta magának az operaházi értő közönség elismerését. Az előadásban kettős szereposztásban szólót táncol a Magyar Nemzeti Balett két művésze, Gyarmati Zsófia és Papp Zsuzsanna. A Magyar Állami Operaház Zenekarát és Énekkarát Jiří Habart, a fiatal cseh karmester-nemzedék kiemelkedő alakja dirigálja, aki a 2023-as debreceni Kodály Zoltán Nemzetközi Zenei Verseny díjazottjaként nyerte el fellépési lehetőségét.

VERDI REQUIEMJÉNEK SZCENÍROZOTT VÁLTOZATÁT 2025. NOVEMBER 2-ÁN ÉS 4-ÉN TŰZI MŰSORÁRA A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ

Verdi Requiemje az 1874-es nagy sikerű milánói ősbemutató után egy évvel a Nemzeti Színházban csendült fel először Magyarországon, Erkel Sándor vezényletével. A mű operaházi bemutatóját 1903-ben tartották, majd alkalmi előadásokat követően 1930-tól Sergio Failoni dirigálásával lett a mindenszentek, halottak napi repertoár szerves része egészen a kommunista hatalomátvételig. 1964-ben Székely Mihály emlékére újították fel, majd húsz évvel később játszották újra sorozatban az Erkel Színházban. A halottak napjához kapcsolódóan 1991 óta szerepel újra az Operaház műsorán.

A Requiem felépítése

A gyászmise hét tételből áll, de az utolsó ítéletről szóló Dies irae hagyományosan kilenc altételre oszlik.

1. Requiem és Kyrie: A mélyvonósok szólamával, majd a kórus halk dallamaival kezdődik a mű; egyszerűségében megkapó, emelkedettségében megrendítő kezdet idézi fel a gyászszertartás hangulatát. A középrészben a cappella kórusszakasz hangzik fel (Te decet hymnus), majd ezután visszatér a kezdet zenei anyaga. Ezt követi a tenor bemutatásában a Kyrie eleison, egy operai hangvételű könyörgő fohász. A négy szólista egymás után kapcsolódik be, majd a kórus is belép, és a csúcsponton, illetve a lecsendesülő lezárásában válik a Kyrie valódi könyörgéssé.
2. Dies irae
   1. Dies irae: A „harag napja” tétel félelmetes égzengés-földrengés megjelenítésével indul, a zenekar szinte tombol, a kórus kétségbeesett felkiáltásokat hallat, a szöveg az utolsó ítéletről szól. Dallamosság csak a tételszakasz második felében bontakozik ki, a végén a kórus halk hangon suttogja: Quantus tremor est futurus. A tétel jellegzetes kezdő kórusrészletének zenei anyaga többször is visszatér a mű folyamán.
   1. Tuba mirum: Az utolsó ítélet harsonaszavát Verdi előírása szerint a tér különböző pontjain megszólaló trombiták idézik fel. A később hirtelen támadt nagy szünetből, a csöndből bontakozik ki a basszus szóló éneke, a Mors stupebit et natura (Bámul természet és halál) zenei anyaga, amelyben mintegy a Halál is megdöbben az utolsó ítélet napján.
   1. Liber scriptus: Mezzoszoprán-ária, szövegillusztráló hatású dallammal: a könyv megnyílik, és semmi nem marad megbosszulatlan. A szakasz végén, az áriához kapcsolva, Verdi felidézi a Dies irae zenéjét.
   1. Quid sum miser: („Én szegény mit tegyek”) Színgazdag anyagú, szólisztikusan megszólaló fafúvósok vezetik be és kísérik a szoprán-mezzoszoprán-tenor tercettet, amelyben először találkozhatunk a valódi alázat és könyörgés hangjával. A tételszakasz végére a szólisták mindegyike egyedül marad, mintegy érzékeltetve a reményvesztettséget, a kétségbeesettséget.
   1. Rex tremendae: Ennek a szakasznak az anyagát a teljes apparátus szólaltatja meg, ami a drámai kifejezés, a „rettenetes fejedelemhez” szóló invokáció szolgálatában áll. A pianissimóba hajló befejező részben a tenor kórus könyörgő dallama (Salva me…, „Ments meg…”) ismétlődik.
   1. Recordare (Kérlek téged…): Jézushoz szóló könyörgés, szoprán-mezzoszoprán duett, bensőségesen áradó, tagadhatatlanul „operás” rész.
   1. Ingemisco: Lírai tenorária, a szövege – ami csillogó hangszereléssel megvalósított tiszta harmóniákra épül – immár hangot ad a reménynek is.
   1. Confutatis: Könyörgő basszusária, a szöveg gondolati kettősségének, azaz az elkárhozásnak és az üdvözülésnek megfelelő duális zenei világgal. A tételszakasz végén döbbenetes drámaisággal, erőteljes fortissimóval, minden előzmény nélkül tér vissza a Dies irae.
   1. Lacrimosa Gyönyörű, széles ívű melódián alapuló altétel, amelyben ismét operai jellegre ismerhetünk rá: mint egyfajta operai fináléegyüttes zárja le a Dies irae tétel látomássorozatát. Kezdő dallamát Verdi eredetileg a Don Carlosba szánta, de még a bemutató előtt törölte a partitúrából.
3. Offertorium: A könyörgést és felajánlást a négy szólista az elhunytak lelki üdvéért énekli. A tétel felépítése a hídforma (A-B-C-B-A). Hangszerelési különlegességeként a kezdőtémát a hegedűk amolyan „üveghangokon” szólaltatják meg. Ilyen, az éteri magasságban megszólaltatott „mennyei harmóniák” többször is hallhatók a tétel további részeiben.
4. Sanctus és Benedictus: Dicsőítő kórustétel, trombitafanfárok és kórusfelkiáltások után lendületes kettősfuga  hangzik fel a két részre osztott énekkar előadásában.
5. Agnus dei: Variációs tétel, amelyben a gregorián jellegű alaptémát a szoprán és a mezzoszoprán szóló mutatja be – eleinte minden hangszerkíséret nélkül. A tétel során a témának dúr és moll variánsai hangzanak fel, változatos zenekari kísérettel.
6. Lux aeterna: A tétel a nyitótétel komor hangulatát idézi fel egy rövid tercettben, a mezzoszoprán, a tenor és a basszus szólista előadásában. A tercett kétszer is zenekari kíséret nélkül hangzik fel.
7. Libera me: Ez a tétel készült el elsőnek, és ez a Requiem legterjedelmesebb tétele. Három nagyobb szakaszra oszlik. Az első a szoprán szóló kíséret nélküli recitációval kezdődik, amit a kórus is átvesz, majd a szólista énekli az utolsó könyörgést. A második rész a Dies irae visszatérése. A harmadik részben ismét a szoprán recitativója hangzik fel, majd a zárórész következik: egy monumentális kettősfúga. A tetőpont után elcsendesülés, befelé fordulás következik, amelynek a végén a szoprán suttogja el: „Libera me, Domine, de morte aeterna, in die illa tremenda”.