Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca volt, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye. A felkelés október 16-án Szegeden robbant ki. Szegedi Nemzeti Színháznál Bicskey Károly színművész elszavalta Petőfi Sándortól a Nemzeti dalt. Miután a fiatalokból, értelmiségiekből és munkásokból álló tömeg a Kossuth Lajos sugárúti rendőrség épülete előtt is tüntetett, a Klauzál téri Kossuth szoborhoz vonult, ahol Kaló Flórián elmondta a Nemzeti dalt, Bicskey Károly pedig a Szózatot. Majd a Dugonics téri épületéből indult a többnyire fiatalokból álló tömeg, amely az útjába kerülő kommunista jelképeket, vörös csillagokat, Rákosi-címereket eltávolította. A tüntetők a kendergyári munkásokat megpróbálták rávenni a csatlakozásra, de az üzem előtt az ávósok könnygázzal, riasztólövésekkel és testi erő alkalmazásával elzavarták őket. A Kiskunmajsáról és Kiskunfélegyházáról erősítést nyert szegedi karhatalom ezt követően minden fontosabb közintézményt, valamint a nyomdákat és a helyi kommunista pártlap, a Délmagyarország szerkesztőségét ellenőrzése alá vonta.
A forradalom okai
Az 1956-os forradalom kitörését több évtizedes feszültség előzte meg, melyek a sztálinista diktatúra és a szovjet befolyás alatti elnyomás következményei voltak.
- Sztálinista diktatúra: A Rákosi Mátyás vezette kommunista párt (MDP) egypártrendszert hozott létre, melyben a politikai ellenfeleket bebörtönözték vagy kivégezték.
- Elnyomás: A rettegett Államvédelmi Hatóság (ÁVH) terrorban tartotta a lakosságot, széles körű besúgóhálózat működött.
- Gazdasági nehézségek: A nehézipar erőltetett fejlesztése, a mezőgazdaság kollektivizálása és a kötelező beszolgáltatás nyomort és elégedetlenséget okozott az országban.
- Szovjet befolyás: A szovjet hadsereg jelenléte, valamint a bel- és külpolitikai irányítás Moszkvából történő diktálása.
- Megnőtt elégedetlenség: 1953-ban, Sztálin halála után a kelet-európai kommunista rezsimek enyhülési folyamata, valamint az 1956. júniusi poznani felkelés tovább erősítette a magyarok elégedetlenségét.
Események
- Október 23., kedd: A forradalom egy békés, egyetemisták által szervezett tüntetéssel kezdődött a Budapesti Műszaki Egyetemen. A felvonulók a Bem-szoborhoz, majd a Parlament elé vonultak, ahol Nagy Imre beszédét hallgatták. Később a tömeg ledöntötte a Városligetben álló Sztálin-szobrot. A Magyar Rádió ostrománál eldördültek az első lövések, és kezdetét vette a fegyveres felkelés. A forradalom jelképévé vált a lyukas zászló, miután a felkelők kivágták a kommunista címert a nemzeti lobogóból.
- Október 24.–november 3.: A forradalom győzött, fegyveres harcok folytak a fővárosban, a szovjet csapatok ideiglenesen visszavonultak. Nagy Imre miniszterelnök bejelentette a többpártrendszer visszaállítását és Magyarország semlegességét. Ekkor alakultak meg a munkástanácsok és a forradalmi bizottságok, amelyek igyekeztek fenntartani a rendet és ellátást.
- November 4., vasárnap: A szovjet csapatok elindították a „Forgószél” fedőnevű hadműveletet, és nagy erőkkel indítottak inváziót a forradalom leverésére. A magyar ellenállás elkeseredett, de végül kudarcot vallott a túlerővel szemben.
Következmények
- Leverés és megtorlás: A forradalmat brutálisan leverték. Kádár János vezetésével új, szovjetbarát kormány alakult, és megkezdődött a megtorlás időszaka. Ezrek börtönbe kerültek, és számos embert kivégeztek, köztük Nagy Imrét és társait is.
- Emigráció: Több mint 200 000 magyar menekült el az országból, főként Ausztrián keresztül, Nyugatra.
- Nemzetközi visszhang: A forradalom nagy nemzetközi figyelmet kapott, de a világ nagyhatalmai, a szuezi válság miatt, nem siettek Magyarország segítségére.
- Emlékezet: Az 1956-os forradalom mártírjainak emléke hosszú ideig elhallgatott volt. 1989-ben, a rendszerváltás idején vált a nemzeti emlékezet részévé, ma pedig nemzeti ünnepként emlékeznek rá.