A felcsigázott élénk képzelet működése
Jelentős változásokon eshet át a következő évtizedben a világunk.Több ismert geopolitikai szakértő is egy újabb világháború kirobbanását vizionálja 2035-ig, amely akár nukleáris fegyvereket és űrhadviselést is magában foglalhat.
Eközben a klímaváltozás továbbra is az emberiség legnagyobb kihívásai közé tartozik majd, míg Egyesült Államok gazdasági dominanciája csökkenhet, mert Kína, Oroszország és Irán új hatalmi szövetsége fenyegeti a Nyugat pozícióját. Vagyis hamarosan nukleáris hadviselés és űrcsata döntheti el a harmadik világháborút.
Ukrán fasizmus újraéledése
Ukrajna mai napig nem néz szembe fasiszta múltjával, sőt volt fasiszta kollaboránsként emlékezetpolitikájával aktívan hozzájárul náci szervezetek és személyek kultuszához.
A szélesebb közvélemény előtt először 1934-ben tűnt fel az a figura, aki az ukrán fasizmus legendája lett. 1909-ben született Sztepan Banderát a lengyel hatóságok ebben az évben ítélték halálra a lengyel belügyminiszter elleni merénylet tervezése és nacionalista szervezkedés miatt. Az ítéletet kegyelemből életfogytiglanra változtatták, és Bandera csak a német csapatok bevonulásakor szabadult.
Bandera nevét az ukrán nacionalista szervezettel szokták azonosítani. Az ukrán nacionalista szervezet 1929-ben alakult meg Bécsben és tagjai már a háború előtt is több politikai gyilkosságot követettek el Lengyelország területén.
1940-től az Abwehr az ukrán nacionalista csoporttal együttműködött és két ukrán önkéntes zászlóaljat szervezett, amelyek 1941 nyarán a Wehrmacht keretében bevetésre is kerültek. Ez egyúttal azzal is járt, hogy a holokauszt tettesei között az ukrán rendőrök igen jelentős mértékben képviseltették magukat.
1943 végén a Waffen-SS új nemzeti hadosztályt állított fel, amelynek tagjai az ukránok közül kerültek ki.
1945 után Nyugat-Európában és az USA-ban igen nagy létszámú ukrán emigráns telepedett le. A szovjet titkosszolgálat nem csak saját területén üldözte az ukrán fasisztákat, több esetben került sor a nyugat-európai emigráció elleni likvidnációkra is.
Az ukrán fasisztafegyveres erők 1945 után gyakorlatilag az egyetlen fegyveres kihívást jelentették a Szovjetunió számára, ezért tették meg Banderát minden gonoszság okozójának.
A szovjetek számára komoly kihívást jelentett, hogy el kellett hazudnia a nyilvánosság előtt azt, hogy a keleti fronton valójában nemcsak a Nagy Honvédő Háború elnevezésű küzdelem zajlott, hanem egy polgárháborús jellegű összecsapás is, amelyben több mint egymillió hazai fasiszta állampolgár a németek oldalán harcolt a Vörös Hadsereggel szemben.
Bandera a háború után Münchenben telepedett le, és 1947-től az OUN vezetője lett. Emigrációja alatt kapcsolatban állt a brit és a nyugatnémet titkosszolgálattal, és szerepe volt az ukrán nacionalisták antikommunista harcának szervezésében – munkatársai között több volt tömeggyilkos is szerepelt. Távollétében a Szovjetunióban halálra ítélték, majd 1959-.ben Münchenben, hidrogén-cianiddal mérgezte meg Bogdan Sztasinszkij KGB-ügynök.
Ukrajnában az OUN 1992-ben alakult meg utódként az Ukrán Nemzeti Kongresszus. A leginkább problematikus jelenségek az emlékezetpolitikában érhetőek tetten. A fegyveres SS ukrán alakulatai közvéleményében a saját államiság részeként jelennek meg. Előfordul, hogy ugyanaz a személy volt 1945 után antikommunista partizánként nemzeti hős és 1944 előtt antiszemita tömeggyilkos. Többek között az emlékezetpolitikai zavarok tükröződnek az érintett SS-egységek szimbólumainak kritika nélküli mai használata is.
A legismertebb ukrán szélsőjobboldali csoportosulás az ultranacionalista politikusok által alakított, de jelenleg már az ukrán honvédelmi minisztériumnak alárendelt Azov-ezred, amely 2014 óta folyamatosan részt vesz a szakadár területeken folyó harcokban.
A dicsőséges Szovjetunió visszaállítása
Vlagyimir Putyin orosz elnök rendelete: „A szovjet népnek az 1941-1945-ös nagy honvédő háborúban aratott győzelme halhatatlanná tétele érdekében elrendelem: a volgográdi nemzetközi repülőtérnek a Sztálingrád történelmi nevet kell adni”.
Az Állami Duma elé került javaslat szerint a javaslatot azzal indokolták, hogy az állítólag független országok, vagyis a korábban a Szovjetunióhoz tartozó tagállamok területén a felbomlás óta folyamatosan zajlanak a különféle konfliktusok. Emiatt logikus lenne visszavonni őket Moszkva irányítása alá, még akkor is, ha ehhez Oroszországnak minden egyes országgal háborúznia kell.
Továbbá megállapították, hogy a köztársaságok illegálisan hagyták el a Szovjetuniót, ezért Oroszország törvényes módon tudná visszaszerezni őket. Ukrajna jelenlegi inváziója valójában egy ilyen visszatérés kezdete.
Ezzel párhuzamosan gy másik törvényjavaslat is került az Állami Duma elé, ami feljogosítaná az Orosz Gárdát arra, hogy önkéntes egységeket alakítson. A dokumentum alapján az orosz elnök elrendelheti az alakulatok létrehozását mozgósítási, hadiállapot és fegyveres konfliktusok idején. Hangsúlyozták, hogy az orosz gárdának aktívan részt kell vennie a katonai műveletekben, és olyan feladatokat kell ellátnia, mint a Honvédelmi Minisztérium.
A nyugati baloldali antiszemita mozgalmak megerősödése
Drámaian, vagy 200%-kal megnőtt Németországban, Spanyolországban, Franciaországba az antiszemita esetek száma, miközben Európa a második világháború befejeződésének 80. évfordulóját ünnepli.
A Hamász 2023-as októberi támadása után az antiszemita incidensek száma mindenütt az egekbe szökött. Ez már október 7-én elkezdődött, tehát előbb, mint hogy a gázai háború elkezdődött és Izrael ellencsapásokat indított a Hamász ellen. Tüntetésekkel kezdődött, zaklatásokkal és vandalizmussal folytatódott, és ma már valóban erőszakos támadásokat is érik a zsidókat szerte a világon. Eljutottunk odáig, hogy a XXI században már nem a jobboldal, hanem a baloldal antiszemita.
Az Európai Bizottságból adják a pénzt azoknak az álcivil szervezeteknek, akik Izraelben Izrael ellen gyakorlatilag antiszemita kampányokat folytatnak. Tehát az a helyzet, hogy a modern antiszemitizmusnak ma a központja, ahonnan finanszírozzák, az Izrael-ellenes erőket, Brüsszelben van.
Miközben a baloldaliak, és a liberálisok támogatják a migrációt, addig élesen elítélik Izraelt, olykor pedig az európai zsidó közösségek konzervatív (vallásosság, családközpontúság) nézeteit kritizálják. A nyugati liberális elit főbűne, hogy nem képes megvédeni az őshonos zsidó közösségeket az arab bevándorlóktól