Salvador Dalí: A polgárháború előérzete (1936, szürrealizmus)
Az ukrajnai krízis már évekkel ezelőtt elindult, és valójában három oka van a krízisnek: az első, hogy integrálni akarják Ukrajnát a NATO-ba; a második, hogy integrálni akarják Ukrajnát az Európai Unióba; a harmadik pedig, hogy Ukrajnát – mely történelmi Kijevi Nagyfejeedemség része – de Amerika és az EU egy liberális demokráciává akarják tenni. Ez politikai értelemben komoly fenyegetést jelentett és jelent Oroszország számára, aminek most súlyos következményei is lettek.
2014 februárjában történt az első fontos lépés a krízis felé, amikor kineveztek egy Amerika-barát miniszterelnököt, és leváltották az oroszbarát Viktor Janukovicsot. Ennek két következménye lett:
Első, hogy az oroszok válaszlépésként annektálták Krímet, valamint, hogy az orosz fél segített az ukránok által Kelet-Ukrajnában elnyomott orosz kisebbség önnálósodásában.
Második lépés a krízis felé 2021 decemberében történt meg, amikor Ukrajna titkos megállapodásokat kötött a NATO-val, a NATO pedig felfegyverezte Ukrajnát, kiképzéseket tartottak az ukrán hadseregnek, és Ukrajna a diplomácián keresztül is egyre közelebb került a NATO-hoz, különösen az Egyesült Államokhoz.
Amerika súlyos felelőssége így megkerülhetetlen, mert az amerikai elit végig azt hangoztatta, hogy Putyin arra törekszik, hogy egyesítse a három orosz népet: az oroszokat, a fehéroroszokat és a kisoroszokat. Az amerikaiak szerint ez annyit jelenthetett volna, hogy Putyin újjáépíti a Szovjetuniót.
Az amerikaiak abban hibáztak, hogy Putyin valójában soha nem beszélt arról, hogy ő újra akarná alkotni a Szovjetuniót, egyrészt az oroszok nem elég erősek ehhez, másrészt a kelet-európaiak emlékeznek a szovjet megszállásra, az oroszok pedig elég szofisztikáltak ahhoz, hogy értsék, ezt őrültség lenne visszahozni.
Ezek mind olyan események voltak, melyek tovább növelték a feszültséget Oroszországban, és amelyek a háború 2022. február 24-i kitöréséhez vezettek.
A fenti történetet minden VÍRUSNAPLÓ olvasó ismeri, de nem mindenki (kivéve Csányi Sándor bankárt) ismeri az élelmiszerfegyver bevethetőségét és hatékonyságát. A VÍRUSNAPLÓ mai bejegyzésében erről esik szó:
A világ legnagyobb termőterülettel rendelkező országaként Oroszország a világ egyik legfontosabb búzaexportőr országává vált az elmúlt 15 évben. A búza és a búzatermékek világpiacán nemcsak az EU-val, Kanadával, az USA-val és Ausztráliával, hanem a szomszédos országokkal, elsősorban Ukrajnával, de Kazahsztánnal is versenyez. Ez utóbbi nem rendelkezik közvetlen hozzáféréssel a világ kikötőihez, ezért kénytelen a búzáját orosz vasúton szállítani a Fekete-tengeri kikötőkbe, így – földrajzi elhelyezkedése miatt – a kazahsztáni búza világpiacra irányuló exportja gyakorlatilag Oroszország ellenőrzése alatt áll.
Ukrajna, mint a világ legnagyobb feketeföldjeivel és legtermékenyebb talajával rendelkező ország, amely szabad és közvetlen hozzáféréssel rendelkezik a világpiachoz, és amelynek a Fekete-tengeren nagyon fejlett kikötői infrastruktúrája van, sikeresen versenyez Oroszországgal a világ búzapiacán. Az oroszok szemében ezért Ukrajna veszélyt jelent Oroszországra. Oroszország és Kazahsztán már 2010-ben megpróbálta meghívni Ukrajnát az úgynevezett Gabona OPEC létrehozásáról szóló tárgyalásokra, hogy megvitassák a fekete-tengeri régió három országának egyesülését. A Gabona OPEC célja a búza árának összehangolása és a gabonapiac stabilitásának biztosítása lenne. A Statista (2022) szerint a három ország, – Oroszország 19,7%-kal, Ukrajna 8,48%-kal és Kazahsztán 4,09%-kal – összesen 32,31%-os piaci részesedéssel rendelkezik a búza és búzatermékek világpiacán. A következő legnagyobb exportáló az EU 14,96%-os piaci részesedéssel, a harmadik Kanada 13,95%-kal, a negyedik az USA 13,43%-kal, az ötödik pedig Ausztrália 9,92%-kal.
Éhező kezek
Ukrajna déli részének megszállásával az oroszok most már képesek lesznek gazdasági érdekeiket érvényesíteni. Ha Ukrajna elveszíti déli földjeit, akkor elveszíti a világpiachoz való szabad és közvetlen hozzáférést is. Ebben az esetben Oroszország képes lenne ellenőrizni az ukrán búza teljes exportját és amennyiben a fekete-tengeri régió teljes gabonakereskedelmét ellenőrzése alá vonná, úgy a gabonát új élelmiszerfegyverként használhatná.
Az élelmiszerfegyver veszélyesebb, mint a földgázfegyver vagy az olajfegyver, sőt még az orosz rakétáknál vagy bombáknál is veszélyesebb. Az energiakereslet árrugalmassága rugalmasabb, hiszen amikor az energiaárak emelkednek, akkor alternatív energiaellátási megoldásokat lehet találni. Az élelmiszerek, különösen a kenyérgabona iránti kereslet viszont kevésbé rugalmas, sőt, akár rugalmatlan is lehet. Először is, nehéz alternatívát találni a kenyérgabonára. Másodszor, ha tanulmányozzuk a fekete-tengeri régió e három országának, Oroszországnak, Ukrajnának és Kazahsztánnak a búzaexportját, világosan látszik, hogy ez a három ország a világ legnépesebb régióiba exportál: Afrikába, a Közel-Keletre és Ázsiába.
Amerikai ideálok
Az ukrán háború, többek között egyértelművé teszi, hogy Oroszország ki fogja használni a világ gabonapiacán elfoglalt pozícióját, és megragadja a lehetőséget, hogy a búza exportkereskedelmét élelmiszerfegyverként használja fel. Ennek számos következménye lehet: Először is, a gabona exportárai emelkedhetnek, akárcsak a földgáz és a kőolaj árai. Másodszor, egy élelmiszerfegyverrel Oroszország könnyebben ellenőrizhetné vagy akár irányíthatná számos afrikai, közel-keleti vagy ázsiai kormány lojalitását. Harmadszor, az sem zárható ki, hogy Oroszország mesterséges, világméretű élelmiszerválságot vagy akár mesterséges éhínséget idézhet elő a világ különböző részein.
Ez tömeges népvándorláshoz vezetne a világ szegényebb régióiból, ami még nagyobb társadalmi, politikai és gazdasági kihívások elé állítaná az Europai Uniót.
A Nyugat szégyene