A zene és a tánc szinkronja
Kovács Henriette írása
A zene felosztási kategóriái: a komolyzene, a dzsessz, a könnyűzene, a filmzene és a népzene.
Az általam preferált zeneszerzők: Mozart, Beethoven, Schubert, Gluck, Haydn, Clementi, Cherubini, ….
A zene mellett számomra sokat jelent a tánc, amely az emberek közötti nonverbális kommunikáció eszközének is tekinthető. Szeretek lambadázni, de kulturális, esztétikai szempontból nagyra értékelem a néptáncot és a virtuóz balettet is.
A zene és a tánc ritmusának összekapcsolódása révén új minőség jön létre.
A zene hangokból és szünetekből áll, és attól lesz valódi zene , hogy a rezgéseket rendszerré alkotjuk.
Ahogy a zene, úgy a tánc is tekinthető önmagában is rendezettségnek, hiszen nem feltétlenül szükséges hozzá a hang, táncolni csöndben is lehet, mint például a templom előtti tánc Erdélyben Csaucseszku diktatúrájának idején.
Az pedig egyénfüggő, hogy ki érzi a ritmust, ki érzi a táncot, ki hallja a zenét – például ismerek egy költőt, akinek nincs ritmusérzéke, de mégis hallja a zenét.
Amennyiben a zene és a tánc együtt jelenik meg, rendezetten és már nem függetlenül egymástól, úgy közöttük a ritmus teremt összeköttetést.
A zene és a tánc minden kultúrának része, az egymástól időben és térben is távoli népeknél is kialakult és a mai napig él, beszélhetünk az indiánok törzsi táncáról, a 70-es évek diszkólázáról vagy táncszínházi előadásokról.
A zene és a tánc valamiért része az életünknek, mintha kimondva vagy kimondatlanul keresnénk benne valamit.
Amikor csak nézői, befogadói vagyunk a táncnak, a balettnek, az ugyanúgy egy érzékszerven keresztüli tapasztalatnak mondható, mint a zene hallgatása.
Amikor azonban mi magunk táncolunk, akkor nem csupán passzív befogadók vagyunk, hanem egész testünkkel aktív részeseivé válunk. Ha mindezt másokkal közösen tesszük, vagyis ha együtt táncolunk másokkal, azonos ritmusra, akkor ráadásul nemcsak a zenével, de a szinkronmozgás által a többiekkel is kapcsolódni tudunk a zene és a tánc élményében, és amíg a tánc tart, egyazon rendezettség részesei lehetünk.
Keserédes komédiák
Három humorral vagy érzékiséggel fűszerezett kortárs klasszikus koreográfiát mutat be egy estén a Magyar Nemzeti Balett. Johan Inger Walking Mad, Alexander Ekman Cacti és Hans van Manen 5 tangó című koreográfiája 2025. október 11. és 19. között négy alkalommal tekinthető meg az Eiffel Műhelyház és az Operaház színpadán.
A svéd Johan Inger – a Svéd Királyi Balett és a Holland Táncszínház (NDT) egykori táncművésze – 2001-ben, Ravel Bolerójára alkotta meg a Walking Madet: egy ajtókkal teli, mozgatható fal köré szervezett, sodró erejű jelenetsort, amely férfi-női kapcsolataink változékonyságát vizsgálja. Az NDT számára készített koreográfia Hollandiában elnyerte a rangos Lucas Hoving-produkciós díjat, míg Olaszországban a Danza & Danza szaklaptól kapott elismerést. A Magyar Állami Operaház balettegyüttesének műsorán 2015 óta szerepel nagy sikerrel, a betanítását ismét a koreográfus testvére, Carl Inger személyesen vezette. A kettős szereposztásban az együttes szólistái közül Lee Soobin, García Carriera Claudia, Yakovleva Maria, Földi Lea, Carulla Leon Jessica, valamint Scrivener Louis, Timofeev Dmitry, Kekalo Iurii és Rónai András is látható a tánckari művészek partnereiként.
Cacti
Az ugyancsak svéd Alexander Ekman az elmúlt másfél évtized egyik legsikeresebb skandináv koreográfusa. 2010-ben a Holland Táncszínház ifjúsági együttese, az NDT 2 számára készített Cacti (Kaktuszok) című, szellemes önreflexiója, tizenhat táncost zár fehér négyzet alakú emelvényekre egy-egy kaktusszal, miközben a kortárs tánc magas művészeti elemzéseinek is játékos, görbe tükröt tart. A darab nemzetközi áttörést hozott alkotója számára, Hollandiában pedig a Lucas Hoving-produkciós díj helyébe lépett Zwaan-díjra is jelölték. A Magyar Nemzeti Balett 2020 óta tartja repertoárján, az őszi előadásokban szólót táncol Sawatzki Aglaja és Marmus Auguste, valamint Pap Adrienn és Guerra Yago, míg Kökény-Hámori Kamill és Ortega de Pablos Alberto improvizációkat mutatnak be. Az előadásban szereplő Haydn, Beethoven és Schubert művek, köztük A halál és a lányka vonósnégyes részleteit az OPERA Zenekar művészei közül Harsányi Elina (I. hegedű, koncertmester), Szajkó Géza (II. hegedű), Sörös Jenő (brácsa) és Balog Endre (cselló) tolmácsolja.
Walkin Mead
A holland Hans van Manen több mint félévszázados, gazdag életművének egyik legtöbbet játszott darabja az 1977-ben bemutatott 5 tangó, amivel az alkotó Astor Piazzolla új tangója előtt tiszteleg. A páros etüdökben a klasszikus balett fegyelme találkozik a tangó visszafojtott szenvedélyével, amiből esszenciális „van Manen-pillanatképek” születnek. A darabot a Holland Nemzeti Balett mutatta be, és máig világszerte repertoárdarab, az OPERA balettegyüttesének műsorán az 1999-es bemutatót követően 2017-től gyökeresedett meg a koreográfia. Az októberi előadásban szólót táncol Beck Maria és Balázsi Gergő Ármin, valamint Wakabayshi Yuki és Kiyota Motomi.
5 tango
A Walking Mad, a Cacti és az 5 tangó című koreográfiákat összegyűjtő Keserédes komédiák az évadban összesen négy alkalommal látható, előbb 2025. október 11-én az operaházinál jóval kedvezőbb árfekvésben az Eiffel Műhelyházban, majd október 17-én, 18-án és 19-én délelőtt az Andrássy úti Ybl palotában.