Kollár Ferenc
Kétszáz kijárat a jövőbe
Egy ember meghal. Kétszáz gyermeke életben marad.
Ez a két cím-mondat együtt már egészen másként hangzik, mint külön-külön. Az első lezár egy életet. A második kétszázfelé nyitja meg a folytatását. Az apa eltűnik, miközben genetikai örökségének különböző összeállításai tovább élnek, növekednek, és idővel maguk is utódokat hozhatnak létre.
Aki elég gazdag, ma már ennek a folytatásnak a léptékét is alakíthatja. Finanszírozhatja, hogy sok gyermeke szülessen, akár egymással párhuzamosan zajló várandósságokból. Gondoskodhat az ellátásukról, taníttatásukról, későbbi indulásukról. A felhalmozott vagyon ezen a ponton biológiai lehetőséggé alakul: több út nyílik a saját génjei előtt a következő nemzedékbe.
Xu Bo kínai milliárdos, a Guangzhou Duoyi Network videojáték-fejlesztő vállalat alapítójának története ilyen távlatot nyit. A róla szóló beszámolók száznál több, béranyasághoz kapcsolódó gyermekről, valamint vállalati utódlási tervekről írnak. Gondolatkísérletünkben vegyük alapul a történet kétszáz gyermekkel és kihordásonként százezer dollárral számoló változatát. Ebben a változatban a kihordások díja önmagában húszmillió dollár. Egy milliárdos számára ez olyan összeg lehet, amelyet egyetlen nagyobb vagyontárgyra is elkölthetne. Itt kétszáz lehetséges leszármazási ág indulásához járul hozzá.
Álljunk meg ennél a képnél. Kétszáz kijárat a jövőbe.
Egyetlen leszármazási ág megszakadhat. Az utódnak nem születik gyermeke, vagy a család története egy későbbi nemzedékben ér véget. Sok ágon indulva több lehetőség marad a folytatódásra. Az ágak különböző országokba, nyelvekbe, életkörülmények közé vezethetnek. A családfa idővel olyan kiterjedtté válhat, hogy tagjai már nem is tudnak egymásról.
Képzeljük el ezt százötven év múlva.
A vállalat talán már régen megszűnt. Az alapító házát átépítették, a nevét egy adatbázis őrzi. Egy távoli városban azonban megszületik egy gyermek, aki bizonyos DNS-szakaszait ettől az embertől örökölte. Másutt egy másik. Egy harmadik földrészen újabb család bővül. Az egykori milliárdos élete régen lezárult, de genetikai örökségének egyes darabjai továbbra is részt vesznek új emberek kialakulásában.
Ezek a darabok nem őrzik a személyiségét. Nem emlékeznek a sikereire, nem tudják, mekkora vagyona volt. Mégis tőle is érkeztek.
A biológiai folytatódás különös sajátossága, hogy emlékezés nélkül is működik. Egy leszármazott úgy hordozhat valamit egy régi őséből, hogy annak nevét soha életében nem hallotta.
Persze az öröklődés nem sértetlen csomagokat küld át az évszázadokon. A genetikai állomány minden nemzedékben újrakeveredik. Egy adott ős hozzájárulása az egyes utódokban általában csökken; elég távoli leszármazottba már egyáltalán nem feltétlenül jut tőle azonosítható DNS-szakasz. Közben azonban a sokfelé ágazó rokonság újabb és újabb lehetőséget kínál bizonyos szakaszok fennmaradására.
Így képzelhető el a biológiai szétszóródás: az egykori ember öröksége sok, egymástól független életben folytatódik, mindig más genetikai környezetben. A családfa ágai később össze is találkozhatnak. Az évszázadok távlatában már kusza hálózat rajzolódik ki, amelynek az alapító egyetlen, régen élt csomópontja.
És ha a vagyon is követi az első nemzedékeket?
Ha az apa olyan anyagi hátteret hagy maga után, amelyből az utódok saját családjaikat is biztonságban alapíthatják meg? Ha a család egy része tudatosan folytatja a sokgyermekes mintát? Akkor az egyszeri döntés több nemzedéken át ható folyamattá válhat. A kiinduló pénzösszeg következményei túlnőhetnek azon az időn, ameddig az alapító bármelyik vállalata fennmarad.
Innen nézve a legtehetségesebb gyermekek vállalati szerepvállalása a történet első néhány évtizedére szól. A biológiai vállalkozás időhorizontja sokkal messzebb nyúlik.
Akár addig is eljátszhatunk a gondolattal, hogy egy távoli leszármazott egyszer más bolygón alapít családot. Ha az emberiség eljut odáig, egy ma meghozott gyermekvállalási döntés genetikai következményei a Földön kívül is folytatódhatnak. Az alapító ezt már nem láthatja. Ma azonban el tudja képzelni. És ez az elképzelés önmagában is alakíthatja azt, ahogyan a saját életére tekint.
Mert végül ez a személyes kérdés: mit ad neki mindez?
Adhatja azt az érzést, hogy a halála kevesebbet zár le, mint amennyit lezárhatott volna. Hogy a teste egyszer véget ér, de az öröksége sokféle, élő folytatásban vesz részt. Hogy a jövő, amelyből ő személyesen kimarad, mégis hordozhat valamit abból, amiből ő felépült.
Ebben lehet büszkeség, kíváncsiság, megnyugvás. Lehet a saját jelentőség hatalmasra növesztett élménye is: annak tudata, hogy egyetlen döntésével emberek sokaságának létezéséhez járult hozzá. Aki így gondolkodik, már életében egy évszázadokon át terjedő történet kezdetének láthatja magát.
Most képzeljük el, hogy ez az elhatározás túléli a kezdeményezőjét. Az utódok öröklik a vagyont, és közülük néhányan magát a programot is folytatják: sok gyermeket vállalnak, akiknek ismét jelentős anyagi hátteret biztosítanak. A vállalatok jövedelme újabb családok létrejöttét támogatja, a családokból pedig újabb vállalatvezetők, kutatók, alkotók kerülnek ki. A vagyon és a leszármazás egymást erősítő folyamattá szerveződhet.
Néhány évszázad alatt ebből olyan kiterjedt rokonság keletkezhet, amelynek tagjai különböző országokban élnek, más nyelveken beszélnek, és egymástól távoli ügyeken dolgoznak. A genetikai örökség közben újrakeveredik, egyes darabjai eltűnnek, mások számos ágon fennmaradnak. Az alapító személye egyre távolabb kerül, döntésének következményei azonban tovább sokasodhatnak. Emberek találkoznak, szeretnek egymásba, hoznak létre új életeket — és e találkozások egy része sohasem történhetett volna meg az ő évszázadokkal korábbi elhatározása nélkül.
Itt már a jövő népességének összetétele is megjelenik a történetben. Ha az ilyen dinasztiaalapítás tartós gyakorlattá válna, a jelen nagy vagyona egyes családoknak a későbbi nemzedékekben való biológiai képviseletét is növelhetné. A pénz hatása akkor is tovább élhetne a leszármazásban, amikor az eredeti pénznem, vállalat és gazdasági rendszer már régen eltűnt.
Mit nyerhet ebből az alapító, amíg él? Annak szédítő élményét, hogy belenyúlt a jövő emberi összetételébe. Hogy döntése nyomán olyan emberek születhetnek majd, akik nélküle nem léteznének. Hogy a vagyonát felhasználva évszázadokra előre következményeket indított el, és ezek egy része akkor is működik majd, amikor az ő nevét már senki sem mondja ki.
A saját halálát ettől még nem lépi át. De megélheti azt a hatalmasra tágított önképet, hogy ő egy hosszú biológiai történet tudatos kezdeményezője. A gyermekeiben már láthatja az első nemzedéket; képzeletében mögéjük rendeződhetnek a következők. Egy egész, még meg sem született emberi sokaság.
És talán ez a gondolat legmerészebb pontja. A rendkívüli vagyon birtokosa egyszer csak úgy tekinthet az életére, mint amelynek igazi mérete majd csak évszázadokkal a halála után bontakozik ki.
Eljuthat odáig, hogy ezt gondolja: a jövőben élő emberek egy részének én döntöttem el a lehetőségét.