CSIP- CSIP AFRODIZIÁKUM – AVAGY A VÁGYFOKOZÓ CSIRKE
A költőknek nemcsak a lírai képekhez, de a konyhai ízekhez és a terítés művészetéhez is van érzékük – különösen vonatkozik ez, a VÍRUSNAPLÓ híres költőjére, Marton Árpádra. Ő nemcsak a lyrán, hanem a női szíveken is mesterein játszik – ezért is mesélik bizonyos pesti irodalmi szalonokban, hogy Marton Árpádnak több női rajongója-hódolója van mint kötete. Költőnkről hírlik az is, hogy a csodálatosan szép hölgyeket nemcsak a hozzájuk írt költeménnyekkel, hanem varázslatos szakácsművészetével is elkápráztatja.
A VÍRUSNAPLÓ egy hölgy olvasója párhuzamot vont Költőnk és egy másik, 266 évvel ezelőtt tevékenykedő nagy művész között : Casanova fiatal korától tudatosan készült az írói pályára, tanulmányozta a korabeli híres szerzők, köztük Voltaire munkáit, csiszolta írói eszközeit, amik között a legfontosabb számára a szuggesztív, közvetlen, élőbeszéd-szerű előadói stílus volt. Készült élettörténetének megírására is, mert feljegyzéseket készített az átélt eseményekről, amiket gondosan megőrzött rengeteg utazása során is. Szerteágazó érdeklődésének megfelelően sokféle témában jelentetett meg írásokat – az igazi elismerés azonban váratott magára, egészen az emlékiratai posztumusz kiadásáig. Casanova neve emlékiratai alapján azonosult a nőcsábászok fogalmával. Caanova vagy 20 évig volt aktív, 38 éves kora után visszavonult a női kalandoktól. Sokan úgy tartják, hogy elképesztően sok nőt hódított meg. Életének kutatói kiszámolták, hogy írásai alapján, életében összesen 122 nővel létesített kapcsolatot – hiszen partnerei nagy részének létezését sikerült más forrásokból megerősíteni, Casanova különlegessége abban rejlett, hogy partnerei általában valóban szerették őt, mert a szerelemben nem volt önző, mindig arra törekedett, hogy kedvese gyönyört találjon az együttlétben.
Kedves Olvasóim, Ti tudtátok-e, hogy Marton Árpád dramaturgja volt Miklós Tibor Casanova-operájának?
CSIP-CSIP CSIRKE MARTON ÁRPÁD KONYHÁJÁBÓL
– saját találmány, erős idegzetűeknek –
Hozzávalók 4 személyre:
10-12 csirke felső-comb,
500 ml főzőtejszín (esetleg több is),
10-12 paradicsom,
2-3 ek. Erős Pista,
szeletelt bacon (annyi, hogy befedje).
Só, bors, ízlés szerint grill fűszerkeverék, rozmaring, bazsalikom.
Ehhez a recepthez nem fűződnek családi tradíciók. Egyelőre. Magam ókumláltam ki egy ízben, szorult helyzetemben: viszonoznom illett valami otthoni meghívást. És mert ahelyett, hogy beiratkozzam egy gyorstalpaló főzőiskolába, jóval egyszerűbbnek látszott föltalálni valami újdonságot, amelyet ráadásul nem lehet ismert előképekhez viszonyítani, kipattant agyam tojáshéjából a Csíp-Csíp Csirke recipéje. Hogy miként alakult ki a hozzávalók listája? Sejtelmem sincs. Alighanem az ilyesmire mondják: az ihlet elragadtatott állapota kerített hatalmába.
A megadott mennyiségek nagyban függnek a jóllakatni kívánt személyek számától, továbbá pillanatnyi alkotókedvünktől. A combokat enyhén besózzuk, beborsozzuk, s egy födeles tepsibe vagy jénaiba fektetgetjük őket. Netán minimális zsiradékkal megalapozunk nekik. Szórhatunk rá grill fűszerkeveréket, vagy ízlés szerint ami akad a kredencben. A paradicsomokat negyedelve-hatodolva arányosan elosztjuk a tepsiben. Fél liter főzőtejszínben 1-2 evőkanál Erős Pistát elkevergetünk, az arány érzékszervi alapon optimalizálható: érezzék már a tejszínen a jó, csípős paprikaillat. Keverékünket rálocsoljuk a tepsiben várakozó combokra-paradicsomokra. Ha kevésnek látszik, még egy fél literrel megismételjük ez utóbbi munkafázist. Némi rozmarin, bazsalikom nem teszi tönkre művünket. Az egész remeklést szeletelt baconnel tetézzük, majd lefedve 180 fokra melegített sütőbe tesszük. Az előkészületek közben felső-tiszavidéki muzsikát, esetleg verbunkost hallgatunk. Míg az étel sül-fő, az elhangzott zeneművekből megszerkesztünk egy-két Zenei Kincsestárt, esetleg cikkeket írunk. Két cikk között rá-ránézünk, a rotyogó tejszínnel az ételt meglocsolgatjuk. Meggyőződvén arról, hogy a hús megpuhult, a fedőt levesszük, és a szalonnát gyakori locsolgatás mellett rápirítgatjuk. Ekkor több cikket már nem írunk, mellőle el nem mozdulunk. Ha elkészült, rizzsel, esetleg krumplipürével tálaljuk. Turnézó zongoraművészeknek kínáljuk, tíz ujjukat megnyalják utána; artistáknak szükség esetén cirkuszkocsiba is kiszállítjuk, triplaszaltót ugornak tőle. Az étek nemzetközi színtéren is vizsgázott: Rév Lívia párizsi otthonában „eredeti magyaros vacsoraként” adtam föl Isabelle Oehmichen zongoraművésznőnek és férjének.