Chuck Close: Very (olaj, vászon, 1981)
Az óegyiptomi nők születésnapjukat 5100 éve ünneplik.
Dokumentált, hogy a sumer hölgyek Lagas városában már 4500 évvel ezelőtt is tartottak ünnepségeket születésnapjuk alkalmából.
A rómaiak voltak az elsők, akik kiterjesztették az ünneplést az átlagemberekre is. A barátok és a család lakomákkal köszöntötték az ünnepeltet nőket, és az 50. évfordulók kiemelt jelentőséggel bírtak. Meg kell jegyezni, hogy az az elején 2700 évig csak a nők születésnapját ünnepelték, a férfiakét nem.
A rómaia nők híres születésnapi lepénye a libum, amely valójában egy sűrű, kenyérszerű sajtlepény volt. Cato, az ókori író jegyezte fel az eredeti receptet, amelyben a lisztet, a friss sajtot és a tojást keverték össze, majd a süteményt babérleveleken sütötték meg, és tálaláskor mézzel öntötték le.
Hozzávalók:
Liszt: 150-250 g búzaliszt (az ókori „siligo” finomliszthez hasonlóan)
Sajt: 300-500 g juhsajt vagy friss túró/ricotta (eredetileg keményebb, morzsolható sajt)
Tojás: 1 db
Folyadék: Kevés olívaolaj (a tészta lazításához és a tepsi kikenéséhez)
Ízesítés: Fél csésze méz (a tálaláshoz)
Sütéshez: Friss babérlevelek
Elkészítés:
A sajt előkészítése: A sajtot törd össze vagy morzsold szét egy tálban, amíg krémes nem lesz.
A tészta összeállítása: Add hozzá a lisztet és az egy egész, felvert tojást. Gyúrd jól össze, amíg egységes, puha tésztát nem kapsz.
Formázás: Formálj belőle egy nagy cipót vagy több kisebb gombócot. A tetejét érdemes bevágni, ahogy a fennmaradt ókori kenyérleleteken is látható.
Sütés: Egy kiolajozott tepsire helyezz friss babérleveleket, és ezekre tedd rá a tésztát (ez adja meg a különleges aromáját és megakadályozza a letapadást).
Hőfok: Süsd 190°C-ra előmelegített sütőben körülbelül 30-40 percig, amíg aranybarna nem lesz.
Tálalás: A még forró lepényt alaposan öntsd le mézzel, és hagyd, hogy a tészta magába szívja az édességet.
Érdekes módon a születésnap ünneplése nem a személyiség kultuszáról szólt, hanem az élet fennmaradásáról. Az ókori társadalmakban, ahol a gyermekhalandóság magas volt és a nők élete gyakran szülések között telt, minden megélt év önmagában is ünnepnek számított. A nő születésnapja így nemcsak róla szólt, hanem a közösségről is: arról, hogy az élet – minden veszély ellenére – folytatódik.
A kereszténység elterjedésével a születésnapok ünneplése hosszú időre háttérbe szorult. A hangsúly a szentek napjaira, a névnapokra és az üdvtörténetre került át. A testi születés helyett a lelki újjászületés vált fontossá. Csak a késő középkor és különösen az újkor hozta vissza fokozatosan a születésnapot mint világi ünnepet – immár nemcsak nők, hanem férfiak számára is.
A mai születésnapi torták, gyertyák és jókívánságok mélyén azonban még mindig ott élnek ezek az ősi rétegek. A kör alakú torta az idő ciklikusságát, a gyertyák az élet fényét, a közös étkezés pedig az összetartozást idézi. Amikor elfújjuk a gyertyákat, egy több ezer éves gesztust ismétlünk meg: kimondatlanul is hálát adunk azért, hogy itt vagyunk. Így válik egy egyszerű lepényből – lisztből, sajtból, tojásból és mézből – kultúrtörténeti emlékezet. És így lesz a születésnap több, mint évforduló: csendes megállás az idő sodrásában, ahol az élet önmagát ünnepli.