Josip Broz Tito (1892-1980)
Bevezető
Josip Broz Tito nem csupán államot épített, hanem önmagát is megkomponálta. Amit a világnak mutatott, az soha nem volt véletlen. A ruhái, az autói, a jachtjai, a szivarjai – és igen, a nők is – egyetlen nagy színpad részei voltak.
Tito pontosan tudta, hogy a hatalom nem csak döntésekben létezik, hanem látványban. Aki uralja a szépet, az uralja a figyelmet. Aki uralja a figyelmet, az uralja a történetet.
És ebben a történetben a nők nem mellékszereplők, hanem vizuális bizonyítékok voltak.
Tito és az angol királyi család
Tito – a szerep, a hatalom és a díszletek
Kevés olyan 20. századi politikus volt, aki annyi szerepet hordott volna egyszerre, mint Josip Broz Tito.
Partizánvezérként a megszállók ellen harcolt, marsallként hadsereget épített, államfőként országot tartott egyben, világpolitikusként pedig saját ligát alapított a hidegháború két pólusa között. Az el nem kötelezettek mozgalma nem egyszerű diplomáciai konstrukció volt, hanem politikai bravúr: Tito felismerte, hogy Jugoszlávia földrajzi és stratégiai helyzete alkualap, és ezt könyörtelen következetességgel pénzre, fegyverre, befolyásra váltotta.
Aki csak a diktátort látja benne, keveset ért meg belőle. Aki csak a lavírozó zsenit, az is. Tito nem egyetlen identitás volt, hanem folyamatosan váltott szerep, ahogy a helyzet megkívánta. Katona volt, amikor kellett. Államférfi, amikor lehetett. Színész – mindig.
És itt kezd érdekessé válni az ember.
Tito és Kennedy, amerikai elnök
Az ember a marsall mögött
Tito szerette az operát.
Szerette a filmet.
Értette a színpad működését, a fényt, a belépőt, a hatásszünetet. Élvezte a szépet, és tudta, hogy a hatalomnak esztétikája van. A látszat nem melléktermék volt számára, hanem tudatosan épített elem.
Piperkőc volt – a szó klasszikus értelmében.
Imádta az egyenruhákat, a szabott öltönyöket, a pecsétgyűrűket. Kubai szivart szívott, nem rejtve, hanem hangsúlyosan. A világ legszebb autóin utazott, jachtokon tárgyalt, szigeteken fogadta vendégeit. Brioni nem pihenőhely volt, hanem díszlet.
A luxus nála nem hedonizmus, hanem kommunikáció volt: üzenet a Nyugatnak, a Keletnek, a Harmadik Világnak és a saját elitjének. Azt üzente: megengedhetem magamnak. Vagyis? Ez már jár nekem!
És ebbe a világba tökéletesen illeszkedtek a nők.
Tito és Liz Taylor
Trófeák, nem kellékek
Tito szerette a nőket – ez nem vitás.
De nem úgy, ahogy a bulvár szereti elképzelni. A nők nem szexuális kellékek voltak mellette, hanem státuszjelzők. A luxus, a hajók, az érdemrendek kiegészítői. Trófeák, amelyek azt mutatták: a hatalom működik, a gravitáció él.
Színésznők, énekesnők, balerinák, titkárnők, First Ladyk – mindegyik más szerepet töltött be ebben a színházban. Volt, aki társa volt az illegalitásban, volt, aki dísze a győzelemnek, és volt, aki túl közel került a középponthoz.
A nők Tito életében indikátorok voltak. Megmutatták, hol tart éppen a rendszer: harcban, felemelkedésben, konszolidációban vagy hanyatlásban.
És innen már csak egy lépés a névsor.
Tito és Sophia Loren
A hivatalos nők
Pelagija Belousova (1920-1936):
– orosz feleség
– 4 gyermek, ebből Žarko Broz élte túl
– szegénység, száműzetés, kezdetek
Anna König (más néven Lucia Bauer) (1936-1937):
– német kommunista
– Moszkva
– a sztálini tisztogatások áldozata
Herta Haas (1940-1943):
– párizsi illegalitás
– Aleksandar Mišo Broz anyja
– Tito utolsó civil kapcsolata
Davorjanka Paunović (1943-1946):
– Zdenka
– partizánfutár, élettárs
– háborús közelség, korai halál
Jovanka Broz (1952-1980):
– Jovanka nem First Lady volt, hanem rendszerkockázat
– a hatalom közelében a szerelem gyorsan biztonsági kérdéssé válik
– hatalmi ambíció
– bukás, házi őrizet, titkok
A belgrádi suttogás szerint kéznél voltak
Olivera Katarina
– Tollszedők című film főszereplője
– végzetes tekintet
– „nem volt affér, csak vonzás” – mondták
– pletyka itt nem románc, hanem elismerés.
Zora Petrović (belgrádi színésznő)
– 1940-es évek vége
– rövid, intenzív kapcsolat
Zlatica Štubičar (horvát színésznő)
– Brioni-meghívások
– diszkrét eltűnés
A fehér ruhás balerina (név nélkül)
– több memoárban ugyanaz a leírás
– gyermekről szóló pletykával
A nemzetközi díszletek, de megvoltak
Sophia Loren
– vacsorák, nevetések
– sosem cáfolta
– a sajtó szimata ritkán téved, amikor gravitációt érez
Gina Lollobrigida
– „nagyon érdekes férfi”
– az olasz bulvár kedvence
Silvana Mangano
– csendes elegancia
– kevés fotó, sok célzás
Ezek nem szeretők, hanem trófeák a világ felé.
A névtelen tömeg – nyolc nő
Titkárnők, tolmácsok, operaénekesnők, balerinák afrikai, ázsiai delegációk nőtagjai.
Név nincs – funkció van.
A hatalom közelsége, a luxus, a jacht, az érdemrend mellé mindig jutott nő is.
Kimondva, félreérthetetlenül
Tito nem csajozott.
Tito demonstrált.
A nők nem ágytörténetek, hanem politikai kellékek voltak.
Ahogy a szivar, az egyenruha, a jacht.
És igen:
21 nő. 17 gyermek.
Nem mind névvel, de mind egy rendszerben.
Tito a halála előtt – 1980