VÍZMÉRGEZÉSBEN HALT MEG EGY NŐ
2023. Július 4-én, kedden egy 35 éves nő egész nap a 32 fokos melegben utazott és nem ívott, majd szinte egyszerre ivott meg két liter vizet majd rosszul lett és elveszítette az eszméletét. Hiába szállították kórházba, már nem tért magához. Később kiderült, hogy a nő halálát vízmérgezés okozta.
A kórházi toxikológus azt mondja, a vízmérgezés ritka, de létező jelenség. Általában a nyári hónapokban következik be, jellemzően sportolóknál, vagy olyan embereknél, akik a szabadban dolgoznak, rengeteg vizet isznak és emiatt felborul a szervezet elektrolit háztartása. Ezt nevezzük vízmérgezésnek. A vízmérgezés korai tünetei a rendkívüli fáradtság, az erős szédülés és fejfájás. Ha gyanítható, hogy valaki vízmérgezés miatt van rosszul, azonnal mentőt kell hívni.
A KISZÁRADÁS
A kiszáradás vagy dehidratáció nagy mennyiségű folyadék- és elektrolitvesztés, illetve elégtelen folyadékbevitel következtében kialakuló kórkép. Súlyossága a só- és vízvesztés mértékétől függ. Kezelésének célja a víz- és sóháztartás helyreállítása.
Ha az elveszített mennyiség eléri a testsúly két százalékát, fáradtság lép fel, teljesítményünk romlik. Ha a folyadékveszteség több mint a testsúly öt százalékát jelenti, komoly fizikai rosszullét lép fel, szédülés, fejfájás, hányinger kerülgeti az embert, valamint bénító gyengeség és mentális zavartság.
A szomjúság a víz hiányának szubjektív érzése. Akkor következik be, amikor a vér víztartalma a normális alá csökken, és ennek következtében a vér moláris koncentrációja és fehérjetartalma nő. Ilyenkor a köztiagy központjából ingerületek keletkeznek, amelyek az agykéreg működését is befolyásolják.
Tíz százalékos folyadékveszteség felett az izmok lebénulnak, a bőr összeaszik, a vizelés megszűnik vagy fájdalmassá válik, az áldozatot látomások kezdik gyötörni. Ha a vízveszteség eléri a testsúly 15%-át, a szomjazó meghal.
AZ ELEKTROLITOK
Elektrolitnak nevezzük azokat a vegyületeket, amelyeknek vizes oldata vagy olvadéka, mozgékony töltéshordozók – anionok és kationok – révén, elektromos áram vezetésére képes. Az elektrolit oldatokat vagy olvadékokat ionvezetőknek, vagy másodfajú vezetőknek is nevezzük. Ilyenek pl. a sók, savak és bázisok vizes oldata vagy olvadéka. Az elektrolízis elektrolitok oldatában vagy olvadékában elektromos áram hatására végbemenő kémiai átalakulás.
Az emberi test körülbelül 50-60%-át víz és ionok (elektrolitok) alkotják. A test teljes víztartalmát befolyásolja az életkor, a nem, a test zsírtartalma. A nők és az idősek szervezetének víztartalma alacsonyabb, mert a zsírszövet aránya náluk magasabb. Az újszülött szervezete 70%, a felnőtté átlagosan 60%, az időseké pedig csak 50% vizet tartalmaz, vagyis a kor előrehaladtával csökken. A folyadék a szervezet folyadéktereiben főként sejteken belül, kisebb részt sejteken kívül található. A sejten kívüli víztér az érpályán belül és a szövetek között oszlik meg. Az vérpályán belüli folyadék a vérplazma, a nyirokerek a nyirokfolyadékot szállítanak. Sejteken belül a nátriumból, sejteken kívül pedig a káliumból van a legtöbb.
A szervezet nagyon pontosan szabályozza a test folyadék- és elektrolit-háztartását bonyolult idegi és hormonális szabályozó mechanizmusok komplex működésén keresztül. Történik ez annak érdekében, hogy elkerülje a folyadék- és elektrolit-háztartás zavarainak kellemetlen, esetenként súlyos következményeit.
A folyadékok és az elektrolitok nélkülözhetetlenek sejtjeink, szerveink, szervezetünk zavartalan működéséhez:
– szabályozzák a víz szintjét
– normális tartományban tartják a vér PH értékét, a sav-bázis egyensúlyt (7,35-7,45, enyhén lúgos)
– segítik a véralvadást
– elengedhetetlenek az idegrendszer működéséhez
– befolyásolják a tápanyagok szállítását és az anyagcserét a sejteken belül és kívül.
– kulcsfontosságúak az izomrostok összehúzódásában és elernyedésében, azaz a normál izomműködésben-a normál izom funkcióhoz minden elektrolit szükséges.
– befolyásolják a szívműködést
– elősegítik a hő- toleranciát és a kognitív teljesítményt
– jelentős szerepük van a vérnyomás szabályozásában
– a folyadék és az elektrolitok ki- és be áramlásával jutnak be a tápanyagok a sejtbe és ürülnek ki belőle a salakanyagok. Ha az elektrolit szint nincs rendben a szervezetben, akkor a sejtek éheznek vagy salak anyagokkal telnek meg.
– elektromos impulzusokat továbbítanak a sejtek között, ami lehetővé teszi az izom összehúzódásokat és az idegi impulzusok átvitelét két sejt között.
A LEGFONTOSABB ELEKTROLITOK
Nátrium (normál értéke a vérben: 135-145 mmol/l)
A fő pozitív töltésű ion a sejten kívül. Szabályozza a víz mennyiségét az egész testben és fontos szerepet játszik az idegi jelátvitelben.
Az alacsony nátriumtartalom, más néven hiponatrémia, viselkedészavarokat, lehangoltságot, zavartságot okoz. 120 mmol/l alatti nátriumszint esetén agynyomás fokozódás jelei mutatkozhatnak: fejfájás, hányinger, hányás, tudatzavar, görcsök.
A magas nátriumszint vagy hipernatrémia szomjúságot, zavartságot, görcsöket, a vizelet mennyiségének növekedését okozhatja.
Klorid (normál értéke a vérben:96-106 mmol/l)
A kloridion a sejten kívüli (extracelluláris) folyadéktér, így a vérplazma legmagasabb koncentrációjú negatív töltésű ionja. A szervezetbe főként a táplálékkal visszük be, konyhasó formájában. Elengedhetetlen a test folyadék egyensúlyának és a sav-bázis egyensúlyának a fenntartásáhoHa értéke a normál tartománynál alacsonyabb (hányás, vízhajtók hatására) a hiánya csecsemőkben a növekedés elmaradásához vezet.
Túlzott mennyisége a sejten kívüli folyadéktér megnövekedését, a vérnyomás emelkedését okozza.
Kálium (normál értéke a vérben: 3,5-5,5 mmol/l)
A Nátriummal működik a vízegyensúly és a sav / bázis egyensúly fenntartása érdekében. Kalciummal szabályozza az ideg- és izom aktivitást. A kálium elengedhetetlen a szív, a vesék, az izmok, az idegek és az emésztőrendszer helyes működéséhez.
Az alacsony káliumszint (hipokalémia) sokáig nem okoz tüneteket, de befolyásolja, a szervezet glikogén tárolását (az izmok energiaforrása), vagy kóros szívritmust okozhat. A 3 mmol / l alatti szint izomgyengeséget, görcsöket, bénulást és légzési problémákat, később vese problémákat okozhat.
A kálium a gyomorban a hidrogén-kálium pumpa részeként, részt vesz a gyomorsav termelődésében. Az alacsony kálium szint hosszú távon alacsony gyomorsav-szintet eredményez, ami az emésztésünk romlásához vezet, így végeredményben további gyomor és bélrendszeri problémákat okozhat.
A vér magas káliumtartalma ( hyperkalemia) sokáig nem okoz tüneteket, ritkán petyhüdt végtagbénulás jelentkezik. Súlyos eseteiben hasmenés, EKG-eltérések, ritmuszavarok lépnek fel.
Magnézium (normál értéke a vérben : 1.7-2.2 mmol/l)
A szervezetünk negyedik leggyakoribb ásványi anyaga. A testben található magnézium fele a csontokban van, a másik fele pedig főleg a szövetek és a belső szervek sejtjeiben. A magnézium több, mint 300 biokémiai reakcióhoz szükséges a testben. Segít fenntartani a normális izom- és ideg funkciókat, valamint az állandó szívritmust, támogatja az immunrendszert, erősíti a csontokat. Emellett szabályozza a vércukorszintet, a vérnyomást és az energia metabolizmust.
Az alacsony magnéziumszint (hipomagnezemia) tünetei: a gyengeség, izomgörcsök, remegés, rendellenes szemmozgás (nystagmus), vérnyomáskiugrás, gyors szívverés, zavartság, hányinger, hányás, szívritmuszavar
Magas a magnézium (hypermagnesemia) tünetei: kábultság, izomgyengeség, petyhüdt izombénulás, alacsony vérnyomás. Nagyon magas értékek esetén a légzőizmok bénulása, szívmegállás fenyeget.
Kalcium (Normál értéke a vérben: 8.5-10.2 mmol/l)
Segít szabályozni a sejtek működését, a pulzusszámot és a véralvadást. A szervezetnek D-vitaminra van szüksége a kalcium felszívódásához. A kalcium 99%-a a fogakban és a csontokban található, és ezeket erősíti. Fontos az izom összehúzódások, az idegek, a véralvadás és a szívműködés szempontjából is fontos.
Az alacsony kalciumszint (hiperkalcémia) nem okoz kirivó tüneteket, de a krónikusan alacsony szint változást okozhat a bőrön, a körmön és a hajon; gombás fertőzés; és szürkehályog alakulhat ki. A szint csökkenésével izom-ingerlékenység és görcsök alakulhatnak ki (különösen a lábakban és a hátban). A hét alatti kalcium változásokat okoz a reflexekben (hiperreflexia), ami izomgörcsökben, a gége görcsében és görcsrohamokban nyilvánul meg.
A magas kalciumszint (hiperkalcémia) ritkán okoz tüneteket. A kalcium emelkedésével viszont székrekedés, étvágytalanság, hányinger, hányás, hasi fájdalom, neuromuszkuláris tünetek és bélelzáródás (ileus)) alakulhat ki. 12 mmol/l felett érzelmi ingadozások, zavartság, delírium és kábulat jelentkezik. 18 mmol/l felett sokkot, veseelégtelenséget és halált okozhat.
Foszfát – (normál értéke a vérben: 2,5–4,5 mmol/l)
A foszfát körülbelül 85% -a csontokban van, a többi része a sejtek belsejében található. A foszfát segít a csontok és a fogak felépítésében / javításában, energiát tárol, összehúzza az izmokat és lehetővé teszi az idegek működését. A szervezetnek D-vitaminra van szüksége a foszfor felszívódásához. Fontos szerepet játszik a szénhidrát és a zsír lebontásában, a szövetek és a sejtek gyógyításában.
Az alacsony foszfátszint (hipofoszfatémia) izomgyengeséget, légzési elégtelenséget, szívelégtelenséget, görcsrohamokat és kómát okozhat. A magas foszfáttartalom (hiperfoszfatémia) nem okoz tüneteket