2021. FEBRUÁR  18. – ORSZÁG – ÜNNEP – ZENE

írta | febr 18, 2021 | Vírusnapló, Archívum, Ország - Ünnep - Zene, Videó, Zene

NAGYVILÁGI ZENEKÉJENCKEDÉS

(Szenegál – Mozambik – Srí Lanka – Mexikó)

Régen repültünk…

Kis emlékeztető a rovatról:  Egy  ország ünnepe, csupán  ürügy arra, hogy az ország szellemét  idézzük, zenéjét  kicsit megszerepeltessük,   az egyes nemzetek kultúrájára egy kis figyelmet irányítsunk… azok az extrák, amiket én az adott kultúrkörből a legizgalmasabbnak, legmaradandóbb élménynek tudok ajánlani. VIRTUSNAPLÓ, mert mindig van   benne egy kis kihívás, provokáció, ingerlés, vagy incselkedés… netán zenei ínycsiklandás, néha még tán azt is rám lehet fogni, hogy kéjenckedés… Szerelmes vagyok mindegyik zenébe, amit itt bemutatok… ez a fajta élvezkedés, az erények megtartásával is megosztható… Legyen benne gyönyörűsége mindenkinek, aki velem tart!

Ez is nagy repülés lesz…

Szépemlékű rádióműsoraim, ritka, ámde nézhető folytatásának is tekinthetjük rovatomat!  Ezúttal  19 zene, vagyis 19 le és felszállás következik… (Több zene, mint kóbász :D) Úgy tessék, teával/borocskáva/söröcskével,  rágcsácskával készülni, hogy a „konfokkal” együtt, bő két és fél, zenemámoros óra, kellemes helyben/fejben  repülés indul… Re-start!!! Tessék fogódzkodni!

00 earth flight

Nincs visszaút kikötő…

Február 1.  Szenegál nemzeti ünnepe, az 1982-es Gambiával létrejött államszövetség emlékére

Szenegál, legjelentősebb, északi határfolyójáról kapta a nevét.  Ha a térképen rávetítenénk,  kis országunk kétszer is bőven elférne rajta, és másfélszer annyian vannak, mint mi, idehaza. Nyugatról a kisterületű, de zeneileg igen nagyra becsülhető  Gambia bújik szerelmesen az ország testébe (eljön az ő idejük is, éppen még ebben a hónapban). Jóban vannak, közös az ünnep – milyen egyszerű, nemde?!

01 szenegal tk 1

Nyugat Afrika legnyugatibb országában landoltunk tehát. Ebből a helyzetéből adódik, hogy az évszázados rabszolga export leggyászosabb emlékű kikötője is itt volt. A negyed margitszigetnyi területű Gorée szigetke néz szembe komoran, örök mementóként, a szomszédos országokkal közös, legfontosabb kikötővárosnak számító fővárossal, Dakar-ral. A legáltalánosabb becslés szerint, a három szégyenteljes évszázadban húszmillió embert szállítottak innen az Újvilágba rabszolgának, akik közül mintegy hatmillióan pusztultak el az úton, vagy a fogság egyéb viszontagságai közepette…

02 Obama
Barack Obama, 2013-ban, az Atlanti-óceánra néző “nincs visszaút” ajtóban a Gorée rabszolgaszigetet szemléli.

Ha már a farsang havát ilyen zord emlékezéssel kellett kezdenünk, oldjuk ezt fel, az inkább ideillő zenés-táncos múltidézéssel! A Ballet du Senegal Jammu társulatának impozáns előadása azt a színes és életteli kultúrát jeleníti meg, ami a 20. századi afroamerikai hatásokon keresztül termékenyítően és táplálóan  hatott mindarra, amit a könnyű múzsa nemzedékeknek adott az egész világon, a mai napig és tova…

A “RAICES DE AFRICA” című program 2017-es, mexikói turnéjáról készült a pazar összefoglaló.  

Érdekesség, hogy Abdoul Camara, professziomális szenegáli táncos (korábban a Szenegáli Nemzeti Színház táncosa), hazánkban telepedett le és innen járja a világot, akrobatikus táncosaival és fantasztikus dobosaival.

03 Ballet Camara

A Ballet Camara fellépett a Szigeten is, és többek között 2017-ben, a XXIV. SUMMERFEST ráckevei rendezvényén, ahol különösen jól mutattak a magyar népművészeti motívumok hátterében…

Két ikonikus szenegáli popsztár is vár rám, vagyis arra, hogy bemutassam őket olvasóinknak. Az első legyen Baaba Maal, kinek koráról legyen elég annyi, hogy e sorok jegyzőjével egyazonos évjárat… Utóbbival szemben viszont, ő az egyik legismertebb afrikai énekes, zeneszerző. A nyugat-afrikai népzenét igen sok más zenével elegyíti, úgymint a reggae, vagy akár a rap is szóba jöhet, de nyilván a nyugat-afrikai tánczene („highlife”) is meghatározó hatással volt rá.

Családja halászattal foglalkozott. Az otthoni éneklések korán fogékonnyá tették a zene iránt. Egy muzsikus barátja segítsége révén zenét tanulhatott a fővárosban. Tagja lett egy 70 tagú zenekarnak. A 80-as évekelején két évig a párizsi Konzervatórium hallgatója. Ezután saját zenekart alapít (Daande Lenol). Első lemezét Párizsban rögzítették. A Nomad Soul című albumát az európai világzenei rádiósok az év legjobb world music lemezeként díjazták 1998-ban. Baaba a zenélésen túl, közéletet is él… Nem is akármilyet! Az ENSZ Fejlesztési Programjának ifjúsági megbízottja. Amit pedig itt látunk tőle, igen példázatosan a nagyszerű Playing For Change világzenei program egyik gyöngyszeme. A szomszédos Mali, szegény vidékén, a Kirina nevű faluban, az ősi zenei hagyományok életben tartására hoztak létre egy zeneiskolát. Ennek közösségében mutatja a jó példát rokonszenves hősünk – aprajának-nagyjának és a stáb tagjainak is…

Baaba Maal Dreams of Kirina – Playing For Change  (énekes társa: a Mali-beli Alou Sam)

Ha a név nem is, de az idézett melódia már egészen bizonyosan igen sok zene-útitársamnak ismerősen fog csengeni. Akit most szóba hozunk, nem más, mint Youssou N’Dour (juszu nudur) szenegáli énekes, ütőhangszeres, dalszerző, zeneszerző, színész, üzletember és politikus. Az előbbinél hat évvel fiatalabb… Őt pedig azzal exponálhatjuk világsztársága mellett, hogy 2012-2013-ban Szenegál kulturális-, turizmus és üdülési minisztere volt.  A Rolling Stone magazin azt írta róla: “…talán a leghíresebb élő énekes” Szenegálban és Afrikában. Szintén a tekintélyes rockzenei szaklap, másutt: „Egy énekes egy olyan különleges hanggal, amelyben benne van egész Afrika

N’Dour zenéjét, a népszerű szenegáli stílus, a szerer kisebbség nyelvén megszólaló általános helyi tánczene, a mbalax  példájaként emlegethetjük.  Színészként is jeleskedett már, mint pl. a  Vissza Gorée-ba című dokumentumfilm, valamint a  Bring What I Love játékfilm főszereplője.   

A szenegáli Dakarban született, volof származású anyától (vándorénekes) és szerer nemzetiségű apától (autószerelő). 12 évesen kezdett fellépni, majd néhány évvel később belépett a Star Band nevű zenekarba. A korai 70-es évek legnépszerűbb együttese volt, amelynek több tagja később csatlakozott a kontinentális hírű Orchestra Baobab együtteshez. 1979-ben megalakította  saját együttesét, a Dakar Csillagai (Étoile de Dakar) nevű csapatot, mely az afrikaszerte kedvelt latin stílusú zenét játszotta.

Zenéje szintén a hagyományos szenegáli mbalax  zenéjébe ötvözi az afrokubai latin zene, a hiphop, a soul és a jazz műfajait. Afrika sztárja többek között olyan világklasszis zenészekkel, énekesekkel működött együtt eddig, mint Peter Gabriel, Sting, Paul Simon, Bruce Springsteen, Tracy Chapman, Branford Marsalis, Ryuichi Sakamoto, vagy  Dido.

Ő írta az 1998-as FIFA labdarúgó világbajnokság hivatalos himnuszát, La Cour des Grands címmel.

Az emberi lény születésének első 7 másodpercéről szól ez a torokszorítóan szép, lélekhúrokon zengő muzsika.  A nagyszerű társ-énekes hölgyet, Neneh Cherry-t idézem: “not knowing about the problems and violence in our world”. Kettejükön kívül még ketten írták együtt ezt a dalt, amit közel 100 millióan látták már, megosztottság nélkül, az ismert megosztón… Széles sikereket értek el vele, a slágerlisták élére került számos országban a francia, angol és volof nyelveken énekelt afropop ballada. Az MTV Europe Music Award legjobb dalának díját vitték 1994-ben, tegyük hozzá, teljesen megérdemelten… Ami örök, az örök! Bármikor borzongató jó érzés hallgatni – teszem közzé magánvéleményemet…

A cseresznyeszemű svéd (!) Neneh, az amerikai jazztrombitás, Don Cherry fogadott gyermeke és Eagle-Eye Cherry féltestvére…

Vessetek meg, mint egy ágyat, de nem bírok továbbmenni! Van még egy-két utcai zenebona a gyűjteményben… ne hagyjuk ott ezt se! Amúgy is, a mbalax mellett Szenegálról zenélvén, egy magamfajta ütősmániásnak kutyakötelessége megemlékeznie a sabar elnevezésű hagyományos dob / tánczenéről is! (A sabar eredetileg egy hagyományos szenegáli dob, ami a serer emberektől való. Általában egy kézzel és egy dobverővel játszanak rajta.)

Tekintsétek ezt a városi „hagyományőrző” sabar-csapatot, akik oly szeretetre méltóan utcazenélnek Dakar milliomos negyedében, hogy csak úgy szórnám közéjük a pénzem, ha én (egy ottani) gazdag lennék…

Haladó érdeklődők felsőbb osztályba léphetnek…

Imádlak (Dél-Kelet) Afrika…

február 3.  Mozambik – hősök napja

Hősök napja – napjainkban pedig a terrorizmus napjai, sajnos újabb és újabb véres hullámverésekkel… Rettenetes háborúkról mesélhetnénk, újabb idők szerint pedig  hét tenger kalózságai merülhetnének fel, de most ne rontsuk kedvünket tovább ilyesmikkel… Pedig milyen gyönyörű ország, milyen szép és gazdag a kultúr-kínálat, amiből most  békés halászatra viszlek benneteket…?!

04 mozambik

Imádlak Dél-Kelet Afrika…! – ez jön le a kis utazásra csábító video-anziksz  fiatal kalauzainak rajongó szavaiból… Az Indiai-óceán fuvallatai, kellemes klíma, gyönyörű tájak és Maputo főváros pazar metropolisza. Ránézésből a béke hona – mostanában sajnos újra nem az, de imádkozzunk értük is, csakúgy, mint az egész háborodott, illetve most éppen házi zártintézetbe zárt nagyvilágért…!

Mozambique. Nyolc Magyarországnál is nagyobb ország, két és fél magyarországnyi lélekszámmal. A busman őslakosságot, kábé  kétezer éve,  észak felől a dél-afrikai kontinensrészre szorították a bantu nyelvű népek, akik azóta is többségben lakják a hatalmas országot. Két és félezer km-nyi tengerpartszakaszán át nézi  egymást Madagaszkárral a két ország, idők óta. Ha már ezt az érzéki hasonlatot bátorkodtam Szenegál és Gambia viszonylatában társítani, akkor itt is adja magát a szemlélődés édesgyermeke, ez a kérdés: (a nemrégen, sorozatunkban is érintett) Malawi országa a Nyasza-tó mentén vajon olyan szerelmesen ölelkezik-e a nagyobbik szomszéddal, mint ahogyan a térkép azt mutatja. Természetesen van itt is min tárgyalni, osztozkodni, a Zambézi víziútjától kezdve a Nyasza-menti ásványkincsekig. Mindesetre az, egy nagyon szép momentuma ennek a történelem-párkapcsolatnak, hogy a mozambiki polgárháború időszakában, 1985 és 1995 között, Malawi több mint egymillió mozambiki menekültet fogadott be és foglalkoztatott….

Két arcot választottam a gazdag mozambiki zenei kínálatból: egy, hagyományokat tovább építő pop énekesnőt és egy afrojazz szaxofonos hírességet.

Neyma Julio Alfredo néven anyakönyvezték Maputo-ban (egy kicsivel a 80-as évek előtt… ), de a könnyűzene nemzetközi világa  Neyma-ként ismeri az innenső évezredben. 2006 végén adta ki az első lemezét. Ezzel az albummal Neyma összeelegyítette a marrabenta, a hagyományos mozambiki ritmusok világát, a cuopé-décalé és a kizomba „import” zenei hatásaival.  

Ha nem gond, akkor egy kis műfajismertetés következik, feltételezvén, hogy több korosztály utazik itt velem, ebben a helyben is…

A marrabenta a hagyományos mozambiki táncritmusokat adta hozzá a portugálok „behurcolt” népzenéjéhez, még a 30-as évektől kezdve.

A cuopé-décalé egy elefántcsontparti (pedig az jó messze van innen…) eredetű ritmikus tánczene.

A kizomba pedig, talán a mai fiataloknak már mifelénk is ismerősen csengő táncnem neve; Mozambik nevéhez is hasonlít és minden híresztelés ellenére semmi köze a mi Kiszombor községünkhöz… 😉 Annál inkább   egy olyan zene és tánc, amely a 70-80-as években Angolából és a Zöldfoki Szigetekről (Cabo Verde) indult világhódító útjára…

Neyma – Como Anima A Marrabenta (Official Music Video)

A bantu nyelvekből van vagy 500-600-féle és összesen több mint 180 millióan beszélik. A legismertebb közülük a szuahéli, amit legalább 75 millió ember beszéli Afrikában. Lényegesen kevesebben beszélik (a szomszédos országokkal együtt 3,3 millióan), de az országban nagyon fontos nyelv a tsonga, amelyen az itt következő számban is énekel a gyönyörű Neymánk…

Neyma – A Hi Dzimeni (Vídeo Oficial)

 A következő látványos felvételen a reggae királya, Bob Marley előtt tiszteleg ez a mozdulatgazdag mozambiki vénuszleány, újfent csak egy kis marrabentát oldva a karibi zene kék vizében… Nem is leplezve, hogy a We Can Love cím éppen arra vonatkozik, amire az ismert You Could Be Loved ismert sorai utalnak…

Neyma – We can love  

… és ha már kihozta a szó, legyen nektek egy kis Marley-nkarnáció:

Ugyanaz az ország, de zeneileg egy más világ, ahová most elviszlek benneteket, hogy bemutassam Moreira Chonguica urat. A negyvennegyedik évében járó népzenekutató, szaxofonos, dalszerző és producer,  Matola-ban született, ami a főváros egy jó nagy mellékvárosa. Annak érdekében, hogy folytassa zenei tanulmányait, Dél-Afrikába költözött, ahol Fokváros zeneegyetemén diplomázott. Johannesburgban szaxofonozni tanítja az utódokat, de alkalmanként ingyen is támogatja az igyekvőbb fiatal tehetségeket. Az M & M, ezúttal nem egy cukorkamárka neve, hanem úgy áll össze, hogy Moreira nevéhez, egy élemedettebb afrodzsessz brand név, a Manu társul, vagyis Manu Dibango ikonikus kameruni dzsessz-ászé (szaxofonos, de itt „játszásiból” vibrafonozik is). Öröm nézni, de ne csak nézzük, hanem halljuk is ki a zenéből, ahogyan Afrikát idéznek,  amerikai módra, Európában, a 2018-as  Africa Festival-on.

Az M&M – a neves M², vagyis MM, Marcus Miller (basszusgitáros) Tutu című témáját „tematizálja”…      

Ceylontól a Pángeáig…

február 4. –  Srí Lanka, a függetlenség napja

05 sri lanka political map

Srí Lanka, korábbi nevén Ceylon (teljes nevén Srí Lanka-i Demokratikus Szocialista Köztársaság) az Indiai-óceán északi részén található szigetország. Neve szingaléz eredetű, és „sugárzó, fénylő ország”-ot jelent. Fővárosa, magyarítással, az egyszerű kiejtés érdekében:  Szri Dzsajavardhanapura Kótté (a Kótté, két té…! 😊), legnagyobb városa Colombo.   Az egykori brit gyarmat 1948-ban kiáltotta ki függetlenségét. A portugálok a Ceilas nevet adták neki, a latin Selan (Szelan) név alapján. Általánosan ismertté az angol Ceylon néven lett, mely 1972-ig volt érvényben, akkor lett hivatalosan Srí Lanka.

Területe háromnegyede hazánkénak, lakossága viszont több, mint a duplája.

Maga a bravúrosan, ritmusra vágott filmetűd is egy zenemű, benne a szingaléz sziget fílingje és bioritmusa is… Káprázatos és szédítő! Az egyik legbravúrosabb videomívesség, amit zene-kép ritmika tárgyában valaha láttam!

Dobok és táncok Sri Lanka földjén – a csodásan élvezetes sorozat, előadásainak felvételeiből két minta darabot választottam ki. Az elsőn „csak” dobosokat látunk, igaz, olyan emberfeletti virtuozitással, hogy őket nézve, eszünkbe se jutnak a táncosok. Azt gondolnánk, hogy az afrikai dobosoknál nem létezik magasabb csodálat tárgya… Hát, most akkor essünk gondolkodóba…! Mint, aki magam is  próbálgattam némelyféle bőrfelületeket és ütő alkalmatosságokat, el kell, hogy mondjam, hogy a kétfenekű doboknál „kényelmetlenebb” ütőjószág (számomra legalábbis) nem létezik! Valahogy nem esik az ember kezére  – az elnevezés dacára sem… 😉  Itt viszont, két srác is, úgy elveri a maga kétfenekűjét, hogy netovább…! A középső srác pedig elvégezhetné a világ összes ütős fakultását, minden akadémián és tanszakon – akkor is az utóbbiak tanulói és tanárai lihegnének azért, hogy tőle valamit elleshessenek… Legalábbis én így látom a dolgot… Lássa más, ahogy akarja, de ezt mindenképpen lássa, aki láthatja…!!!

Thala (Rhythm) – Drums and Dances of Sri Lanka  

Ugye, hogy – szó szerint – beszélnek a dobok…?! Egymással is, a közönséggel is… Most pedig jöjjön a „felsőbb osztály”-ba lépés, vagyis, amikor a dobok és a táncmozdulatok kommunikálnak, mitöbb, a testek beszélnek… olyan saját nyelven, amit tájegységenként lehet csak megérteni (dekódolni), mint a száz, meg ezer nyelvjárást… Na ezt vegyük le globalizáló észjárással…! Inkább ne vegyük le, mert, ha ezek az árnyalt és mégis markáns kultúrák nem lesznek már a térképen, akkor, egyszer csak már nem is lesz térkép…egy nagy pángea lesz… és a végül is majd, egy nagy ősrobbanás – kulturális értelemben, de ez végül is ugyanaz… vagy még rosszabb, mert ez sokáig tarthat!

A 17 részes sorozat 6. darabja ez… A tánc nyelvét könnyebben értjük, mint a beszélt/írott nyelvet…
 

Száznégy éves alkotmány

február 5. –  Mexikó az alkotmány napja

06 Mexiko map

Hú de nagy ez az ország! Területe, a nálam szokásos magyar-mértékkel mérve 20-szoros, a lakosságot tekintve 12 a szorzószám… 31 állam és egy „distrito federal”  szövetsége…

A közép-amerikai ország neve a középkori spanyol íráskép alapján x-szel, azaz ’ksz’-szel ejtve terjedt el a nagyobb nemzetközi nyelvek közvetítésével, így nálunk is.  Fontos tudni azonban, hogy csupán egy megtévesztő írásmódról van szó, ezt a nevet ugyanis eredetileg soha nem ejtették x-szel. Amikor a spanyolok meghódították az Azték Birodalmat, az indián nevek lejegyzésére a latin írásmódot használták, s mivel az országot egy azték törzsről nevezték el, eredetileg „mesiko”-nak ejtették. Ezek után odamész és hallod, hogy mindenki “méhikó“-nak ejti… 😉 Maga a mexica szó azték jelentése homályos, erről többféle homályos elmélet is született…

Közel 3000 éven át a fejlett olmék, maja és azték civilizációs kultúrák  váltották egymást Mexikó területén. A legutóbbi, az Azték Birodalom a 12. századtól 1521-ig élt. Innentől kezdődik a Hernán Cortés nevével fémjelzett történet, ami szintén sok lehangoló és gyászos elemmel lenne viselős… ezt most ne kelljen elviselnünk! A történelemkönyvből még annyit, hogy  a Spanyolországtól való függetlenséget 1810-ben kiáltották ki és 1821-ben ismerték el Mexikóban… vagyis hoppá – éppen  200 évvel ezelőtt!!!

Szeptember 16-án erre még visszatérünk… A nemzet, jelenleg is érvényes alkotmányát 1917-ben fogadták el és azóta is ünneplik ezen a februári napon, vagyis 5-én.

07 Mexikoi zlo

Egy kis mexikói zenenéprajz:

A son  – Veracruz környéki népzene és táncforma, ami tájegységenként változik: egyik a La Huesteca  tájegység, a keleti öbölpart fertálya, de a másik oldalon is sok állam területén honos, köztük a jeles Jalisco megye vidéke, ahonnan a mariachi muzsika is ered. A gitár – hegedű alapú muzsika a spanyol barokk óta szinte változatlan. A tánc, ütősök használatával a zenére épülve,  dobogó,  „stomp” ritmusúvá válik. Maga a “Son” kifejezés az angol „sound” megfelelője… zenei műfajmegjelölésként más spanyol-nyelvű országban is elterjedt (pl. Son Cubano, Son Montano).

Csak emlékeztetünk itt az El Mariachi filmtrilógiára, ami minden más filmes értékén és egyéb (Banderas-Hayek eredetű) izgalmain túl, óriási értéket hordoz, ennek a zenei kultúrkörnek a népszerűsítésében (Los Lobos!).

Tehát akkor – foglalja össze a bennem máig is élő földrajztanár – La Huasteca (benne hallik az „azték” szó) egy  6 megyényi országrész a Mexikói-öböl partján.A Mariachi Vargas  formáció által előadott dal címe: Cielito Lindo Huasteco, jelentése:  Huasteca mennyei szépsége

A közkedvelt mexikói melódiát  “Ay, Yai, Yai, Yai” dalként is ismerik….

A koncerteken általában a zenészek és a hallgatóság is kurjongat…ezek szerint, azt(ék) kell, hogy gondoljuk, hogy van olyan népség, aki még nálunk is jobban tud jajgatni… 😊

A sikerre való tekintettel, teszünk rá még egy el lapáttal… és láttatni szeretnénk, hogy a szebbik nem tagjai is muchacha-k a talpukon, vagyis a hangszerükön… A Mariachi Chavez koedukált csapata a népszerű, veracrúz-i, vagyis, son jarocho dal előadásával debütált ezen a videón, 4 éve. Képzelem, azóta hol tartanak…?!

A csengő-bongó zeneszám címe El Cascabel (a csengő)

Apropo Veracruz! Tudom, részrehajló vagyok, hogy már megint Santana.. de legalább ő él… és mégiscsak ennek az országnak a szülöttje és a latin-rock megteremtőjeként és a  világzene ikonjaként  is övé már a földi halhatatlanság… Úgy is él és úgy is zenél, hogy  idelenti szentként tisztelhetjük !

Carlos Santana a nyugati part nagyvárosáról, Veracruz-ról zenél … (jóllehet ő a Jalisco állambéli Autlán faluban született, a nyugati fertályon)

R.I.P.  Chick Corea …

08 Greatest 4 1
The greatests „4 – 1”…  

A napokban veszítette el a jazz világa  nagy 70-es éveket meghatározó egyik legjelentősebb egyéniségét, aki  a jazz legszélesebb horizontjait járta be termékeny szellemével, de a legmarkánsabban a latin-jazz, az elektronikus jazz-fusion és a kortárszenei mélységű, akusztikus kamarazene terrénumain lett stílusteremtő alkotó.  Őrá is emlékezünk utolsó zenei kirepülésünkkel tér és idő fölé…

Akkor, 1959-ben, még Cal Tjader neves vibrafonos örült meg a, címével is mesélő szerzeménynek, de John Coltrane tette igazán halhatatlanná négy év múlva, hogy majd – újabb négy év múlva – felvigye magával az égbe… Vajon gondolta-e akkor a timbaleszes/kongás, hogy 50 év múlva is a világ legrangosabb zenészei sereglenek össze szerzeménye előadására?!…

Az „Afro Blue” latin jazz örökzöldet a kubai ütős (!) bigbandvezető  Mongo Santamaria szerezte.

Mi pedig most elérzékenyülve nézzük együtt a latin-jazz és a latin-rock két gigász ikonját… – „felerészben”  élőben, pontosabban: ÖRÖKKÉ ÉLŐ-ben…

A tekitélyes „line up” legismertebb tagjai: CHICK COREA (2:00-) – CARLOS SANTANA (8:00-)…

valamint: … HERBIE HANCOCK – JOHN MC LAUGHLIN – WAYNE SHORTER – RAVI COLTRANE – DENNIS CHAMBERS – RAUL REKOW – CHESTER THOMPSON -KARL PERAZZO…

Ezen a 10 perces páratlan értékű felvételen, akár meg lehetne tanítani a legújabbkori jazz történetét… Keresgéljétek, ki kicsoda…!?

(Rövidesen folytatjuk a „helyben-fejben” utazást, zeneileg – valahol Perzsia földjén landolva)

Kategóriák